Szövetkezet vagy gazdasági társaság?

Az Európai Unióhoz csatlakozás küszöbén megannyi tanulmány, cikk jelenik meg a versenyképességre, a jogharmonizációra, a támogatási rendszerekre vonatkozóan. Az iratok visszatérő megállapítása szerint „a magyar mezőgazdaság folyamatos forráshiányban szenved”. Márpedig egyes vélemények szerint a külföldiek csak akkor fektetnek be szívesen, ha pénzükkel megfelelő irányítást szereznek az adott társaságban. Ez pedig lehetetlen a szövetkezetekben érvényesülő és a vagyoni arányoktól független egy tag – egy szavazat elv esetén. Mivel a vagyonarányos irányítást csak a gazdasági társasági forma biztosítja, a tőke csak ebbe társul be, ott érzi, hogy a pénzéért megfelelő befolyást tud szerezni a társaságban. Ahol tehát kevésnek bizonyul a tagok pénze, ott a jövő útja a gazdasági társaság.Alapvetően a szövetkezet és a gazdasági társaság olyan társulási forma, ahol a társulás oka, hogy az alapítók együttes ereje – pénze, eszközei és esetleg munkája – biztonságosabb feltételeket teremtsen a boldoguláshoz. A két forma azonban szervezeti felépítésében lényegesen eltér egymástól.A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 3. paragrafusa szerint a szövetkezet a szövetkezés szabadsága és az önsegély elvének megfelelően létrehozott közösség, amely a tagok személyes közreműködésével és vagyoni hozzájárulásaival, demokratikus önkormányzat keretében a tagok érdekeit szolgáló vállalkozási és más tevékenységet folytat. A szövetkezet jogi személy.A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény – amely a gazdasági társaságokra vonatkozó meghatározó, alapvető jogszabály – rendelkezéseiből az szűrhető le, hogy a gazdasági társaság, függetlenül a törvény által meghatározott formáktól (közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), olyan gyűjtőfogalom, amely az üzletszerű közös gazdasági tevékenység végzésére, saját cégnév alatt jogalanyisággal rendelkező gazdálkodó szervezeteket jelenti. Az üzletszerű közös gazdasági tevékenyég pedig általában egyet jelent: a gazdasági társaság egyedüli célja a nyereségtermelés.A szövetkezet tagsága tehát amellett, hogy szintén gazdálkodási tevékenységet folytat, meghatározóan az önsegély elvének megfelelően nem csak gazdaságossági és nyereségességi kérdéseket tarthat fontosnak. A fent vázolt alapkülönbségre még inkább rávilágít, ha visszatekintünk a múltba, és megnézzük a szövetkezeti mozgalom első időszakában kialakult és a „rochdale-i szövetkezeti elvek” néven ismertté vált önmeghatározást. A szövetkezet elvei: nyitott társaság, demokratikus igazgatás, értékesítésre átadott termékek, korlátozott tőkekamat, politikai és vallási semlegesség, készpénzre értékesítés, szolidaritás, szövetkezeti nevelés, oktatás. A felsorolásban lényeges szociális elemeket is találunk, amelyeket a mai gazdasági társaságoknál még elvi szinten sem tapasztalunk.Egyes megfontolások szerint ez nem is lehet feladata a gazdasági társaságnak. A humanitárius és szociálpolitikai szempontok érvényre juttatása csak csökkenti a gazdasági társaságok versenyképességét. Az állam feladata, hogy kidolgozza azokat a rendszereket, amelyek segítséget nyújtanak a rászorulóknak, és biztosítják a jóléti társadalom alapvető szociális vívmányait. A gazdasági verseny erősödése azonban nem kerülhető el. E tekintetben az európai uniós csatlakozás sem teremt könnyebb helyzetet. Igazából senki nem tudja megjósolni, hogy a csatlakozás milyen hatással lesz a mezőgazdaság egyes ágaira.Ami a tagsággal összefüggő jogokat illeti: mindkét társulási formában létezik egy legfőbb szerv, amely a tulajdonosokból áll. Ez a legfőbb szerv jogosult kizárólagosan dönteni olyan fontos kérdésekben, mint a közös tevékenység kereteinek (szövetkezet, kft., rt. stb.) létrehozásában, megváltoztatásában, esetleg megszüntetésében, a gazdálkodás és a működés kereteit meghatározó alapdokumentum (szövetkezetnél alapszabály, gazdasági társaságnál társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály) létrehozásában és módosításában, a vezető tisztségkiselő(k) megválasztásában, stb.A legfőbb szervben a tulajdonosok különböző jogokkal rendelkezhetnek. Így például joguk van megjelenni a legfőbb szerv összejövetelein, az ott szavazásra bocsátott kérdésekben szavazni, beszámoltatni a vezetőséget, kérdéseket intézni hozzájuk, illetve a vezetőségtől független ellenőrző szervet (felügyelőbizottság, könyvvizsgáló) választani. A jogok mértékével kapcsolatosan lényeges különbség van a szövetkezet és a gazdasági társaság között. A szövetkezetben minden tagot egy szavazat illet meg, függetlenül az üzletrészek esetlegesen eltérő értékétől. A gazdasági társaságokban azonban a jogok mértéke szorosan a vagyoni hozzájárulás mértékéhez igazodik. Vagyis aki több pénzzel, eszközzel járult hozzá a társasághoz, annak nagyobb szava van a legfőbb szerv határozatai során. Az egyes személyek szavazatainak aránya akár többszörös is lehet.Itt lényeges tisztázni a „jogok terjedelme” és a „jogok mértéke” közötti lényeges különbséget. A jogok terjedelme nem változik a vagyoni hozzájárulás mértékében. Minden egyes tulajdonost ugyanazok a jogok illetnek meg. A jogok mértéke azonban arányos a vagyoni hozzájárulással. Így tehát mindenki minden kérdésben szavazhat, részt vehet a döntésben, csak a szavazata ér többet vagy kevesebbet. Természetesen gazdasági társaságot is lehet alapítani a tulajdonosok azonos vagyoni hozzájárulásával, ennek következtében a jogaik mértéke is éppúgy azonos, mint a szövetkezeteknél.Azonban később – ha a legfőbb szerv megszavazza – lehetőség van a vagyonarányok eltolódására, így a jogok mértékének megváltozására. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztést akadályozó pénzhiány esetén a legfőbb szerv úgy határozhat, hogy egy olyan partnert enged a társaságba, aki jelentős összegeket hoz. Akkor az új partner a betett vagyona révén jelentős mértékű jogokat is szerez, s a későbbiekben akár egyedül befolyásolhatja, meghatározhatja a társaság tevékenységét. Ezzel pedig az alapítók egyes csoportjainak érdekei veszélybe kerülhetnek. A kisebbségben maradt régi tagok egy része gyakorlatilag képtelen lesz érvényesíteni akaratát. Ezen még a kisebbségi jogok új keletű szabályai sem tudnak lényegesen segíteni. Előfordulhat tehát, hogy egy kis csoport a meghatározó vagyonnal rendelkező taggal együtt irányítása alá tudja vonni az egész vállalkozást. A csoportnak lehetősége nyílhat meghatározni a vezető tisztségviselők személyét, azok díjazását, a társaság tevékenységi körében alkalmazottak bérét, adott esetben befolyásolhatják a társaság nyereségének a felosztását is oly módon, hogy leszavazzák a felosztásra tett javaslatot.A gazdálkodás során képződött esetleges veszteségek fedezete – a társulási formától függetlenül – a társaság saját, a tulajdonosok személyi vagyonától elkülönült vagyona. Amenynyiben a vállalkozás véglegesen veszteségessé válik, a tulajdonosok csak azt a vagyont veszíthetik el, amit a vállalkozásba bevittek. Saját vagyonuk biztonságban marad. Ebben a tekintetben tehát nincs különbség a mezőgazdaság szempontjából lényeges társulási formák között. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes családi vállalkozásoknál előszeretettel alkalmazzák a betéti társaság formát. Ebben – ahogyan a közkereseti társaság esetében is – lényeges, hogy a beltagok teljes vagyoni felelősséggel tartoznak a társaság tevékenységéért. Magyarul: ha a társaság veszteséges lesz, akkor a beltagok teljes magánvagyona is elveszhet. Ezért ezt a formát csak olyan személyek részére javasoljuk, akik megbíznak egymásban, és bizonyos mértékig tisztában vannak az alapvető pénzügyi, könyvelési kérdésekkel.A személyes közreműködés tekintetében a szövetkezetek esetében teljesen természetes, hogy minden tag munkájával is hozzájárul a közösség gyarapodásához. Ez a gazdasági társaságok esetén egyáltalán nem magától értetődő, sőt inkább kivételes. A szövetkezeti törvény rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint a közgyűlés a tagsági viszony feltételéül szabhatja a tagok személyes munkavégzését a szövetkezetben. Ugyanilyen hangvételű a vezetőkkel kapcsolatos szabályozás is: nem lehet tisztségviselő, aki nem tagja a szövetkezetnek, kivéve, ha e törvény vagy az alapszabály szerint a tisztség betöltéséhez tagsági viszony nem szükséges. A szövetkezetben tehát meghatározó a tagok személyes közreműködése.A gazdasági társaságok esetében (nem vonatkozik a bt.-re, kkt.-ra) a tulajdonosok teljesen elkülönülhetnek a társaság vezetésétől és a ténylegesen termelőtevékenységet végző személyektől. Ez a megállapítás végképp érvényes a részvénytársaságra, ahol a kisrészvényesek adott esetben alig tudnak valamit a társaság mindennapi életéről. Természetesen nincs olyan tiltás, hogy a gazdasági társaság tagja személyes tevékenységet is folytasson. Ez azonban külön szerződés alapján történhet.Juttatások és támogatások tekintetében a szövetkezeti törvény így fogalmaz: a szövetkezeti szolidaritás elvének megfelelően a szövetkezet, az alapszabályban meghatározott módon és feltételek szerint – különösen az arra rászoruló idős, munkaképtelen, tartósan beteg, többgyermekes – tagjait és azok özvegyeit, árváit különféle anyagi segítségben és szolgáltatásban részesíti (segély, nyugdíj-kiegészítés, szakmai képzés, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás, szociális gondozó biztosítása stb.), és támogatja művelődésüket, sporttevékenységüket. A gazdasági társaságok esetében ilyen megfogalmazást nem találunk a jogszabályban, ezek keretében is lehetőség van szociális juttatások nyújtására, de ez nem tipikus.Amennyiben tehát egy szövetkezet megfelelő tőkével rendelkezik, modern gépparkja és technológiája van, esetleg a termékei is jól eladhatók, akkor nem szükséges a gazdasági társasággá alakulás. Ha viszont komoly forráshiánnyal rendelkezik, rossz talajon, nem a nemzetközi piac által megfizetett termékeket állít elő, csak külső tőke bevonásával léphet előre. Egy teljesen lerobbant társulás, legyen az szövetkezet vagy gazdasági társaság, senkinek nem vonzó. A felemelkedéshez szükséges első lépéseket mindig a helyi közösségnek kell megtennie.Ha a döntés során túlsúlyba kerülnek a szövetkezet gazdasági társasággá alakításáról szóló érvek, akkor talán a legfontosabb tudnivaló, hogy minden átalakulás vagyonértékeléssel, valamint új tulajdonosok belépésével, esetleg régiek kiválásával jár. Az új gazdasági társaságban a tulajdonosok szavának a súlya mindig a bevitt vagyonhoz aránylik. Lényeges tehát, hogy a bevitt vagyon milyen értékkel kerül elismerésre, nyilvántartásba. Ebben az értékelésben benne rejlik a vagyon egyes személyek esetében a valóságos értékhez képest alulértékelése, mások esetében pedig a felülértékelés. Persze ez utóbbit a törvények tiltják. De a relatíve kis alul-, illetve felülértékelés nem feltűnő, mégis, összességében a szavazati arányok méltatlan eltolódásához vezethet.Mivel az átalakulások során a társulás szervezetének és vezetésének összetétele is megváltozik, esetleg jogszerűen olyan személyek kezébe kerül a napi irányítás, akik nem tulajdonosai a társaságnak, így egyes csoportok érdekeinek kiszolgálóivá válhatnak. Lényeges, hogy az átalakulásban érintettek, a különböző csoportok tagjai jogi vagy könyvelési szakembert hívjanak segítségül érdekeik megfelelő védelmére vagy képviseletére. A törvény természetesen nem kíván meg ügyvédi tevékenységet az átalakuláshoz, de nagyobb közösségben a különböző csoportoknak más és más, jogos érdekei lehetnek, amelyek felismerése is speciális ismereteket igényel – nem árt tehát szakember segítségét kérni. Egy rossz vagy jó döntés ugyanis sorsokat dönthet el. Tudják ezt azok, akik hivatásuknál fogva helyzeti előnyben vannak a „kétkezi” emberhez képest. Egy gazdasági társaság akkor képes hatékonyan működni, ha tagjai teljes mértékben a sajátjuknak tekintik azt, és azonosulni tudnak a célokkal és a feladatokkal.Összefoglalva a fentieket: jelenleg senki nem kényszeríti a mezőgazdaságban dolgozókat arra, hogy kötelezően az egyik vagy a másik társulási formát válasszák. Demokratikus társadalomban helye van az önsegélyező szempontokat is szem előtt tartó szövetkezeteknek és a tisztán a nyereség megszerzésére koncentráló gazdasági társaságoknak is. Az igazán nagy kérdés az, hogy az adott környezetben melyik felel meg legjobban a boldogulás és gyarapodás, a létbiztonság szempontjainak. Erre a megfelelő választ csak az érdekeltek tudják megadni. Senki sem akar dönteni helyettük. Ám a jó döntéshez megfelelő információkra van szükség.Tóth Bélajogász