Tulipános díszvarrás a csizmadiacsalád ismertetőjele
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar NemzetLOVASS ILDIKÓ Szeles Lajos, a rákoscsabai csizmadia- mester túl a nyolcvanon is. A műhe- lyében tölti napjait, immár negyven- három éve ugyanott. Ma is dolgozik, mert a munka élteti az embert, vallja. A polcokkal, szerszámokkal, cipô- és csizmakészítési kellékekkel telizsúfolt, szűkös kis helyiségben ketten dolgoznak. A két Szeles az aprólékos munkafolyamatokhoz szokott türelemmel, megfontoltan mesél önmagáról és a mesterségrôl. A tempós beszédű, nyugodt öregúr és mosolygós, barátságos fia megszokta a faggatózást. Gyakran járnak vásárokra, ahol a kirakott csizmák, cipôk láttán sok érdeklôdô kérdéseire válaszolnak. Tisztában vannak azzal, hogy kihalófélben lévô mesterséget űznek. A fiatalokat nem vonzza ez a pálya, lenézett szakmának érzik, s már nem is tanítják. Azt mondják, suszter. Pedig ez itt alkotóműhely, ahol minden hagyományos módon készül: sokórás munka eredménye, amíg egy rámás vagy lovaglócsizma, pántos-sarkos nôi félcipô kikerül a kezük alól. A ráncos csizma elkészítési ideje 23 óra, másféle csizma 18-20, cipô 9-10 óra alatt készül. Szeles Lajos 1947-ben vizsgázott a csizmadiamesterségbôl. Jobbágyiban szegôdött el inasnak három évre, majd még két évig segédként is ott maradt. Akkor még volt kitôl tanulni a mára már ritkaságszámba menô mesterséget. Manapság csaknem utolsó mohikánként dolgozik. A középnemzedékbôl alig néhányan ismerik a csizmakészítés fortélyait, köztük a fia. Az ifjabb Szeles kis kerülôvel került a pályára. Már gépgyártástechnikusként döntött úgy, mégis édesapja nyomdokaiba lép. Nem csoda, a műhelyben nôtt fel – már két-három éves korában itt kalapált –, szinte beleszületett a mesterségbe. Érettségi után lett ipari tanuló, cipészként szabadult, mert már 1981-ben sem volt csizmadiaképzés. Jól belejött a munkába, mert 1988-ban a népművészet ifjú mestere oklevelet kapott. Errôl jut eszébe Szeles Lajosnak, hogy idén tavasszal Aranykoszorús mester kitüntetést kapott. Elô is húzza az asztalfiókból, szögek és szerszámok közül a bársonydobozkában megbúvó jelvényt. Állandó megrendelôjük a hollókôi pávakör együttes, akik lábravalóján a tűzés csak sárga színű lehet a hagyománynak megfelelôen. Készítenek puha szárú, hétköznapi és kemény szárú, ünnepi csizmát is meg görbe szárút, legényest. A szép, bô szoknyához a turai asszonyok a mai napig csizmát hordanak. Igazi különlegesség a fóti asszonykórus lábbelije, a virágos hímzéssel díszített, bimbós cipô. Ez azelôtt is megrendelésre készült, ma még inkább. Régen többfelé parádéztak benne ünnepekkor, például Kartalon, Ikladon, Madocsa környékén. Mindez a sokféle különleges lábravaló a parányi, csirizszagú műhelyben születik. A két csizmadia többnyire egy pár cipôn vagy csizmán belül is megosztja a munkát. A kívülállónak rejtélyes, különleges munkaeszközök tulajdonképpen régiségnek számítanak. Ilyen késekkel a cipészek már nem dolgoznak. Ha eltörik az acélból készült görbe kés vagy a csizmadia-szabászkés, saját elgondolásuk szerint javíttatják meg, hiszen üzletben ilyesmi nem kapható. A hagyományos gödöllôi, turai, váci vásárokra rendszeresen elmennek áruikkal. Ott az idôsebb korosztály még vásárol a hagyományos népi viseletbôl. Ünnepi kulturális eseményekre a népművészeti egyesületek meghívására járnak. A vásári bemutatkozás tulajdonképpen áruik reklámozása, így találnak el hozzájuk a megrendelôk: a népi vagy hagyományôrzô együttesek, tánc- és bábcsoportok, színházak határon innen és túl. Persze akik ismerik, egymásnak adják a csizmadiamester címét, mert méretre, megrendelésre dolgoznak. Hagyományos utcai cipôt is csinálnak, az idôs mester például csak a maga készítette lábbelit viseli. A dísztűzés a fejen, a száron a mesterek sajátos névjegye. Mindenki más motívumot varrt a maga készítette darabokra, errôl lehetett megállapítani, melyik mester keze műve vagy melyik faluban hordták. Szeles úr motívuma egy szál stilizált tulipán. Ma még mindketten ezt varrják különös ismertetôjelként a csizmaszárra.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en


















