Az Andrássy úti, Kádár János kedvelt vacsorázóhelyeként emlegetett egykori külügyi szálló történetét részben több lap is megörökítette már. A mai áron több mint egymilliárd adóforint elvesztésével járó kölcsönügyletet a Centrál Hotel Kft. eltűnt iratainak esete teszi újból érdekessé. Az ingatlant kárpótlásként 1992-ben a Budapesti Zsidó Hitközség kapta meg, ám rögtön elcserélte azt a Kossuth Kereskedőház Rt.-vel. Ezt a társaságot két MSZP-s vezető által irányított alapítvány hozta létre, ügyvezetője Máté László és Apró Piroska, míg felügyelôbizottsági tagja többek között Baja Ferenc volt környezetvédelmi miniszter, jelenlegi pártigazgató, Csintalan Sándor, az MSZP korábbi ügyvezető alelnöke, Károlyi Vilmos, a Postabanknak megközelítőleg négymilliárd forintos kárt okozó Budai Hengermalom Kft. vezetője és Váczi Péter, a görög kézen fantomizált MSZP-cég, a Kime-Net Kft. ügyvezetője volt.
A tulajdoni nyilvántartás 1993-ban már a nyíregyházi Zefirusz Kft.-t tünteti fel a kétezer-négyszáz négyzetméter alapterületű hotel birtokosaként. A Nyírfa-dossziéban milliárdos korrupciógyanús ingatlanügyletekkel ismertté vált társaság alapítója Nádasdi István és felesége volt (lásd keretes írásunkat), felügyelőbizottságában pedig Baja Ferenc is helyet foglalt. Az akkorra országszerte nagy értékű ingatlanspekulációkba bonyolódó Zefirusz 1994. január 21-én 150 millió forintos hitelt vett fel az Általános Értékforgalmi Banktól (ÁÉB), fedezetül pedig a 180 millió forinton nyilvántartott Centrál szállót ajánlotta fel. Még meg sem melegedett a pénz a zefiruszos vállalkozók zsebében, öt hónappal később a Magyar Villamos Művek Rt.-től (MVM) is kölcsön kértek 250 millió forintot, amely fedezetéül ugyancsak a szállodát kínálták. A Zefirusz a vállalt 1994 szeptemberi határidőre nem tudta visszafizetni a rövid lejáratú hitelt, s hiába kaptak két hónap haladékot, a villamos művek továbbra sem jutott hozzá a követeléséhez.
Függetlenül attól, hogy büntetőjogi és morális szemszögből miként értékelhető az előző kormány vezető pártjával szorosan összefonódó Zefirusz Kft. eljárása, figyelemre méltóak azok a „hibák” is, amelyeket az MVM Rt. illetékes vezetői követtek el a kölcsön odaítélésekor. Nem győződtek meg róla, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyták, hogy a biztosítékul felajánlott ingatlanon már volt egy nagy összegű jelzálogbejegyzés. Saját bejegyzésüket pedig jelentős késéssel tették meg. Tombor Antal, aki 1996-tól 1998-ig volt az MVM Rt. vezérigazgatója, ma pedig a vállalat tulajdonában álló Magyar Villamosipari Rendszerirányító Rt.-t vezeti, a Napi Magyarországnak három éve úgy nyilatkozott: a társaság akkori működési szabályzata szerint nem adhattak volna hitelt olyan cégnek, amelynek nem tulajdonosa az MVM Rt. A vezérigazgató egyben elhatárolódott a történtektől, és súlyos következményeket ígért.
A törvény előtti felelősségre vonás mégis elmaradt. Ugyan 1995-ben indult egy rendőrségi eljárás, ám azt a Fővárosi Főügyészség bizonyítékok hiányában (!) nem sokkal később megszüntette. Az esetre hivatkozva eltávolították a vállalattól Boczor István igazgatóhelyettest, ugyanakkor Nagy Béla, aki 1994-ben a gazdasági igazgatóság főosztályvezetőjeként vele együtt írta alá a hitelszerződést, egészen 1999-ig az MVM Rt. alkalmazásában állt. (Ma Százhalombattán, a Duna menti Hőerőműben található meg.) A bőkezű vezető később olyan nyilatkozatokat tett, miszerint nem kölcsönt adtak a Zefirusznak, hanem előleget, ugyanis az MVM meg akarta vásárolni a szállodát. Ezt a verziót azonban semmilyen – eddig ismertté vált dokumentum – nem támasztja alá. Bár 1998 őszén a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a Zefirusz Kft.-t az összeg visszafizetésére, erre nem került sor. Müller Mihály, az MVM Rt. kommunikációs igazgatója a Magyar Nemzet kérdésére tudatta: mivel a követelés behajthatatlan, azt tavaly leírta a közpénzekkel is gazdálkodó részvénytársaság. Az ügyet bonyolítja, hogy a Zefirusz Kft. 1994. augusztus 31-én három részre oszlott, s az új cégek egyikébe, a Zefirusz-Centrálba vitte át a hotel tulajdonjogát. A dátum igen fontos, ugyanis az MVM Rt. már június 13-án az akkor még nem létező Zefirusz-Centrállal kötött hitelszerződést. Ez az apróság és az a tény, hogy az MVM Rt. majdnem egy éven át kísérletet sem tett a lejárt tartozás behajtására, azt az elgondolást erősíti, miszerint a 28 százalékban rögzített kamat mellett ma 1,3 milliárd forintot érő hitelügylet dokumentumai nem feltétlenül az azokon látható időpontban készültek. A kölcsönnel foglalkozó legfelsőbb bírósági tágyaláson az a vélekedés is elhangzott, hogy a Zefirusz-ügyön százmilliós ingatlanokat vesztő Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. (Titász) vezetői ajánlották az MVM Rt. vezérkara figyelmébe a Zefirusz Kft.-t. (Bővebben keretes írásunkban.) Baja Ferenc mindvégig cáfolta, hogy ő segítette volna hozzá az 1994-es választásokig általa felügyelt vállalkozást a hitelhez. Egy még működő Zefírusz-utód, a Zefirusz Korona Kft. munkatársaira a nyíregyházai Korona szállóban leltünk rá. Ott azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Nádasdi István, a Zefirusz-birodalom atyja jelenleg külföldön tartózkodik, nem tudható, mikor tér haza.
A Centrál szállót az Általános Értékforgalmi Bank 150 milliós hitelkövetelését megvásárló Immo-Bill Rt. szerezte meg a fizetni senkinek sem akaró Zefirusztól. Amint Barna István, a társaság vezérigazgatója elárulta: bár első helyen állt a követelésük, a Zefirusz Kft. vitatott szétválása miatt bonyolult peres eljárás körvonalazódott. Így inkább a megegyezést választották. A cégbírósági adatokból kitűnik: a megállapodás a szállodát birtokló Zefirusz-Centrál átvételével valósult meg. Információink szerint ezzel további több tízmillió forinthoz jutott a Nádas-di István-féle tulajdonosi kör. Ugyanakkor az Immo-Bill sem járt rosszul: az érdekeltségébe tartozó Estreal Kft.-n keresztül „házon belül” kérhetett árverést követelése behajtására. Forrásainktól megtudtuk: az Immo-Bill egyezséget ajánlott az MVM Rt.-nek, amely alapján a Zefirusz nyíregyházi volt Titász-ingatlanjain érvényesíthette volna zálogjogát, ám a vállalat vezetősége nem fogadta el az ajánlatot.
Az Immo-Bill csoporthoz tartozó tulajdonosok 1997 februárjában – nyomban birtokba kerülésük után – véget vetettek a később részben ukrán kézre került expártcég, a Centrál Hotel Kft. uralmának. Balia Zsombornénak társaival el kellett hagynia a szállodát, ma az Orco Prosperity Group Rt. beruházásában négycsillagos hotel épül az Andrássy út-Munkácsy Mihály utca sarkán álló külügyi szállóból. 1998 októberében megindult a teljesen kiürített Zefirusz-Centrál Kft. felszámolása, amely egyelőre nem zárult le. Hogy miféle pénzügyletekről árulkodó dokumentumok maradnak továbbra is a Centrál Hotel Kft. eltűnt dossziéi rejtekében, nem tudható. A hotelhez kötődő Baja-Máté-Baliáné-Nádasdi-féle üzleti tagozat ténykedésének számlája ugyanakkor már elkészíthető. Kamatjaival együtt az adófizetők állják...
Az MSZP-nek az ég világon semmi köze nincs ehhez az ügyhöz – nyilatkozta Baja Ferenc, az MSZP pártigazgatója tegnap az Info Rádiónak. – Az írás megjelentetésének egyetlen célja – vélekedett a politikus – a szocialista párt közelgő kongresszusának megzavarása volt. Baja szerint írásunk nem más, mint a Napi Magyarország cikkének felmelegítése, amely sem tényeket, sem új információt nem tartalmaz.
Nos, a Napi Magyarország szóban forgó írása 1998-ban jelent meg, míg a Centrál Hotel Kft.-t 1999-ben adták részben külföldi tulajdonba, ezt követően fantomizálódott. Tegnapi írásunk, amely a cég átjátszásának körülményeit, teljes dokumentációjának titokzatos eltűnését kutatta, így eleve nem lehet a korábbi írás ismétlése. S hogy e szál felfejtése közelebb vitt bennünket a Baja Ferenc által felügyelt Zefirusz Kft. egy korábbi milliárdos hitel „elnyelésének” megértéséhez, s hogy ennek apropóján összeraktuk a kockákat, majd felelevenítettünk az évekkel ezelőtti eseményeket is, magától értetődő. Talán az is, hogy mindez Baja Ferencnek nem tetszik.
A centrál hotel kft. fantomizálása.
Újabb külföldi név jelent meg az MSZP egykori vállalkozásainak cégbírósági dokumentációjában Hatzigiannisz Hrisztosz, Kamaridisz Kosztasz és Toutjiarisz Panagiotisz mellett. A párt által alapított Centrál Hotel Kft. résztulajdonosa 1999-ben Daruda Vasyl lett, akit munkatársaink Ungváron értek utól. A Centrál Hotel Kft.-t először korábbi ügyvezetője, Balia Zsomborné vásárolta meg társával az MSZP-től, majd miután 1997-ben lezárult a kft. gyümölcsöző együttműködése a Nyírfa-dossziéból ismertté vált Zefirusz Kft.-vel, továbbadták azt. Titokzatos orosz üzletemberek megbízásából az Ungváron szerény körülmények között élő, magyar származású Daruda Vasyl, azaz László és a moszkvai magyar diplomatacsaládból származó Kiss Lajos lett az új tulajdonos. A vevők állítása szerint a cég az egykori KGST „karavánútjain” beindítandó üzleteléshez kellett. A száraz tények azonban azt mutatják, hogy a volt pártvállalkozás fantomizálódott, azaz az adásvételkor bejegyzett székhelyén sosem működött, érdemi tevékenységet az üzletrész-átruházás óta nem folytat. Az előkelő budapesti Kempinski Szállóban kötött adásvétel legfontosabb mozzanata ugyanakkor a hét-nyolc zsáknyi cégdokumentum átvétele volt, ami azóta nyomtalanul eltűnt.
A Zefirusz Kereskedelmi Kft.-t 1991-ben egymillió forintos törzstőkével alapította Nádasdi István és felesége . A cég már 1992-ben 347 millió forintos nyereséget tudott felmutatni. Vezetői 1993-tól a Postabanktól, illetve más pénzintézetektôl mintegy 1,5 milliárd forint hitelt vettek fel. Az 1994-es választásokat követően azonban a kölcsönök nagy részét nem törlesztették, majd a Zefirusz jogutódjaként három új társaságot hoztak létre: a Zefirusz Postot, a Zefirusz Koronát és a Zefirusz Centrál Kft.-t. A Postabank tiltakozása ellenére az általa nyújtott hiteleket csak a Zefirusz Postnak kellett volna visszafizetnie, így nem tarthatott igényt a másik két cég tulajdonában lévő ingatlanokra. A pénzintézet óvása dacára a Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek találta a Zefirusz eljárását. Az Információs Hivatal (IH) munkatársai által készített Nyírfa-dosszié is terjedelmesen foglalkozik a Zefirusz Kft. ingatlanvásárlásaival. Az úgynevezett Zefirusz-jelentésből kiderül, hogy a cég által bekebelezett ingatlanbirodalom, amely irodaházakból, garázsokból, illetve egyéb épületekből állt, jórészt az Országos Társadalombiztosítási Fôigazgatóság tulajdonában volt. Az ingatlanok megvásárlását jórészt a Baja Ferenc képviselői körzetében működő Tiszántúli Áramszolgáltató Rt.-től (Titász) kapott hitelből fedezték. A titkosszolgálati jelentés szerint az épületeket különös értékaránytalansággal privatizálták. Előfordult olyan eset is, amikor az eladási ár és a valós érték közötti különbség 247 millió forint volt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
