Napi sajtószemle

Kolozsvár, 2001. október 26.

A státustörvény mint csatolt áru

A román miniszterelnök elfogadhatónak tartja a romániai ajánlást a magyar igazolványhoz

Románia konkrét javaslatokkal akarja megelőzni, hogy a státustörvény közelgő életbelépése politikai válságot okozzon. Adrian Nãstase tegnap úgy fogalmazott: ha Magyarország feloldaná a kétoldalú munkaügyi egyezményben foglalt számbeli korlátozást, és beiktatna az egyezménybe az etnikai alapú diszkriminációt kizáró tételt, a „státustörvény román részről bírálhatatlan lenne”.

A román kormány arra készül, hogy az elkövetkező hetekben több konkrét megoldási lehetőséget is ajánljon Magyarországnak a státustörvénnyel kapcsolatban – jelentette ki a Mediafax hírügynökségnek Adrian Nãstase miniszterelnök. Mint elmondta, a román javaslatok egyike a magyarországi munkavállalás kérdéskörére vonatkozik. Ha a munkavállalásról kötött kétoldalú megállapodásból törölnék a nyolcezres keretszámot, és beiktatnának egy olyan kitételt, mely kizárná az etnikai alapú megkülönböztetést, a román hatóságok számára elfogadhatóvá válnának a státustörvény munkaügyi előírásai. Nãstase úgy fogalmazott: „Ha ezt az igényt Budapest elfogadja, alapvetően megváltozik a státustörvény tétje, és a magyar igazolvány ügye egészen más megvilágításba kerül.” Hozzátette, a státustörvényt egy hozzá kapcsolódó csomagterv tenné összeegyeztethetővé a kétoldalú megállapodásokkal és az európai szabályozásokkal. Megismételte, azt tartaná a legjobb megoldásnak, ha az RMDSZ-tagkönyveket fogadnák el magyar igazolványnak.
Elmondta azonban, hogy az a megoldás is elfogadható, hogy
a magyar igazolványokat romániai ajánlások alapján a konzuli hálózaton keresztül bocsássák ki.

Az ellenzék részéről megfogalmazott bírálatokra válaszolva a kormányfő kijelentette, Bukarest nem késlekedhetik a javaslatokkal, mert közeledik a törvény életbelépésének időpontja, és a román javaslatok hiánya könnyen politikai válságot idézhet elő. „Nagyon fontos, hogy ezt elkerüljük, ezért konkrét javaslatokat kell megfogalmaznunk, amelyek alapul szolgálhatnak a magyar kormánnyal folytatandó tárgyalásokon” – mondta a miniszterelnök.
„Ezekkel a megoldásokkal elérhetnénk azt, hogy a törvény területen kívüli jellege ne érvényesüljön Romániában” – jelentette ki Nãstase, aki visszautasította azokat a vádakat, hogy a javaslatok az RMDSZ-szel kötött alku részét képeznék, és a kormány cserében a költségvetés megszavazását kapja a magyar szövetségtől.

Budapestnek nem kell az RMDSZ-tagkönyv

Az RMDSZ-tagság és a magyar nemzethez tartozás nem lehet egy és ugyanaz – nyilatkozta a BBC-nek Horváth Gábor magyar külügyi szóvivő válaszként a román miniszterelnök javaslatára, hogy a szövetség tagjai részesülhessenek a magyar státustörvény kedvezményeiben.

Adrian Nãstase kormányfő az RMDSZ vezetőivel tartott kedd esti találkozón javasolta, hogy az RMDSZ-tagsági könyvvel rendelkező romániai magyarok részesülhessenek a kedvezménytörvény adta jogokból Magyarországon. Az RMDSZ elnöke szerint nincs jogi akadálya annak, hogy az RMDSZ-tagság a magyar igazolványra való jogosultság bizonyítéka legyen. „A javaslat életképes, és jelentősen leegyszerűsítheti a státustörvény alkalmazásával kapcsolatos bonyolult procedúrákat” – mondta Markó Béla.
A budapesti Külügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, a magyar nemzethez való tartozást – a jogszabály értelmében – saját felelősségre tett nyilatkozat alapján állapítják meg, ami ellenőrizhető, például úgy, hogy megnézik,
tud-e az illető magyarul. „Romániában azonban sokkal nagyobb a magyarok száma, mint az RMDSZ tagsága, tehát elképzelhetetlen, hogy valaki egy tagsági könyv alapján részesüljön a státustörvény kedvezményeiben” – mondta a szóvivő. „A román fél a Velencei Bizottság jelentésének nyilvánosságra hozatala után egyre konstruktívabb álláspontot képvisel, és elkezdte elemezni a kedvezménytörvény alkalmazásának módozatait” – összegezte Horváth Gábor.

Iliescu: ésszerű ötlet

Ion Iliescu megvalósíthatónak és ésszerűnek nevezte Adrian Nãstase miniszterelnök javaslatát, hogy a RMDSZ tagsági igazolványának birtokában élhessenek a romániai magyarok Magyarország területén a státustörvénybe foglalt kedvezményekkel. Az államfő szerint ugyan még tökéletesíteni kell a miniszterelnöki elképzelést, de ésszerű gondolatnak tartotta, hogy az RMDSZ legyen az összekötőkapocs a kölcsönös megértés kialakításában Emlékeztetett arra, hogy Romániában jelentős magyar kisebbség él. Az RMDSZ állandó szereplője a román parlamentnek, ami bizonyítja, hogy a romániai magyarok ragaszkodnak az érdekeiket képviselő szervezethez. Ezt mutatja, hogy az eddigi választásokon az RMDSZ a romániai magyarság lakosságon belüli részarányával megegyezően rendre a szavazatok 7 százalékát szerezte meg. „Az itt élő magyarok Románia lojális állampolgárai, ezzel egy időben természetesen érzelmi kötődés fűzi őket ahhoz az országhoz, amellyel egy a nyelvük, közös a kultúrájuk” – hangsúlyozta a román államfő.
Ion Iliescu, aki szerdán részt vett az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából rendezett bukaresti fogadáson, az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, a két ország a köztük időnként felmerülő viták ellenére közös úton halad az egységesülő Európába. Úgy vélte, a vitákat a párbeszéddel és a kölcsönös megértést keresve lehet megoldani. Mindkét ország szándéka az európai integráció, és ez ad lehetőséget bármiféle köztük lévő vita rendezéséhez. A román államfő példaként említette, hogy az 1996-ban aláírt alapszerződést is az időnkénti éles viták, a meg nem értés korszaka előzte meg. Amikor mindkét részről megvolt a kellő akarat, sikerült a megfelelő formulát megtalálni, s az aláírt szerződés jó alapot adott a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez.

Vãcãroiu: burkolt finanszírozás

A kormánypárt maradi szárnyát képviselő Nicolae Vãcãroiu csaknem bírálóan nyilatkozott miniszterelnöke javaslatáról. „Nehezen feltételezhető, hogy alkalmazni lehet a javaslatot” – fogalmazott Vãcãroiu. A szenátus elnöke úgy vélte, a kormányfő javaslata nem egyéb az RMDSZ külföldi finanszírozásánál, ami ellentmond a párttörvénynek. Hozzátette, a kedvezménytörvényről a kormánypárt, illetve a kabinet szintjén tovább folynak a viták, a közeljövőben pedig közlik a magyar kormánnyal álláspontjukat, amely minden valószínűség szerint a státustörvény módosítására vonatkozik majd.

Krónika

---

Kedves Olvasóink!

Rendhagyó módon most a Krónika egy régebbi cikkét is publikáljuk, melyet egy olvasónk küldött szerkesztőségünkbe. A cikk csak a nyomtatott számban jelent meg október 18-án.

Kelemen Kálmán részben helyesli Wilfred Martens dícséreteit

Az európai kereszténydemokraták a PSD mellett

Nemcsak a Victor Ciorbea által vezetett Parasztpártot lepte meg Wilfred Martens, a Kereszténydemokrata Internácionálé elnökének nyilatkozata, melyben magasztalja a jelenlegi román kormányt, de az erdélyi magyarság számára is meghökkentetően szólt a volt belga miniszterelnök egyik kijelentése. Martens szerint a kormánypárt sokkal érzékenyebben kezeli a magyar kisebbség helyzetét, mint korábban ő maga hitte volna.

Annak ellenére, hogy a Parasztpárt és ezen belül kíváltképpen Victor Ciorbea nagyon jó kapcsolatokat ápol az Európai Néppárttal, melyhez több ízben is bepanaszolta a jelenlegi kormánypártot, a mozgalom elnöke, Wilfred Martens magasztaló szavakkal illette Adrian Nãstase kabinettjének tevékenységét. A Ziarul politic október 16.-i számának nyilatkozva, Martens különösképpen dícsérte a PSD kisebbségi poloitikáját is. „A jelenlegi kormány érzékenyebb, mint gondoltam volna a magyar kisebbség helyzete iránt” – nyilatkozta a Kereszténydemokrata Internacionálé és az Európai Néppárt elnöke.

Mint ismeretes, a 43 országot tömörítő néppárt egyik társult tagja az RMDSZ, míg a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) állandó meghívott státussal rendelkezik. Martens meglepő nyilatkozatával kapcsolatban a Krónika Kelemen Kálmánt, az RMKDM országos elnökét és az Európai Néppárt vezetőtanácsának tagját kérdezte. Kelemen elmondta, bizonyos szempontokból egyetért a volt belga miniszterelnök kijelentéseivel, ugyanis meglátásásban a PSD több mindenben az erdélyi magyar közösség érdekei mellé állt. Szerinte mindenképpen pozitívumkén kell elkönyvelni a helyhatósági törvény elfogadását és a közbirtokossági erdők visszaállításának lehetőségét. Kelemen Kálmán ugyanakkor méltányolta, hogy a román kormány nem akadályozta meg a Sapientia akreditálását. „Bár dícséri a PSD-t, lehet, hogy Martens nem tud az őszi arcátlan árdrágításokról, mely a leginkább a szegényebb réteget érinti. Meggyőződésem, hogy ugyanakkor árgus szemekkel követi a Romániával szemben támasztott többi elvárás teljesítését is” – nyilatkozta lapunknak Kelemen Kálmán, aki kijelentette: még a jövő hónapban bővebb tájékoztatást nyújt be az Európai Néppárt elnökének. Kelemen viszont elmondta, nem érthet teljesen egészében egyet Martens-szel, hisz a nemzetközi mozgalom elnöke maga is tudja, milyen hisztériát keltett a státustörvény elfogadása. „Wilfred Martens eddig nyiltan kiállt Magyarország és a törvény mellett. Sőt, kijelentette, hogy alkalmazása euróintergrációs szempontból előmozdulást jelentene Románia számára. A nyolcvan évig lelki frusztrációban élő közösségre nézve pedig jótékony hatással szolgálna, ami fontos biztonságpolitikai tényező lenne a térségben” – vélte Kelemen Kálmán.

Szucher Ervin

Pozsony, 2001. október 26.>

Bajnok István: a Segítő Jobb Alapítvány a határon túli betegek magyarországi kezeléséhez nyújt támogatást
Ez lehet a legutolsó szalmaszál

Doktor úr, miért volt szükség a Segítő Jobb Alapítvány létrehozására?

Köztudott, hogy a rendszerváltást követően – főleg Erdélyből és Kárpátaljából – úgynevezett egészségügyi menekültek tömege érkezett Magyarországra, ott remélve segítséget és gyógyulást. Tulajdonképpen akkor szembesült a széles nyilvánosság azzal az áldatlan helyzettel, amely a romániai egészségügyi intézményekben, gyermekotthonokban uralkodott. Segélyszállítmányok tucatja indult abban az időben Romániába, de egy lelkes orvoscsoport úgy gondolta, többet kell tennie ennél. Ők öten – név szerint Nyikos István, Szedő István, Szőke István, Vadas Tamás és Kalmár László, aki az alapítvány elnöke egyben – létrehozták a Segítő Jobb Alapítványt. Kezdetben kizárólag adományokból tartották fenn magukat, ma már azonban a magyar állam költségvetési forrásból támogatja munkájukat. A betegek többsége, mintegy 80 százaléka még most is Romániából érkezik, 10-15 százaléka pedig Kárpátaljáról. Szlovákiából eddig csupán néhány beteget kezeltek, arányuk egy százalék körüli.

Mi ennek az oka?

Tekintettel arra, hogy a szlovákiai egészségügy a közelmúltig magas színvonalon látta el a betegeket, elenyésző volt azok száma, akik felhasználhatták a Segítő Jobb által felajánlott segítséget. Tudni kell ugyanis, hogy csak olyan betegségek kezelését vállalják, amelyeket az adott országban az otthoni szakemberek anyagi vagy szakmai okok miatt nem tudnak vállalni. Ezek a közlemúltig nagyon specifikus esetek voltak. Sajnos, az utóbbi néhány évben egyértelműen romlott az egészségügy helyzete Szlovákiában, anyagi és ellátottsági szempontból egyaránt. Emiatt nálunk is aktuálissá vált, hogy a Segítő Jobb neve és tevékenysége bekerüljön a köztudatba.

Hogyan lehet kapcsolatba lépni az alapítvánnyal és kik vehetik igénybe segítségét?

Először mindenkinek a hazai lehetőségeket kell maximális mértékben felhasználnia, és ha itthon nincs lehetőség betegsége kezelésére, csak akkor forduljon az alapítványhoz. Ellenkező esetben kérvényét kénytelenek vagyunk elutasítani. A betegeknek nálam kell jelentkezniük, átadva a teljes kórtörténetet, beleértve az eddig elvégzett vizsgálatok és kezelések eredményeit is. Szakorvosokkal konzultálva megállapítjuk, hogy valóban jogos-e a beteg kérése, és ha igen, anyagát továbbítjuk a Segítő Jobb Alapítványhoz. Ott aztán kiválasztják partnerintézményeik, tehát a négy orvosegyetem egyikét – ezek Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Szegeden találhatók –, amely az adott szakterületen a legmagasabb színvonalat képviseli. A Segítő Jobb Alapítvány hozzájárul a vizsgálatok, műtétek, gyógyszerek árához, az útiköltséghez, illetve bentlakáshoz, ha szükség van rá. Lehetőségeik nekik is korlátozottak, ezért kell alapos előszűrést végeznünk, hogy valóban a leginkább rászorulók kapják meg a segítséget.

Az eddigi tapasztalatok alapján általában mely betegségek kezeléséhez járul hozzá az alapítvány?

Több olyan rákellenes külföldi gyógyszer van, amelyet Szlovákiában vagy nem is forgalmaznak, vagy az egészségbiztosítók egyáltalán nem járulnak hozzá vásárlásukhoz. Ezek viszont nagyon drága készítmények, ezért sokan anyagi okokból nem jutnak hozzájuk. Számukra az alapítvány partnerintézményeik javaslata alapján – részben vagy teljes mértékben téríti ezeknek a gyógyszereknek az árát. De említhetném az endoprotézisek beültetését, különböző speciális vese-, szív- és szemvizsgálatok, mágnesrezisztenciás vizsgálatok, gyermeksebészeti beavatkozások elvégzését. Saját szakterületemen belül kiemelném szellemileg sérült gyermekek kezelését, akik számára az anyanyelvi közeg rendkívül fontos a gyógyulás szempontjából.

A hazai orvosok mennyire ismerik a Segítő Jobb tevékenységét, nem érzik esetleg presztízsveszteségnek hozzá küldeni páciensüket?

A kérdés második felével kezdeném: az orvos érdeke a beteg felépülése, tehát ha erre helyben nem adottak a lehetőségek, akkor nem szégyen, sőt kötelesség segítséget igénybe venni. Bátran állíthatom, sem a magyar, sem a szlovák kollégák részéről nem tapasztaltam elutasító magatartást, hiszen tudják, hogy nem az ő szakmai munkájuk megkérdőjelezéséről van szó. Az is az igazsághoz tartozik viszont, hogy eddig nemigen tudtak a Segítő Jobbról. Az alapítvány vezetőivel együtt azonban úgy gondoltuk, hogy eljött az idő, amikor Szlovákiának is egyre inkább szüksége van munkájukra. A napokban Komáromban járt dr. Kalmár László, és megbeszéléseket folytatott dr. Ferkó Barnabással, a parlament egészségügyi bizottságának tagjával is. Az elkövetkezőkben több úgynevezett előszűrő központot szeretnénk kialakítani, hogy közelebb kerüljünk a rászorulókhoz. Mindenképpen meg kell még említeni, hogy a Segítő Jobb az orvosok továbbképzéséből is kiveszi részét. Évente két-háromhetes tanfolyamot biztosít fiatal szakorvosok részére az egyetemi klinikákon.

Doktor úr, aki a fentieket elolvasva úgy érzi, hogy számára a Segítő Jobb jelenti a végső reményt, hol jelentkezhet?

Várható, hogy az elkövetkezőkben sokan ki szeretnék használni ezt a lehetőséget, de még egyszer hangsúlyozom, csak indokolt esetben tegyék, mivel az alapítvány anyagi és műszaki lehetőségei is korlátozottak. Arra kérnék mindenkit, hogy csak azért, mert elégedetlen a körzeti vagy szakorvosával, még ne forduljon hozzánk. Azt is el szeretném mondani, hogy a magyarországi kezelés ajánlása, illetve elutasítása nem egy ember döntése, hanem az adott szakterületen tevékenykedő orvoscsoporté. Érdeklődni pedig reggel 8-tól délután 2-ig a következő telefonszámokon lehet: 035/7713 223 (58-as mellék), 0905/512 214.

V. KRASZNICA MELITTA

Újvidék, 2001. október 26

Diákverekedés Nagybecskereken (is)

A leszámolás várható volt -- Egy eset két változatban

A nagybecskereki Nikola Tesla Villamossági Szakközépiskolában szerdán megverték az iskola egyik elsõsét. A tanuló könnyebb testi sérülést szenvedett. Az eset nyomán az iskolában járt a belügyi titkárság kiskorúak bûnözésével foglalkozó osztályának felügyelõje. Mára az iskolába rendelték a vétkes diákok szüleit, de, mint hallottuk, az egyik szülõ már tegnap megjelent az iskolában. Ivan Ristic igazgató kijelentette, hogy a vétkesek ellen keményen fellépnek, és nem fogja eltûrni az erõszakot az iskolában. Már a jövõ héten a tantestület elé kerül az eset. Az egyik tanulóra kizárás vár (rajta kívül egy másik eset miatt még egy tanulót kizárnak az iskolából), többen megrovásban és kizárás elõtti figyelmeztetésben részesülnek. Mint hallottuk, a több mint ezer tanulót számláló iskolában egyre több az incidens, de nemzeti alapon történt súrlódásra még nem volt kirívóbb példa. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, az esetnek két változatát hallottuk.

Az elsõ változat szerint a magyar tanulót és néhány társát már hosszabb ideje zaklatták szerb iskolatársaik. Folyamatosan beléjük kötöttek, és a leszámolás szinte várható volt.

A fenti állítást az igazgató határozottan cáfolja. Szerinte a verekedõk egy csoportja már hosszabb ideje pénzt követel az iskola egyes tanulóitól, természetesen nemzeti hovatartozástól függetlenül. Az említett összetûzés pedig akkor történt, amikor a megvert tanuló a békülés jeléül kezet akart nyújtani az õt már korábban is molesztáló iskolatársának -- az azonban félreértette a gesztust.

Érthetõ, hogy a példátlan eset kellemetlen visszhangra talált nemcsak az iskolában, hanem a magyar ajkú tanulók, pedagógusok és szülõk körében. Szeretnénk remélni, hogy az esetnek nem lesz folytatása.

K. I.