Jospin második kormánya

A petárdák tövig égtek, a sistergő-forgó tűzijáték-rakéták mind elszálltak már, a tömeg várna még valamit – csakhogy kifogyott a muníció. Valahogy így jellemezhetjük azt a politikai miliőt, ami Lionel Jospin francia kormányfő nagyszabású kabinetátalakítását övezte. A szocialista-kommunista kormány két kulcsminiszterének és két újabb miniszterének távozása után most összlétszámát tekintve négy fővel növekszik a kabinet, melyben a gazdasági és pénzügyminisztérium élén viszontláthatjuk a vértranszfúziós botrány által kétes világhírnevet szerzett Laurent Fabius volt miniszterelnököt is.Fabius, aki legutóbb a nemzetgyűlés elnöke volt, Christian Sauttert váltja ebben a kényes pozícióban. Sautter adóreformja olyan erőteljes tiltakozást váltott ki az ágazati szakszervezetek részéről, hogy a miniszter kénytelen volt visszakozni. Az utóbbi napokban elterjedt kifejezéssel élve a „Jospin-módszer” része volt az is, hogy Sautter önként adta be lemodását. Mint arra a Le Monde is emlékeztetett, Sautter, aki a múlt év novemberében vette át a tárcát a „nagy” DSK-tól, Dominique Strauss-Kahntól, két évtizede szürke eminenciás a szocialista párt vezérkarában. A technokrata típusú politikus Jospin legközelebbi gazdasági tanácsadójává vált, s 1997-ben nevezték ki költségvetési államtitkárnak. Sautter, akit a költségvetési ortodoxia mesterének is neveztek, mindent megtett azért, hogy Franciaország a legmesszebbmenőkig beilleszkedhessen az egységes európai monetáris rendszerbe. Feltűnő, hogy a közös európai politikák teljesítéséhez szükséges regresszív intézkedések okozták az előző, konzervatív kormány vesztét is. Igaz, Jospin megúszta egy miniszterrel.A francia miniszterelnök úgy vélekedett: az új kormány a gazdaság és a társadalom szempont-jait egyaránt érvényesíteni kívánja. Szerinte a cselekvőképesség növelése még nem jelent szakítást. Úgy tűnik, inkább a népszerűség növelése a tét, az oktatói-előadói szervezetek körében népszerű, a tanárokkal szót érteni képes Jack Lang kinevezése az oktatási tárca élére például lehűtheti a nemrég kormányellenes demonstrációkat tartó pedagógusok kedélyeit. Lang elődje, Claude Allegre reformtervei nem tűntek túl népszerűnek...Bár a kormányból több, az eddigi időszakot erőteljesen meghatározó személyiség, így Catehrine Trautmann kulturális és tájékoztatási miniszter is távozik, a nemzetközi közvélemény inkább Fabius „visszatérésére” kapta fel a fejét. Fabius rendszeresen kritizálta a kormány lépéseit, a szocialista párton belül Jospin ellenfele. Alaine Madelin, a Democratie Liberale (a konzervatív ellenzék egyik mérvadó pártja – a szerk.) elnöke szerint a tétlenség politikája következik, ráadásul Fabius kormányon belüli ellenzékként fog színre lépni. Fabius személyéhez kapcsolódik a modern egészségügy történetének egyik legnagyobb botránya: a bíróság egy éve mentette fel az egykori kormányfőt és volt miniszterét a hivatali idejük alatt történt vértranszfúziós fertőzések ügyében. A nyolcvanas évek derekán mintegy négyezren kaptak HIV-vírussal fertőzött vért, jó részük hemofíliás beteg volt. Az évtizednyivel később hozott ítélet súlyát csökkentette, hogy a fertőzöttek közül sokan már nem élnek, és nem lehet egyértelműen, minden esetben kimutatni a HIV- és AIDS-fertőzöttség, valamint a vértranszfúziós eljárás közötti összfüggéseket. Az AFT, az ügy kárvallottaiból alakult francia szervezet az ítélet meghozatalakor felháborodottan jelentette ki, hogy „kétsebességes igazságszolgáltatás működik az országban, amely egyes politikusokat érinthetetlenként kezel”. Bár a bíróság döntését nem vonhatjuk kétségbe, Fabius visszatérésének ténye nem cáfolja ezt az állítást.