Leplezett politikai motivációk

Az alábbiakban reagálni szeretnék a Napi Magyarország 2000. február 15-i számában a Mindenki kedvence, az MDF címmel megjelent írásra.Az MDF soha nem volt sem a bal-, sem a jobboldali sajtó „dédelgetett kedvence”, és most sem érezheti magát annak. Ugyanakkor természetesen kihasználja a sajtó nyújtotta megnyilatkozási lehetőségeket, elsősorban azért, hogy bárki számára hozzáférhető módon megjelenítse a párt markáns politikai álláspontját, és eljuttassa üzenetét a választópolgárokhoz.Az MDF nem gondolja, hogy a Fidesz erőszakkal be kívánná „darálni” a jobboldalon található többi politikai erőt. Mellesleg koalíciós társunk erre nem is lenne képes, hiszen kevesebb taggal és alapszervezettel rendelkezik, mint a Magyar Demokrata Fórum. A cikket olvasva ugyanakkor az világlik ki, mintha az lenne az eszményi állapot, ha az MDF beleolvadna a Fideszbe. Erre az írásban különböző megjegyzések határozottan utalnak. Például az, hogy az összefogás pozitív gondolatát üzenő Békejobb 2000. egy talán „nem teljesen irracionális, ám felettébb kockázatos kezdeményezés”, amellyel a fórum „mintha mindent egy lapra tett volna fel”, hiszen „kockázatos” vállalkozásuk kudarca esetén már nem lesz lehetőség a javításra: az 1998-as „eredmény” megismétlése „nemcsak az MDF-nek mint pártnak az eltűnését eredményezné, hanem politikusai is végképp kiszorulnának a közéletből”. A szerző még a lehetőségével sem számol annak, hogy a Békejobb – amely nyitott a hasonló felfogású szervezetek és személyek előtt – könnyedén átlépheti a parlamentbe jutás ötszázalékos küszöbét.A kisebb támogatottságú, a választásokon nem igazán fényesen szerepelt pártok tehát ne akadékoskodjanak, hanem álljanak félre az útból? Fogják be a szájukat, és várják a csendes elsorvadást? Vagy egyenesen számolják fel önmagukat, s adják át „megőrzésre” a képviselt értékeket, és a szavazótábort más, „életképesebb” politikai formációknak?Miért kell azt fájlalni, hogy az MDF, az MDNP, a Vállalkozók Pártja és a keresztény értékrendet hitelesen megjelenítő Semjén Zsolt közös kezdeményezése, a Békejobb 2000 igencsak sikeres startot vett, és bár szó sincs az egész országot „elárasztó” plakátokról – a „kampány” Budapestre és környékére terjed ki -, a figyelem mégis országszerte felébredt, a politikai szövetségesekben és riválisokban egyaránt. A kormánykoalíció mindhárom pártjának az a nyilvánosan hangoztatott álláspontja, hogy az együttműködést – kormányzati pozícióban – a következő parlamenti ciklusban is folytatni kívánják.A kormányzó pártok mérvadó személyiségei tisztában vannak azzal, hogy a leghatékonyabban az erők egyesítésével akadályozható meg a baloldali restauráció a 2002-es választásokon. Efölött nincs és remélhetőleg nem is lesz vita; azonban az összefogásnak számtalan formája és módja létezik. Majd a 2002-es választásokat megelőzően, az akkori erőviszonyok és lehetőségek függvényében fog eldőlni, hogy a polgári oldal kormányon maradása érdekében az egyes pártoknak milyen lépésére lesz szükség. Biztosak vagyunk abban, hogy közös erővel meg fogjuk találni az együttműködés azon módozatait, amelyek biztosítják az optimális eredményt. Addig is „az MDF mint önálló párt maga kíván dönteni minden fontos kérdésben, de egyeztetések útján mindig hajlandó ésszerű megállapodásokat kötni” – ahogyan azt Dávid Ibolya, a párt elnöke megfogalmazta legutóbbi országos gyűlésünkön.Az írás kapcsán az is felvetődik, amíg az FKGP esetében „már csak hagyományai okán is” természetes az önállósághoz való ragaszkodás, ugyanez a jog burkoltan elvitatható attól a párttól, amelynek – éppen a leginkább kritikus időszakban – döntő része volt a rendszerváltoztatási folyamat irányításában. Ebben a kontextusban az MDF a „baloldal ügynökeként” tűnik fel, aki „különutas összefogási politikájával” gyengíti a jobboldalt, és az MSZP malmára hajtja a vizet. Egyetlen szó sem esik arról, hogy a jobboldal éppen akkor tudja „maximálni” a szavazatait, ha a potenciális szavazótábor minden rétegéhez hitelesen hangzó, érvényes üzenete van. Az írásból az tetszik ki, mintha az MDF számára nem lenne hely a jobboldalon.Az MDF természetesen már gondol a 2002-es választásokra, ám nem hisz a közvélemény-kutatási adatok mindenhatóságában. Ha ezek a jóslatok mindig igaznak bizonyultak volna, ma baloldali koalíció irányítaná az országot, és a MIÉP parlamenten kívüli erő lenne...Mi soha nem hittük és nem is állítottuk, hogy csak nekünk van érvényes mondanivalónk a nemzet számára. Mindazonáltal látjuk azt, hogy a polgárok széles rétegei igénylik egy olyan mérsékelt, nemzeti és keresztény középpárt jelenlétét a hazai közéletben, amely mértéktartó stílusával és higgadt, kiszámítható politizálásával emeli a politikai párbeszéd sajnálatosan alacsony színvonalát. Ezt az igényt mi felismertük, és lépéseket tettünk a hiánypótló szerep betöltésére. Aki ezt „kirekesztésnek” éli meg, ami „okkal sérti nemcsak a Fidesz, hanem az FKGP érzékenységét is”, az az MDF-et önfeladásra szólítja fel, és létének indokolatlanságát sugalmazza. Hozzáteszem, a felmérések az MDF lassan, de biztosan emelkedő népszerűségéről tanúskodnak.Pártunk céltudatosan és határozottan építi jövőjét. Hiszünk abban, hogy éppen az önmagukban is erős, önálló arculatú jobboldali pártok együttműködése lesz a következő országgyűlési választásokon a polgári oldal sikerének a záloga.A szerző az MDF alelnöke