Nem volt csőtörés a Megyeri úton

Néhány évtizeddel ezelôtt, kezdô újságíróként, egy vidéki város kollégiumi ebédlôjének átadását tudósítottam. Az ünnepségre összegyűltek a helyi, a járási, sôt a megyei meghívottak is, és a frissen meszelt helyiségben elkezdôdött az iskolások műsora.

Aztán az ünnepi beszéd alatt, a kézmosó csempéi közül egyszer csak cérnavékony vízsugár kezdett el spriccelni. Az egyik építésvezetô, szórakozottságot mímelve nekidôlt a falnak és hatalmas tenyerével megpróbálta betapasztani a buzgárt – de elkésett. Pár másodperc múlva óriási robajjal lerepült néhány csempe, és a falból megállíthatatlan gejzírként tört elô a víz. Néhány közelben álló díszvendég Vörös Október öltönye elázott, odalett az emelkedett hangulat is, olyannyira, hogy az idôközben megfôtt birkapörköltet a közeli vendéglôben kellett elfogyasztani. Valami hasonló skandalum esett volna meg november 14-én este a felújított Megyeri úti stadion avatásán, ha történetesen válogatott labdarúgóink nem gyôzik le a macedónokat.
A meccs felvezetése már a délutáni sajtótájékoztatóval megkezdôdött. Eljöttek az ünnepségre néhányan az egykori Aranycsapat tagjaiból, ott volt Baróti Lajos bácsi, aki 87 évesen bölcsességét és tapasztalatainak tárházát ajánlotta meg a magyar foci szolgálatára. Volt ott labdarúgópályát formázó torta, rajta lila mezes marcipánjátékosokkal, csokilabdával. Muszbek Mihály, a labdarúgóliga elnöke határozottan kijelentette: „Gyôzni fogunk, mert itt egyszerűen nem tehetünk mást!” Volt késôbb lézershow, elnöki köszöntô, aztán elkezdôdött a mérkôzés. Méghozzá úgy, ahogyan egy vadonatúj pályán, egy vadonatúj szövetségi kapitány irányítása mellett kezdôdnie kellett. Lisztes Krisztián bebizonyította, hogy olykor nem hiába küldik a mennybe a német szaklapok: a 4. percben elegáns gólt szerzett. Aztán a késôbbiekben ezt a teljesítményt is „megfejelte” a második találatával, végül rúgott mindenki gólt, akinek nagyon kellett: Ferenczi, Tököli és a rendkívül tehetséges Tokody is. A tartalékosan felálló macedón válogatott erején el lehet vitatkozni, egy azonban tény: ez a kilencven perc lüktetô volt, olykor magával ragadó is, amit jól lehetett mérni a publikum lelkesedésének hôfokával. A szünetben Orbán Viktor, miniszterelnök, a Felcsút csapatának játékosa – alighanem az utóbbi minôségében – azt állította, hogy a magyar futball erôsebb annál, amit a válogatottunk eleddig produkált. Egy szövetségi kapitánynak vannak jó korszakai, és vannak gyengébb periódusai. Amikor a hullámvölgy jön, általában a futballvilág törvénye az, hogy lecserélik.
A második félidô ôt igazolta, tovább nôtt a különbség a két válogatott között, s a nézôk egyszerre voltak hálásak a majdhogynem teljesen befedett lelátókért, a rúgott gólokért, egyszóval, ha már nem égettük volna meg annyiszor a szánkat, akár azt is mondhatnánk, hogy a csapat és közönség egymásra talált, hiszen a lelátón ott lengedezett a Mezôtúr és Békéscsaba feliratú nemzetiszín zászló is.
Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter a tájékoztatón azt mondta: a magyar labdarúgás jövôje is elkezdôdött. Aztán beszélt arról, hogy az Orth György program keretében az ország 38 stadionja szépül meg, hiszen lehangolóan romos sportlétesítményekben a teljesítmény is hasonló színvonalúvá válik. A stadionfelújítási koncepció egyébként része a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokságra való pályázatunknak. Arról nem is szólva, hogy a 2012- es olimpia rendezésére sem ácsingózhatunk, ha nincsenek megfelelô nívójú játéktereink az ötkarikás versenyek nôi és férfifutballtornáinak lebonyolításához. A felújított stadionok között lesz hat olyan, amely nemzetközi mércével mérve is kiáll minden összevetést, közöttük lesz a megifjodott Népstadion is. Mindezt hallva, a szurkoló számolni kezdett: a fél tucat ünnepi átadás legalább ugyanannyi, újpestihez hasonlatos, gólgazdag mérkôzést jelent.
Ennyi Macedónia viszont nincs.

A mérkôzés jegyzôkönyve: Magyarország–Macedónia 5-0 (2-0) Megyeri út, 10 000 nézô, vezette: Kljucsnyikov. Gólszerzôk: Lisztes (4, 75. p.), Ferenczi (27.), Tököli (57., 11-esbôl), Tokody (65.). Sárga lap: Lisztes (13.), Bodnár (39.), ill. Sztavrevszki (33.). Magyarország: Babos G. – Bodnár, Kuttor, Juhár, Füzi Á. (Egressy 76. p.) – Petô T. (Böôr 60.), Lisztes (Dvéri 77.), Sebôk V. (Lendvai 52.), Dárdai (Szamosi 69.) – Tököli (Tokody 63.), Ferenczi.
Macedónia: Nikolov – Sztavrevszki, Szedlovszki, Gyuzelov, Beganovics – Sziljanovszki (Nacevszki 62.), Trajanov, M. Krsztev (Stanic 41.), Lazarevszki – Dzsokics (Panov 69.), Szojanov.