Bizalmatlan britek

A legújabb közvéleményszonda tanulsága szerint csökkenőben van Tony Blair kormányának hitele a brit szavazók körében. Kétségtelen, hogy a közvéleményszondák hitele még gyengébb a legtöbb szavazó szemében, habár – legalábbis Nagy-Britanniában – az elmúlt évtizedben alig volt példa rá, hogy ne tükrözték volna híven a pillanatnyi helyzetet. A szavazók azonban ingatagok, s a közvélemény-kutatók szemében a szavazók hitele ér keveset. Éppen ezért kell újra meg újra, általában havonként megismételni ezeket a pillanatfelvételeket.Ennek a közvélemény-kutatásnak a hiteléből egyesek szerint az is sokat von le, hogy ellenzéki lap, nevezetesen a konzervatív Daily Telegraph megrendelésére készült. Ez azonban nem komoly szempont. A közvélemény-kutatás technikája igen magas szintet ért el, gyakorlói presztízsüket féltő szakemberek, akik nem kockáztatják jó hírüket és a vele járó üzletet azzal, hogy feltétlenül a megrendelőnek tetsző eredményt hozzák.Különben is, Tony Blair kormánya e „konzervatív” szonda szerint még mindig népszerűbb William Hague „árnyékkor-mányával” szemben, s Blair személyes népszerűsége még mindig jó háromszorosa a Hague-ének. A konzervatív lap az eredményeket elemző cikkében rá is mutat, hogy ezeknek alapján ma épp olyan elsöprő győzelemre számíthatna a Munkáspárt, mint amilyet 1997-ben aratott.Ám a népszerűség nem egészen azonos a hitellel. Cinikus – vagy talán csak politikailag vájtfülűbb – korunkban kifordítható Lincoln híres megállapítása, amely szerint időnként mindenkit be lehet csapni, és vannak, akiket mindig be lehet csapni, de mindig mindenkit nem lehet becsapni. Ma inkább azt mondhatjuk, hogy vannak, akik néha hisznek, és vannak, akik sosem hisznek a kormánynak, de senki sincs, aki mindig elhinné, amit a kormány mond. Ez még azokra is áll, akik a kormányra szavaztak, és ma is rá szavaznának.Tony Blairnek tehát nem kell kétségbe esnie, amiért ma a megkérdezetteknek csak 44 százaléka tartja őt és kormányát szavahihetőnek, míg több mint 52 százalék nem bízik benne. A miniszterelnök baja inkább az, hogy miután a konzervatív szavazók általában sosem bíztak kormányában, a közbizalom tetemes csökkenése a korábbi közvélemény-kutatási eredményekhez képest csaknem teljesen a Munkáspártban, illetve a munkáspárti szavazók sorai között mutatkozik. Csalódtak a kormányban azok, akik azt hitték, hogy valóban be tudja tartani ígére-teit az adóteher tetemes növelése nélkül. Csalódtak, akik azt hitték, hogy – ha nem is maradéktalanul, de javarészt – teljesíteni tudja a betegellátás, a közoktatás, a közbiztonság, a közlekedés területein tett ígéreteit. És csalódtak azok is, akik elhitték, hogy a szociáldemokrata „Új Munkáspártnak” végleg sikerült legyőzni a szocialista „régi Munkáspártot”.Blairnek nem attól kell félnie, hogy a toryk jelenlegi zilált állapotukban ki tudják használni kormányának megtépázott hitelét. Sokkal nagyobb az a veszély, hogy saját pártján belül kerekedik fölébe az ellenzék, a korábban többszörösen csatát vesztett, de most új erőre kapott szélsőbaloldal. Az a baloldal, amely miatt a Munkáspárt közel húsz évig nem tudott választást nyerni.