A nagy zárszámadási léggömb

Hát kipukkadt ez a jól megtermett propaganda-luftballon is: – a Parlament megszavazta a 2000. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényta 2000. évi zárszámadásról szóló törvényt, a társadalombiztosítási alapok 2000. évi zárszámadásáról szóló és a tanúvédelmi programmal kapcsolatos törvényt. Pedig a MIÉP-pel kötendő, mind Szájer József, mind Dávid Ibolya szerint elképzelhetetlen és kizárt , ám az ellenzék által tényként kezelt „virtuális koalíció" mellett ez volt a másik nagy, színes médialéggömbje a magyar baloldalnak.

„Kérdéses a zárszámadás elfogadása” – írta a Népszabadság, s egyes ellenzéki megnyilatkozásokból már az is kiderült, hogy komplett forgatókönyvek készültek a Nagy Kormánybuktatási Előzetesre, amikoris végre ismét ők diktálják a feltételeket. Az erő pozíciójából. Nem éppen a konstruktív ellenzéki politizálás magasiskolája volt, amikor a délelőtti órákban az MSZP parlamenti frakciója ülésén úgy döntött, hogy csak módosító indítványaikkal együtt támogatják a zárszámadást, ellenkező esetben ellene szavaznak.Csakhogy a parlamet az előzetes várakozások ellenére 207 igen szavazattal fogadta el a költségvetést 160 ellenében, mindössze 3 tartózkodással. Torgyán József és hívei mindössze 8 ellenszavazatot tudtak produkálni, az FKGP-ből 25-en szavaztak igennel.

Félő, a végén még „pártfegyelmit” kap Szűrös Mátyás, aki – két képviselőtársától eltérően – nem véletlenül nyomta meg az igen gombot. Mint mondotta, a törvényt szociális elemei miatt látta elfogadhatónak. Nem kisebb személyiség mondta ezt, mint aki kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Ez annál is súlyosabb csapás a szocialisták érvrendszerére, mert ők – mint azt Szekeres Imre is kifejtette – a 2000-es zárszámadás elvetésében bíztak, s így a 2001-es költségvetés módosításaiból kívánták fedezni a nyugdíjemelés folyósítását illetve a közszféra béremelését.

Az SZDSZ képviselői között egységesebb volt a pártfegyelem: az MSZP-vel együtt mérleghamisításról beszéltek, s egységesen nemmel voksoltak. A Magyar Hírlap a Fidesz rendkívüli frakció-összetartásáról írt hétfői számának címoldalán. Nem véletlen az összetartás szó emlgetése, ám ez végül az ellenzéki balliberális pártra volt jellemző. A fiatalabbak kedvéért: 100-as összetartásnak nevezeték például a Kádár-rezsim idején a fegyveres erőknél elrendelt hisztérikus készenlétet a rezsim neuralgikus napjai, március 15. és október 23. környékén. E napokban a munkásőröktől a sorozott katonákig minden fegyveres alakulatnál szinte ostromállapot lépett életbe, nem beszélve a rendőrségről.

Az ostromállapotra ma valószínűleg egyik félnek sincs oka. Termékeny napot zárt a tisztelt Ház, megalkotva a tanúvédelmi programmal kapcsolatos törvényt és a környezetvédelmi termékdíjakról szóló törvény módosítását is. Ami pedig a pártdirektívák által vadul támadott költségvetést illeti, az olyan szentségtelen dolgokat is lehetővé tesz, mint a kezességvállalás a Milleniumi Városközpont kulturális tömbjéért (ahelyett, hogy bankcentereket vagy, ami a történelmet illeti, Kun Béla-szobrokat emelnének, a nemrég rajongva körültisztelt Károlyi-emlékmű méltó történeti folyományaként, s hogy jusson valami a szocilaisták szellemi elődjének is), s azt, hogy a kormány rendelkezzék a költségvetés 285 milliárd forintos többletbevételének elosztásáról. De hát mit tesz ez az ellenzéknek? Nekik gyászosan zárult ez a nap. Ismét nem sikerült megalázó vereséget mérni a törvényesen megválasztott kormányra, hatalom nélkül meg mit ér a politika? Egy fabatkát sem.