A csőcselék nevében

A csőcselék nevében címmel magyar értelmiségiek nyilatkozatot tettek közzé avval kapcsolatban, hogy pár napja egy másik csoport levélben kérte Mádl Ferencet, hogy mondjon véleményt arról, hogy több ellenzéki pártvezetőt is kifütyültek az október 23-i eseményeken.

1956. november 4-én elkezdődött a forradalom és szabadságharc leverése. A szovjet hadsereg mellé álltak azok a hazaárulók, kommunista funkcionáriusok, volt ávósok, akiknek volt mitől félniük és bosszút álltak. Bosszút álltak, mint karhatalmisták, mint bírák, mint új bőrbe bújt ávósok. Kádár és lakájai megtették, amit kell, ami kötelező egy szovjet helytartóságnak. Ezrek tűntek el, százezrek menekültek nyugatra és további százezreket ugyan nem öltek meg, de az életüket tönkre tették. – áll a nyilatkozatban, amelyet többek között aláírt Bayer Zsolt, Bolberitz Pál, Dippold Pál, Gyurkovics Tibor, Lovas István, Makovecz Imre, Melocco Miklós és Püski Sándor is.

2001. november 4-én az MSZMP jogutódja képviselőivel, volt koalíciós partnerével együtt koszorúz és fejet hajt saját áldozatai előtt. Ne tiltakozzanak és ne csodálkozzanak, ha arcátlanságukra harag a válasz – folytatódik a nyilatkozat.

A rendszerváltás forradalma elmaradt. Elmaradt az elszámoltatás, az ebül szerzett vagyonnal is, elmaradt minden bűn következménye, az igazságos büntetés. Azt azonban ne várják az „urak”, hogy arcátlanságuknak nem szab határt a harag. Sajnáljuk, hogy kiváló művészeinkből néhányan aláírtak egy nyílt levelet, melyet Mádl Ferenc köztársasági elnök úrnak címeztek, mintegy kényszerítve őt, hogy álljon azok mellé, akik megsértették az áldozatoknak járó kegyeletet. Sajnáljuk a kötelező ízlés és elegancia teljes hiányát, sajnáljuk a polgári jó ízlésben és kultúrában való járatlanságukat – áll a nyilatkozatban.

Kérjük az aláíró kiválóságokat, engedjék meg, hogy halottainkat mi sirassuk el, s ha gyilkosaik utódai odajönnek közénk hamis könnyeket ejteni, legyen jogunk ez ellen tiltakozni – zárul az értelmiségiek hétfői nyilatkozata.