TGM, Sztálin és Haraszti

„Nem tréfadolog: TGM az első baloldali szerző Magyarországon a rendszerváltás óta, aki a tekintélyelvű lebunkózás technikáját ismét alkalmazni meri. Sorjáznak a szabadnépes csúsztatások” – írja Haraszti Miklós a Népszabadság november 29-számában TGM zsidókérdést hirdet (és bűnbakot lő) című cikkében.

Haraszti kiábrándultságát jelzi, hogy önmagát „volt filozófus”-ként aposztrofálja írása végén. Letargiájából mindazonáltal kimozdította Tamás Gáspár Miklós cikke a zsidó nacionalizmusról:

„Még másképpen: nem ám a demokráciával kell szolidárisnak és/vagy könyörtelennek lenni, hanem a zsidókkal. Hogy ezek után mit kezdene TGM az antiszemitizmussal olyan országben, ahol nincsenek zsidók (van néhány ilyen ország), azt én elképzelni nem tudom.

Haraszti kifejti: épp úgy „meglepődött” azon, hogy Kövér László előhozakodik a zsidókérdéssel, mint TGM esetében:

TGM-mel sem a tézise miatt szállok vitába, hanem a hozzá fűződő személyes illúzióm védelmében. Anarchizmustól szélsőtoryzmusig, majd onnan az antiglobalista baloldalig, igazságkereső útján félfordulékonyságával csak feledékenysége vetekedett. Ám ideológiáitól függetlenül TGM jó ügyek, minőségek, szabadságok védelmével alapozta meg a tekintélyét, s ezért tőle ugyanúgy nem vártam volna a „zsidókérdés” felmelegítését, ahogyan először Kövértől sem.”

Le nyilas-söpredékezni minden olyan sajtóorgánumot és újságírót, aki nem baloldali: jópofa fenegyerkeskedés. Leírni néhány sort a zsidó nacionalizmusról: szabadnépes csúsztatás.

A „zsidó nacionalizmus” fogalmát aztán a Sztálin írta párttörténet, a Krátkij kursz exportálta hazánkba. Rákosi és Kádár alatt (az én gyermek- és ifjúkoromban) lehetőleg zsidó származású szerzők dobálták tonnasúllyal a „zsidó nacionalista” jelzőt, ők is szigorúan minden bizonyíték nélkül.”

Érdekes volna megvizsgálni, hogy álltak ezek a szerzők a „magyar nacionalista„ jelzőhöz…