Demszky és a neue módi

Már csak néhány év és néhány milliárdocska forint a kormánytól, s esetleg ismét sikk lesz Budapesten lakni – derült ki Demszky Gábor előadásából. Budapest ambíciózus polgármestere, aki jachtot és világvárost is vezet (hová?!), az Új módon lakni Budapesten és Bécsben című nemzetközi szakmai konferencián tartott mai nyitó előadásában a főváros lakáspolitikájáról beszélt. Demszky szerint nagy probléma például az, hogy a középosztály az agglomerációba költözik, ott fizet adót, de továbbra is a főváros útjait, szolgáltatásait használja.

Már alig várjuk, hogy az úton-útfélen elhelyzett, semmiféle szolgáltatást nem nyújtó járdaszéli „fizető parkolók” mellett megjelenjenek a „pénznyelő sorompók”. A belvárost elárasztó bűnözés, a bűz, piszok elől kényelmes kertvárosi környezetbe menekülő középosztály tagjai csak megkülönböztetett jelzésű kocsikkal közelíthetnék meg a Belvárost. Az új sorompóknál, melyek a „Büdös neked? Fizess!” feliratot viselnék, e kocsik sofőrjei befizetnék személyi jövedelemadójuk 1 százalékát. Az élelmesebb úrvezetők viszont könnyedén átslisszolhatnának a sorompókon, hiszen csak arra kellene hivatkozniuk, hogy Magyarországon nincs is középosztály, olvassa el bárki bármely ellenzéki pártbrossúrát.

De mit érdekelné ez azokat, aki neue módon akarnának élni Pesten? Itt évek óta ki van mondva, hogy világváros épül (kiknek?!), csak a metróba ne tessék lemenni, mert aki idegen nyelven beszél, azt zaklatni fogják a BKV-ellenőrök. De maradjunk csak a felszínen. „A régi épületek felújítása sokszor gondot jelent, mert üzleti szempontból nem térül meg a befektetés. A főváros nem tudja elkölteni az erre elkülönített keretét, mert egyes kerületek polgármesterei inkább különböző szociális támogatásokkal próbálják a szavazókat megnyerni, nem pedig infrastrukturális fejlesztésekkel, épület-felújításokkal” – hangzottak a főpolgármester keserű szavai, melyeket nagy valószínűséggel az MSZP-s és SZDSZ-es városatyáknak szánt. Pedig nincs is szükség szociális támogatásra: a lakásfenntartási támogatásnak köszönhetően az alacsonyabb jövedelműeknek kevesebbet kell fizetniük a különféle szolgáltatásokért. Így díjfizetők maradhatnak, nem fenyegeti őket a szolgáltatások kikapcsolása, vagy a kilakoltatás, amely egyébként lényegesen többe kerülne a fővárosnak.

Szóval már most kész előny Pesten élni. Az aluljárókban csak merő véletlenből nem lehet közlekedni vagy telefonálni, hiszen a maguk alá vizelő, minden sarkot és beszögellést megszálló hajléktalanok pusztán az (átmeneti) kormány érzéketlensége folytán terjesztenek mindenféle betegséget hétről-hétre többen. Ezeken a pontokon egyébként sem ajánlatos megállni, nézelődni: az üvöltő csőcselék lopott holmikat és termékeket árul meghökkentő mennyiségben, bár kissé kifogásolható minőségben (fene a gusztusát annak, aki a koszos kövezetről, papundekli dobozból vesz paprikát!). A Pestre költöző világ/magyar polgár itt nemzetközi szinten is egyedülálló munkamegosztásnak lehet tanúja: délelőtt demonstartív rendőri és városőri jelenlét, délután ellenőrzés nélkül lopott holmik. Ha a gyanútlan világ/magyar polgár korrupcióra gyanakszik, fel lehet világosítani: ugyan kérem, hová gondol?! A közterületesek munkaideje egyszerűen lejár délután, a bűnözőké pedig ekkor kezdődik. Ja, a rendőrség? Sok dolguk támad estére…

Nemcsak a helyi folklór e páratlan tobzódása vonzhatja ide a (nem létező) középosztályt: az éttermek „magyaroschan” borsos árait a világon egyedülálló savanyúságok fűszerezik, úgy mint hangulat, pofák vágása, kiszolgálói stílus. A világszinten fényűző, fél évekig üresen kongó, majd váratlanul eltűnő éttermek természetesen nem a pénzmosodák virágzására utalnak: ezek a páratlan magyar vendégszeretet megnyilvánulásai. Mi várjuk, csakvárjuk a vendéget. A mai konferencián az is elhangzott, hogy egy magyar polgár hatévi fizetéséből tud lakást vásárolni: na de akkor aztán fogja majd a megtakarított pénzét, és beáll közelharcot vívni a Mátyás tér vagy a Bérkocsis utca tetszetős lakásaiért a helyi önkormányzat árverésén. Már csak egy pár (Demszky-)évet kell várni.