Sztrádamorál

Aggódik a volt közlekedési miniszter, mert szerinte milliárdok veszhetnek el amiatt, hogy a jelenlegi kormány mellőzni akarja a közbeszerzési eljárást az autópálya-építések folytatásakor. Mindig nagyon megható, ha az előző kabinet valamelyik jelentős embere olyan milliárdok elveszítésétől óvja utódját, amelyet inkább ő szeretett volna szétosztani. Lotz Károlynak is meg kellene már értenie, hogy hivatali ideje lejárt, és amit meg lehetett tenni az M5-ös építése során, az ma már nem működik.Akkoriban koncessziós szerződés volt a neve a „tisztesség”, a „becsületesség”, a „korrupciómentesség” emlékkönyvének, amibe igen sok szabad demokrata név bekerült. Konkrétan persze nem lehet tudni, miről is mesélne az utókornak ez a szerződés, mivel – ki tudja, miért? – hosszú időre titkosították. Kecskemét és Kiskunfélegyháza között persze minduntalan azt fütyüli az undok nyugati szél, hogy olyan indokolatlan előnyökhöz juttatta a francia befektetőt, amitől az indokoltnak látott egy jelentősebb apanázst elhelyezni – persze csak közvetett módon – az SZDSZ pártkasszájába a '98-as választások előtt. Jobb volt, amikor még szélmalmok lapátjainak feszült ez a légáram, mert mostanában arról is susog, hogy azért kerül egyetlen út Budapesttől Félegyházáig annyiba, mint egy egész heti ingázás Hegyeshalom és Füzesabony között a matricás sztrádákon, mert a lakossággal fizetteti meg a befektető a titkos paktum megkötésekor elherdált milliárdokat.Ebben a szélben nehezen érteni, mitől is féltik hazánkat ezek az urak! A másik nagy aggódó, Kovács Kálmán, a közlekedési tárca korábbi államtitkára, szabad demokrata honatya is emlékezhetne még arra, hogy az 5-ös út mellett élők felháborodott demonstrációik során rendre azt kérdezték, miért kerül ez az autópálya a világon a legtöbbe. A rendkívül cinikus válasz erre az volt, hogy nincs épeszű vállalkozó, aki ne akarna nyereséget realizálni egy építkezésen. S ha valaki tovább AKA-dékoskodott, hogy jó-jó, de van annak a haszonnak tisztességes mértéke is, akkor meglobogtatták előtte a titkos koncessziós szerződést, ami állítólag le sem volt fordítva franciából. Mindenesetre az energiaszektorban jól látszik, mit jelent az inflációtól és az energiahordozók árától független nyolcszázalékos garantált haszon beépülése a fogyasztók zsebéből kiemelt díjba! A kérdés már csak az, mire akkor ez a nagy aggódás. Ha figyelembe vesszük, hogy az útépítéshez szükséges anyagokat kitermelő bányák és az aszfaltkeverő üzemek jelentős hányada külföldi érdekeltségű cégek tulajdonában van, s ezek a cégek komoly ígérvényeket kaphattak az előző kormánytól a fent említett „beépített haszonra”, amely most elmaradhat, akkor nincs mit csodálkozni azon, ha Lotz Károlynak melege van. Nehéz lesz SZDSZ-közelinek tudni 2002-ben az ígéreteikben csalódott vállalkozókat. Az ország és a lakosság szempontjából viszont korai máris elkezdeni a károgást, mert ha ki is kerül a közbeszerzési eljárás alól ez a terület, ha el is vész egy-két milliárd EU-pénz emiatt, sokkal többet lehet spórolni egy alapvetően más hozzáállású megvalósítás során. Az olasz maffiával pedig különösen kár volt előhozakodni. Nem kell azt mindenkinek elárulni, hogy milyen példákat tanulmányozott Lotz Károly, amikor sztrádaépítésre adta a fejét. A szélsőjobboldali veszéllyel különben is divatosabb mostanában fenyegetőzni az ő köreiben. Az autópályában viszont éppen az a jó, hogy akár a jobb, akár a bal oldalon lehet rajta haladni. No persze csak egy irányban.