Türelmetlenül

Az hagyján, hogy a főváros prostituáltjai tanácstalanok a türelmi zónák ügyében, de huszonhárom kerület kétmillió lakosa, továbbá a Fővárosi Közgyűlés is az. Csak a kerületi önkormányzatok biztosak a dolgukban: a Józsefváros kivételével nem hajlandók biztosítani a szexipar infrastruktúráját sehol. Erre persze már jó előre, nagy pénzben fogadtam volna, ám a maffiatörvény kötelezi a fővárost a kerületekkel való egyeztetésre. Egyeztetett is. Sőt, különbizottságot alakított hozzá, a koordinációs egyeztető ideiglenes bizottságot. Ez az a grémium, amelyik tavaly szeptember elseje, a maffiatörvény hatálybalépése óta nem csinált semmit. De – az elmúlt két hónapban – szorgalmasan, hetente egyeztetett a kerületek képviselőivel.A főpolgármesteri hivatal is kitett magáért. Szeptemberben elkezdték behuzigálni a város térképén azokat az épületeket, illetve utcákat, amelyek környékén háromszáz, illetve száz méteren belül tilos a felajánlkozás. A térkép január 25-én még nem volt kész. Egy napra rá a koordinációs bizottság mégis bejelentette, hogy tizenegy türelmi zónának alkalmas helyszínt talált a fővárosban. Hogy ezeket a kerületekkel nem egyeztették, az biztos, ugyanis a helyszínek az adott célra nem alkalmasak. A nagybani piac belső magánútja, az ártéri erdő, a vasúti töltés oldala, a tájvédelmi körzet, a királyi tévé épülő székházának környéke, általános iskola melletti utca, a legfeljebb biciklizésre jó földút és a rákospalotai gazdák földjeinek szomszédsága mindenre való, csak arra nem. Többek között azért, mert mind peremkerületben vannak, túl messze az eddigi placctól. Életszerűtlen az a jelenet, amint a józsefvárosi örömlányok és futtatóik szépen kézen fogva, testületileg kivonulnak a város belsejéből Csepelre, Soroksárra, Budafokra vagy Újpestre.A kerületi egyeztetésekért felelős bizottság elnökének egy héttel a döntéshozatal időpontja előtt jutott eszébe ellátogatni a Józsefvárosba, az egyetlen olyan kerületbe, amely önként ajánlkozott a feladatra, és amelynek tapasztalata van a probléma kezelésében. Ahol a vezetőknek, a rendőröknek és a lakosságnak legalább fogalma van arról, hogy a prostitúció jelenléte mivel jár. És azt is tudják, mit jelent szeptember elseje óta nap mint nap húsz-huszonöt lányt előállítani, megbírságolni. És valószínűleg ők sírják el magukat, amikor kiderül, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság a meg nem fizetett szabálysértési bírság miatt nem csukatja le őket, hanem a keresetükből tiltatja le a büntetés összegét.A főváros vezetői ezt valószínűleg nem érzik át. Erre utal legalábbis, hogy – még novemberben – az egyik SZDSZ-es képviselő a közgyűlési vitában kijelentette: a szervezett bűnözést és a prostitúciót külön kell kezelni, mert a kettő nem ugyanaz. Érzéketlenségre, nemtörődömségre vall az is, hogy a maffiatörvényben előírt határidő után két nappal tűzik napirendre a türelmi zónákról szóló előterjesztést, amikor még mindig nem tudják, hogy hol is lesz zóna. Az pedig az egésznek a teteje, hogy a kerületi egyeztetésekért felelős bizottság elnöke azt nyilatkozza: szerinte a kerületek egyetértése nélkül is kijelölhetők a zónák. Mintha a türelmizóna-ügyben valakiknek elfogyott volna a türelme.