Amerika válság előtt

Csepeli György szociálpszichológus a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában kijelenti:komoly legitimációs válsággal kell szembenéznie Amerikának.

„Mindenki fel fogja tenni a kérdést, valóban a világ legtökéletesebb államában él-e. S a válasz természetesen nemleges lesz.”– véli Csepeli.

Az amerikaiakat Csepeli szerint egyébként is jellemző elemi erővel feltörő szolidaritás mellett „A másik reakció a kétség érzése, hiszen azt kellett tapasztalniuk, hogy társadalmi rendszerük válságkezelő képessége csődöt mondott.

Csepeli György nem lát különbséget a polgári gép utasait katonai repülő segítségével lemészárló, a csernobili katasztrófát cinikusan elhallgató brezsnyevi Szovjetunió és az ezredfordulós Egyesült Államok tájékoztatáspolitikája között:

„A tájékoztatás semmivel sem volt gyorsabb és tárgyszerűbb, mint az oroszoknál Csernobil vagy épp a szöuli repülőgép lelövésekor. Még napokkal később is alig vannak korrekt információk. Az elnökről azt látták, hogy fél, és nem tud magyarázatot adni a történtekre.” A szociálpszichológus kiemeli: nekünk könnyebb lenne egy ilyen élményt feldolgozni, mi Mohácson szocializálódtunk.

A lap többek közt ismerteti Fehér Ildikó pszichológus véleményét is:

„A legbrutálisabb filmeken kondicionálódott gyerekek nehezen tudják szétválasztani, hogy hol a határ a valóság és a fikció között. Ezt leginkább szüleik viselkedéséből tudják megállapítani. A félelem nem a látottaktól, hanem a szülők reakciói alapján ragad át rájuk is. Tapasztalatai szerint a gyerekek már így is nagyon veszélyesnek látják a világot”.