Százezer gázálarc jutott ki az országból

A Napi Magyarország értesülése szerint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) vámáruraktára félmillió forintért adott el százezer darab katonai vegyvédelmi gázálarcot tavaly szeptemberben egy vállalkozásnak. A nuk-leáris, biológiai és vegyi támadások ellen is felhasználható készülékeket több cégen átjátszották, majd megközelítőleg 360 millió forintért értékesítették egy török kereskedőnek. A kiszállításra a Gazdasági Minisztérium (GM) nem adott engedélyt, ám a vállalkozók mégis átjuttatták az árut a határon. A VPOP szerint az értékesítési eljárás és a rakomány vámkezelése egyaránt jogszerű volt. Az eset ismét hazánk fegyverexport-ellenőrzési rendszerének hiányosságaira irányítja a figyelmet. Gilyán György, a GM főigazgatója lapunk informá- ciói alapján eljárást kezdeményezett a VPOP-nál.Az egész magyar hadsereg számára elegendő mennyiségű, GP-5 típusú, szovjet gyártmányú gázálarckészlet 1999 januárjában – fellelhető tulajdonos hiányában – már közel két éve vesztegelt a kisvárdai vámhivatal felügyelete alatt, amikor a hivatal végül úgy döntött: megszabadul a felszerelésektől. Első körben felajánlották a Magyar Honvédségnek és a Polgárőrségnek, de – egy belső felhasználásra készült vámosje-lentés szerint – egyikük sem tartott rá igényt. Ezután elhatározták, hogy talált vámáruként értékesítik a gázálarcokat, majd átadták a feladatot a budapesti vámáruraktárnak.Hatszázszoros profitOtt az elmúlt év szeptemberében tendert írtak ki, amelynek győztese a dunakeszi székhelyű Data-Distance Kft. volt. A félmillió forintos adásvételi ügyletet egyrészről a cég ügyvezetője, a győri Gutlábet István, másrészről pedig Temesvári Tamás, a vámáruraktár pénzügyőr századosa bonyolította le. A papírok szerint ezután egy hónap leforgása alatt négy kézen – azaz három cégen és egy magánszemélyen – vándorolt keresztül a hétkamionnyi felszerelés. Érdekes módon azt megelőzően adták-vették „megtekintett állapotban” a felszereléseket, hogy október 26-án a vámáruraktár ténylegesen kiadta volna az árut. Egyébként a „négy kéz” mindegyike különféle módon Győrhöz kötődik, és amikor nem honvédségi felszerelésekkel, akkor többnyire fémhulladéküzlettel foglalkozik.A három vállalkozás és a magánszemély az adásvételek folytán alaposan felsrófolta a rakomány árát: mire papíron a Data-Depo Kft.-hez, azaz a negyedik vásárlóhoz érkezett, az eredeti vételára már hatszázszorosára, azaz 302 millió forintra dagadt. A gázálarcok tényleges értékének meghatározásában a vámhatóság sem volt mindig nagyvonalú: mielőtt eladták volna félmillióért, saját, 1992-ben frissített adatbázisukat figyelembe véve 205 millió forintban határozták meg a százezer darab védőfelszerelés értékét.A gödöllői székhelyű, de Győrben is telephelyet működtető Data-Depo Kft. ügyvezetője, a szintén győri lakos Nagy Ferenc október ötödikén kötött szerződést a törökországi Gütekx Quida Petrol Insaat Sonoyi Ticaret Ltd. Std. tulajdonosával, Mehmet Özkannal. A török üzletember 27,9 német márkát ajánlott készletenként, ami mai árfolyamon összesen 362 millió forintot jelent az egész rakományért. Arról is megállapodtak, hogy hét kamionnal egy isztambuli vámszabad területre viszik az árut, a szállítást pedig október 25-ig kell elvégezni. A szerződésnek megfelelően később meg is érkeztek a kamionok, ám üresen kellett visszamenniük Törökországba.Nagy Ferencben a jelek szerint ugyanis csak ekkor tudatosult, hogy a katonai felszerelések exportjára szigorú nemzetközi előírások vonatkoznak. Fel is kereste a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalát, de – sejtve, hogy az ügy nem lesz zökkenőmentes – már eleve úgy adta elő az engedélykérelmet, hogy polgári gázálarcként tüntette fel benne a felszerelést. A felhasználási területéről annyit jegyzett le: a vásárlók bányászatban, egészségvédelmi célokra akarják használni az árut. A GP-5 típusú gázálarc orosz nyelvű leírásából kiderül, hogy a felszerelés az egész fejet takarja, s egy súlyos hátizsák is tartozik hozzá, amelyben nuk-leáris, bakteriológiai, illetve vegyi támadás esetére három különféle adapter található. Az eszköz egyértelműen katonai támadások ellen alkalmazható, katonák és civilek részére egyaránt. A minisztérium illetékes irodája – mint megtudtuk – úgynevezett hibajegyzékre tette a Data-Depo engedélykérelmét. Ez annyit jelent: amíg a török fegyverexport-ellenőrzési hivatal nem ad importigazolást az ügyletről, az engedély nem adható ki. A nemzetközi dokumentum azóta is várat magára, így a hivatali logika szerint a rakománynak most is Magyarországon kellene lennie. De nem itt van.Öt év börtönMegkeresésünkre Nagy Ferenc, a Data-Depo Kft. ügyvezetője határozottan cáfolta azt a felvetésünket, miszerint a gázálarcokat ők Magyarországon „rejtegetnék”. Nem is volt hajlandó elárulni, hogy mi célból, helyette ellentmondást nem tűrően tudtunkra adta, hogy a hét kamionból álló konvojt december 3-án vámkezelték, másnap pedig kiléptették Nagylaknál az országból. – Ha bűncselekményt keresnek, ne nálunk keressék – hangoztatta. Álláspontját erősítendő, Nagy Ferenc másnap szerkesztőségünkbe is ellátogatott, ahol bemutatta a vámokmányokat. Ezek szerint polgári repüléshez rendszeresített, nem exportengedély-köteles légző-maszkként vámkezelték az árut.A büntető törvénykönyv 287. paragrafusának rendelkezése szerint aki megszegi a „nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmazására vonatkozó kötelezettségét”, öt évig terjedő börtönbüntettéssel sújtható. A Gazdasági Minsztérium álláspontja alapján egyértelmű az eset: a hivatal megállapította, hogy a rakomány engedélyköteles. Nagy Ferenc úgy vámkezeltette az árut, mint szabadon exportálható légzőmaszkot. Persze, ehhez egy kis „sze-rencse” is kellett. Tény ugyanis, hogy a vámosok nem tudták megkülönböztetni a nukleáris gázálarcot a polgári maszktól.Márpedig a kettő igen könynyen megkülönböztethető. Egy lapunknak nyilatkozó katonai szakértő értékelése szerint anynyi köze van egy polgári repüléshez használt maszknak a GP-5-ös típusú vegyvédelmi felszereléshez, mint egy szárnyas intimbetétnek. Laczó László, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának szóvivője kérdésünkre védelmébe vette munkatársait, közölve, hogy a vámhatóság törvényesen és a jogszabályoknak megfelelően járt el.Állítása szerint a Honvédelmi Minisztérium szakértői véleményt készített korábban a gázálarcokról, amelynek alapján belföldön engedély nélkül értékesíthetők a felszerelések. Azt az objektív körülményt sem szabad elfelejteni, hogy a vámhatóság nem tarthat minden egyes esetben tételes vámvizsgálatot. A szóvivő a félmilliós értékesítésre is magyarázatot adott: az eljárás szerinte jogszerű volt, és egyben időszerű is.A hatóságnak ugyanis jelentős költséget okozott volna a készlet megsemmisítése. A téma feldolgozása közben Gilyán Gyögy, a GM Engedélyezési és Ellenőrzési Hivatalának főigazgatója arról tájékoztatta munkatársunkat, hogy felvetésünk nyomán eljárást kezdeményezett a VPOP-nál a Data-Depo Kft. ügyében.Sérült az egyezményA tét nem csekély. Az eset ugyanis rossz fényt vethet Magyarországra, amiért ismételten veszélybe került a hazánk által is aláírt wassenaari egyezmény érvényesülése. Mint arról már több kétes – aknevető, harckocsimotor és MIG-hajtómű – ügylet apropóján írtunk: a COCOM-lista helyett létrejött nemzetközi szerződés célja, hogy ne kerülhessenek katonai eszközök a terrorizmust támogató országokba. Ha mégis megtörténik, felelősséggel tartozik az az állam is, amelynek területéről a megfelelő engedélyek nélkül kikerülhetett a tiltott áru. Márpedig a két üzletember – Nagy és Özkan – a szerződésben is kikötötte, hogy harmadik országban kívánják értékesíteni a gázálarcokat. Ezek a mindenféle támadás ellen felhsználható védőfelszerelések a Napi Magyarország által megkeresett szakértők egybehangzó véleménye szerint a Közel-Keleten kelhetnek el a legjobb áron. Megpróbáltuk megtudni Mehmet Özkan török vállalkozótól, hogy hová kerültek a gázálarcok, de a rendelkezésünkre álló telefonszámain nem volt elérhető.Egy korábbi írásunkban beszámoltunk arról, hogy 1994-ben komoly diplomáciai konfliktust okozott egy olyan eset, amikor magyar haditechnikai felszerelések kerültek egy közel-keleti országba. Az ügy végére Kovács László magyar és Warren Christopher amerikai külügyminiszter megállapodása tett pontot, amelyben hazánk a wassenaari egyezmény szigorúbb betartására tett ígéretet. Az egyezmény betartatása azonban ma is körülményes. Mint a gáz-álarcügy is igazolja, egylőre annak ellenére keresztüljuthat egy rakomány a vámhatóságon, hogy a GM engedélyezési hivatala hibalistára teszi a kérelmet. A helyzetet csak bonyolítja, hogy az engedélyezéssel a gazdasági tárcán belül két független osztály is foglalkozik. Megkérdeztük Horváth Gábort, a Külügyminisztérium szóvivőjét arról, hogy az elmút év végén történt visszaélések járhatnak-e olyan diplomáciai következménnyel, mint 1994-ben. A szóvivő nem tartotta magát illetékesnek a kérdés megválaszolására, és közölte, hogy az egyezmény kötelezettségeinek betartásáért Gilyán György, a Gazdasági Minisztérium főigazgatója felel.