A lélek térképe

Az emberi arc titkát évszázadok óta próbálja megfejteni a tudomány, vajmi kevés sikerrel. Régebben a fiziognómia próbálta megmagyarázni a rejtélyt, de módszerei tévesnek bizonyultak, mert az arcformákhoz, mint alaptípusokhoz rendelte hozzá az emberi psziché sokféleségét. Már akkor is úgy tűnt, és úgy tűnik ma is, hogy az arc ismerősen ismerhetetlen, mint a lélek.A modern tudomány mégsem nyugszik bele a megváltoztathatatlanba, sőt a jelekből ítélve mindent megtesz, hogy az arcot – a régmúltból megmaradt kincsünket – a lélek térképévé változtassa. A Spektrum tévében nemrég bemutatott Arcunk titkai című dokumentumfilm tanulsága szerint jó nevű egyetemeken egyre intenzívebb arckutatások folynak, amelyek e testtájék biológiai és pszichológiai jellemzőit hivatottak földeríteni.A film olyan meglepő összefüggéseket derített fel, mint például a száj és az agy méretét ösz-szekötő fordított arányosság (ha némely politikusok beszédmennyiségét vesszük alapul, ezen tán nem is érdemes csodálkozni), s hogy közel tízezer féle pofát tudunk vágni, amelyek mindegyike egy bonyolult kommunikációs rendszer részét képezi. Ezek után azon sem érdemes csodálkozni, hogy akiből hiányzik az arcmimika képessége, hátrányos helyzetűnek tekinthető.A glasgow-i egyetem tudósai napjainkban arra a fontos kérdésre próbálnak választ kapni, hogy tulajdonképpen mit is nézünk egymás ábrázatán. Bonyolult elemzések, szintézisek és analízisek után megállapították, hogy mindezért az a fényvisszaverődés felelős, ami a homorú és domború orrporc mellett képződik. Nem kevésbé fontos a szimmetria sem, hiszen a szimmetrikus arc a genetikai egészség legbiztosabb jele. Ennek tudható, hogy szívesebben nézegetjük a szabályos, szimmetrikus arcú egyedeket az eltorzultaknál. Végezetül láthattunk egy arcátalakító műtétet is, amelynek során egy fejlődési rendellenességgel született fiút modern kifejezéssel élve: „megplasztikáztak”.A szikével végzett pszichoterápia lényegében le is zárta az arckutatás lehetőségeit, hisz az emberi arc – minden tudományos ügyködés ellenére – még sokáig, vagy tán az idők végezetéig megmarad rejtelemnek. Már ha megmarad. Elég csak Nagy László aggodalmára gondolunk, aki arra a kérdésre, hogy mit üzen a jövő nemzedékeinek, azt válaszolta: csókoltatom őket, ha lesz még arcuk.