Messze visszhangzó őrület

Önámítás lett volna egyetlen percre is elhinnünk, hogy azok, akik a sárdobálás, a gyűlölködés, a kirekesztés ellen emelik fel szavukat mostanában, azok mindegyike képes is a felsoroltak mellőzésével politizálni, közéletet élni. Nem vehettük komolyan hangzatos felszólításaikat a békekötésre, hiszen legtöbbje olyan szövegkörnyezetben hangzott el, ami önmagában is a leggyalázatosabb gyűlölködés szóbeli megnyilvánulása volt. Az a mocskolódás azonban, amit Tamás Gáspár Miklós (TGM) produkált február 25-én A nemkívánatos osztrák című írásában a Népszavában, nyilvánvalóan túlment egy olyan határon, amelyen nem szívesen lép át egyetlen tisztességes ember sem, legyen akár bal-, akár jobboldali. A felbőszült filozófus „fröccsöntött” szövegéből ugyanis nem egyszerűen elementáris gyűlölet árad a Magyar Köztársaság kormánya és különösen miniszterelnöke felé, hanem uszít, lázad ellene, az egyszerű szemlélő számára a „jól odavágtam nekik” kuruc dolmányába burkolva bele lobbant agyának vízióit. Miközben ahhoz gyáva, hogy nyíltan kimondja, miről is beszél.Mielőtt azonban bemutatnám ezt az álságos módszert, amellyel baloldali elmebetegek lefasisztáznak mostanában mindenkit, aki nem hajlandó „bemajrézni” az osztrák kormányalakítás következményeitől, néhány dolgot ki kell jelentenem.Először is, mivel demokráciában élünk, mindenkinek joga van gyűlölni hazánk miniszterelnökét. TGM egyébként is oly sokat tett már a gyűlölet ellen, hogy neki különösen jogában áll egy kicsit gyűlölködni, uszítani, fasisztázni, nácizni. Persze azért azt el ne hitesse magával a „gyűlöletbeszéd” felkent filozófusa, hogy különb, mint bármelyik kommunistázó, „pufajkásozó”, netán zsidózó ellenfele. Szóval joga van a mocskolódásra, a kár csak az, hogy indíttatása is. Másodszor nem gondolom úgy, hogy Orbán Viktor az én védelmemre szorul. Bár néha már ő is elcsodálkozhat, mennyire terjed a személye ellen mesterségesen gerjesztett gyűlölet: szerintem miniszterelnökként megvannak az eszközei arra, hogy kivédje ennek negatív hatásait. Ezért inkább a hazai közgondolkodást szeretném szerény eszközeimmel óvni a TGM és társai által egyre gátlástalanabbul árasztott szellemi környezetszennyezéstől.Az Orbán-kormány elleni legújabb kirohanásai ürügyéül az osztrák külügyminiszter aszszony budapesti látogatását használta fel TGM. Azt írja: „a jobboldali magyar kormány arra a példátlan gesztusra ragadtatta magát, hogy a világon elsőként vendégül látja az osztrák szégyenkoalíció egyik tagját”. Tekintsünk most el attól, mennyire méltatlan egy filozófushoz az a logikai csűrés-csavarás, amivel – felhasználva a szónak enyhén pejoratív jelentésárnyalatát – példátlan gesztusnak nevez valamit, ami nyilvánvalóan elsőként megy végbe, tehát nem is lehet rá példa. Az már megérne egy misét, hogy a szabad demokrata gondolkodó miért gondolja természetellenesnek azt, amikor a frissen kinevezett külügyminiszter elsőként a szomszéd országok egyikébe látogat el, és a határról nem fordítják vissza, hanem tárgyalásokat folytatnak vele éppen azokról a kérdésekről, amelyek már a Várban randalírozó TGM-rajongók figyelmének is a középpontjában álltak.Ám sokkal érdekesebb az a kitétel, miszerint a „gyalázatos gesztusnak elsősorban belpolitikai célzata és jelentősége van”. Ebből nyilvánvalóan kiderül, dehogy gondolta komolyan a diplomáciai filozófiában is oly jelentős sikereket elkönyvelő TGM azt, hogy nem kell szóba állni egy szomszédos ország egyik „fontos emberével”. Ő kezdettől fogva azt számolgatta, mennyi hozadéka lesz ennek a ténynek kormánygyalázás és „Orbán-anyázás” szempontjából. Innen kezdve természetesen egyetlen szó sem esik Benita Ferrero-Waldnerről. TGM-ben átszakadnak a gátak, mint Nagybányánál: önti a mérgező szennyet az arcunkba. Még szerencse, hogy a hivatalból mazochista szerkesztőkön kívül nem sokan olvassák. Szerinte Orbán Viktor azt kívánja világossá tenni, hogy a „mérsékelt jobboldal ideje lejárt”, amit azzal is alátámaszt, hogy a „közép felé tájékozódó MDF/MDNP híveit eltávolítja a televízióból, a Magyar Nemzet (amúgy is fölszámolásra ítélt) szerkesztőségéből, a Magyarok Világszövetségéből, a kulturális intézményeiktől pedig megvonja az állami támogatást.” Milyen megható ez az aggódás szegény fórumos barátainkért... Csak ne látnám a sunyi vigyort is a TGM arcát borító szőrzet alatt, ami elárulja kaján örömét afölött, hogy beverve érzi az éket a jobbközép összefogás repedéseibe, és locsolja, locsolja, mert nincs ár, amit meg ne adna, hogy újra az övéit lássa felülkerekedni 2002-ben. Szerinte Orbán Viktor „belátta, hogy a szélsőjobboldali irányzatok választási segítsége nélkül nem maradhat hatalmon 2002 után, és ennek a megfontolásnak habozás nélkül föláldozza a magyar nemzet általános érdekét és a közjót; megkockáztatja, hogy Magyarországot nemzetközi páriává tegye”.Gyanítom, hogy Orbán Viktor semmi ilyet nem látott be. Sokkal inkább feltételezem azonban, hogy TGM és társai belátták, a jobbközép pártok együttműködése hosszú ideig kiszoríthatja a leszerepelt baloldalt a hatalomból, ezért nincs már esély, mint akár a „magyar nemzet általános érdekeinek és a közjónak a feláldozása” árán is szétverni ezt az összefogást. Jó ürügy tehát Haider pártja a szomdszédban, jó ürügy néhány elszigetelt antiszemita vagy lekopaszított elmebeteg idehaza – és lehet uszítani. „Orbán ideológiai, világnézeti, szellemi polgárháborúba taszítja Magyarországot” – sipítja elviselhetetlen fejhangon TGM, merthogy még a valódi konzervatívok sem szemlélhetik tétlenül ezt a rontást. De ahogy a régi történelemkönyvek képaláírása mondta: „Dimitrov a vádló és Göring a vádlott.” Éppen TGM próbálja szélre taszítani a Fideszt, szembefordítani az MDF-fel, a kisgazdákkal, miközben agyalágyult módon igyekszik a fasizmus jegyeit belemagyarázni a kormány intézkedéseibe. Fúrni, rombolni, konspirálni, mint a régi szép mozgalmi időkben, és közben az egészet azokra kenni, akikkel szemben elkövették. Ez hamisítatlan vörös fasizmus. Az ilyen filozófiából meríthetnek azok a politikusok, akiket semmi más nem vezérel TGM – egyébként zseniális – megfogalmazása szerint, mint a „hatalom – minden szubsztanciális tartalom nélküli – üres akarása”. De ilyet többet találni TGM oldalán.Érzi az agyában a kiolvadt biztosíték büdösét a magyar filozófiai gondolkodás felkent főpapja, ezért a külföldi „reformfasiszták” és a hazai „kriptonyilasok” támogatójának nevezi a miniszterelnököt, csavarintva egy újabbat gondolatmenetén. „Orbán maga talán még nem reformfasiszta, csak éretlen, felelőtlen, lelkiismeretlen politikus. A fene tudja, miért bíztuk arrogáns, tapasztalatlan kölyökre bonyolult helyzetben lévő hazánk irányítását” – írja. Ez az a pont, ahol a fent említett határsértés bekövetkezett. Mert az még hagyján, hogy a „fene se érti”, miből tudja ő megítélni, hogy valaki tapasztalatlan kölyök-e vagy sem. De azt, hogy az önmagát legliberálisabb, legdemokratikusabb, legantifasisztább gondolkodónak beállító filozófus egy íráson belül gyalázza a „baráti osztrák” és a magyar népet, mert egyik sem úgy választott, ahogy az TGM szerint ildomos lett volna, az egész egyszerűen vérlázító. Szerinte csak a baloldali gondolkodású az ember, csak a szociáldemokrata a barát, a többiek vagy megtévesztettek, vagy fasiszták. Mi ez, ha nem a legaljasabb kirekesztés? Ahogy az elején írtam, ennek az embernek joga van ahhoz, hogy baromságokat írjon és gondoljon, de a szerkesztőnek joga lett volna valami ilyesmit mondani: Gazsikám! Ez most nem olyan jó. A honort megkapod, de ezt most kihagyjuk. Csak azért, mert megírása pont az ellenkezőjéről tanúskodik, mint ami a benne foglalt szavak elsődleges jelentéséből kitűnne. Te most úgy írtál a gyűlölet ellen, hogy csöpög a tolladból a gyűlölet. S lám, milyen kapós lett ez a gyűlöletbeszéd, tegnap a Népszabadság véleményoldalán valami egyetemi tanár is TGM-et dicsérte az egekbe. (Kötelezően LePenezve a kormányfő tanácsadóját, Schmidt Máriát.)Számomra ettől a szövegtől kezdve TGM nemkívánatos filozófus.