Nincs építőanyag-ipari árkartell

A kormány keddi döntésének értelmében startjához érkezett a hazai gyorsforgalmiút-hálózat fejlesztése. A híradások szerint a kormányzat lakásépítési programjának hatására a hazai építőanyag-ipari cégek drasztikusan árat emeltek. Az útépítésről, az építőanyag-árakról, a magyar gazdaság kockázatairól és esélyeiről Matolcsy György gazdasági minisztert kérdeztük.- Az autópálya-építések ütemezését a gazdasági tárcának kell megterveznie. Idén milyen építkezések kezdete várható?- A tavaly elfogadott építési programmal ellentétben a kormány kedden úgy döntött, hogy nem tíz, hanem öt év alatt kell megépíteni a tervezett 600 kilométeres gyorsforgalmi útszakaszokat. Ez az 1997-es árakat, illetve az inflációt is figyelembe véve öt százalékkal olcsóbban épülhet meg. Idén még tavasszal elkezdődik az M3-as autópálya továbbépítése Polgárig, szintén idén kezdőik a Miskolc körüli elkerülőgyűrű építése. Az idegenforgalmi szezon végeztével pedig az M7-es autópálya felújítása és továbbépítése Zamárdiig, valamint a szekszárdi és a párkányi Duna-hidak építése és a dunaföldvári híd felújítása kezdődhet el.- A kormány lakásépítési programja nyomán – a sajtóban megjelent hírek szerint – drasztikus mértékben emelték áraikat az építőanyag-gyártó cégek. Igaz-e szerkesztőségünk azon információja, miszerint a tárca vizsgálja a hírek valóságtartalmát?- Valóban vizsgáljuk az infláció alakulását a magyar gazdaság meghatározott területein, így az építőanyag-iparban is, mivel a kormány lakásépítési programjának teljesülését alapvetően befolyásolják az építéshez szükséges anyagárak. Pillanatnyilag viszont nincsenek olyan információink, hogy túlzottan megugrottak volna az árak. A legerőteljesebben, 12 százalékkal, a cement drágult, az összes többi építőanyag ára, a tégláé, a cserépé ennél mérsékeltebben emelkedett. Az való igaz, hogy az olaj világpiaci ára drasztikusan megugrott, amelynek következtében az energia- és szállítási számlák magasabbak lettek, de az energiaárak hatását a kormányzat csak korlátozottan engedte érvényesülni belföldön.- Mégis, ha felmerülne az árkartell gyanúja, milyen eszközökkel tudna fellépni ellene?- Nem tudok arról, hogy árkartell létezne. Úgy vettem észre, hogy az építőanyag-ipari szereplők fegyelmezetten tartják magukat a kormány antiinflációs politikájához. Mindaddig nem is szándékozom a kartellellenes eszközökkel foglalkozni, amíg annak gyanúja be nem bizonyosodik.- Korábban több ízben is kijelentette, hogy az uniós csatlakozással járó inflációs veszély elkerülése érdekében antiinflációs paktumot kellene kötnie a kormánynak az üzleti élet szereplőivel, illetve az érdekképviseletekkel. Az üzleti körökkel még csak-csak egyezségre juthat, de a a reprezentatív szakszervezetek vezetőinek többsége a Magyar Szocialista Párt parlamenti padsoraiban ül. Feltételezi, hogy szakmai kezdeményezése túljut a politikai szándékokon?- Van egy egészen friss adat a birtokomban, éspedig az, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének tagságát 85 százalékban az üzleti szektor szereplői teszik ki. Ez a szám azt jelzi, hogy egy antiinflációs paktumnak a szakszervezetek berkeiben is vannak potenciális partnerei.- A gazdaság hosszú távú fejlődésének másik két kockázataként az olajárak alakulását nevezte, illetve a társadalomban hosszú ideje elfojtott vágyak feltámadását és azok egyidejű kielégítését jelölte. Azt is kijelentette ugyanakkor, hogy ez utóbbit képtelenség egy csapásra teljesíteni. Mégis milyen szempontok szerint válogatnak majd a „benyújtott számlák” között?- Az olaj ára egyszerűbb kérdés. Miután mindenki számára nyilvánvaló, hogy az árak inkább politikai motivációt, semmint kitermelési költségeket tükröznek, egyértelmű, hogy hamarosan kedvezőbbre fordul a helyzet. Elemzők decemberre 20 dolláros hordónkénti árat prognosztizálnak. Sokkal nehezebb viszont a második felvetésre választ adni. Kell egy karcsúbb állam, karcsúbb, de hatékonyabb közszféra, amelyet sokkal jobban meg tudunk fizetni. Másik megközelítésünk az, hogy hogy a közszférán belül is differenciálni kell a béreket, tehát a végzett teljesítményhez rendeljük a magasabb vagy az alacsonyabb fizetéseket. A harmadik aspektus pedig az, hogy a közszféra béreit juttatásokkal kell kiegészíteni, gondolok itt a szolgálati lakásra, a lakhatáshoz nyújtott támogatásra, de a belátható munkahelyi előbbre jutási rendszer kiépítésére is. A közszféra elvárja az államtól, hogy jól képzett munkaerőt adjon át számára, mivel munkaerőhiánnyal küszködik. Nem állítom, hogy a közigazgatásban dolgozó tisztviselőt rögvest marketingigazgatóként lehet alkalmazni, de azzá lehet képezni.- A magyar gazdaság lehetőségének viszont azt nevezte, hogy birtokában vagyunk mindannak a nyersanyagnak, amely a XXI. század gazdaságának hajtóereje lesz: a tudásnak és a tudásvágynak. Ez azt is jelenti, hogy Magyarország számára, amely mindig is híján volt a klasszikus, drága nyersanyagoknak, új perspektíva nyílik?- Ma már ki kell mondanunk, hogy e két tényezőből, a tudásból és a tudásvágyból ered egy nemzet sikere ebben az évszázadban. Szilárdan hiszem, és minden mértékadó külföldi kutatóintézet azt igazolja, hogy a XXI. század fűtőanyaga már nem csupán az információ, hanem a tudás. Illetve az igen erős indíttatás annak megszerzésére. Magyarországnak ebben különleges ereje rejlik. Ne hallgassuk el azonban azt a tényt, hogy nálunk még mindig alacsony az egy nemzedék képviselői között a felsőfokú képzettségben részesültek aránya. Jó lenne elérni például azt, hogy néhány éven belül mindenki kapjon képesítést, aki informatikai mérnöknek jelentkezik. Azon egyszerű oknál fogva, mert gyakorlatilag kimeríthetetlen az irántuk való piaci kereslet. Magyarországnak tehát arra kell berendezkednie, hogy sok embert képezzen, sok embert foglalkoztasson, és itthon foglalkoztassa őket. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a kevés legjobbat képezzük ki, akiket később elcsábítanak tőlünk külföldre.