Medgyessy Péter nyilvános vitára hívta ki Orbán Viktort. Orbán jelezte, ez csak a két választási forduló között lehetséges. Az MSZP és pártonkívüli vezére erre méltatlankodott és fel is háborodott kissé, főleg a sajtóbeli szócsövek izzottak föl.
Valóban méltánytalanság esett-e meg Medgyessyvel? Demokratikus jogrendünk ismeretében állíthatjuk: nem. Sőt ellenkezőleg, az lett volna méltánytalanság, ha a vita az első forduló előtt megvalósul.
A tények ugyanis a következők: a vonatkozó főbb jogszabályok (a választási eljárásról szóló hatályos joganyag és a médiatörvény) alapján világos különbséget kell tennünk a miniszterelnök és a -jelöltek között. Kormányfő egy van, és a mostani választási eljárás szempontjából lényegtelen, hogy ezt a posztot momentán éppen Orbán Viktor tölti be.
Ami fontos: a most folyó, 2002. évi általános országgyűlési választáson CSAK MINISZTERELNÖK-JELÖLTEK VANNAK. Közöttük az egyetlen alkalmazható rangsor a betűrend. Minden egyéb megkülönböztetés ellentétes a hatályos joggal. Így például közszolgálati adón törvényellenes volna egy Orbán–Medgyessy, pontosan szólva Medgyessy—Orbán vita. Ugyanis az összes többi miniszterelnök-jelölt teljes joggal fordulhatna bírósághoz, hogy miért pont amazt a kettőt részesítették ilyen előnyben a médiumok.
Vagy másképp szólva: ugyanezzel az erővel lehetne például egy Csurka—Thürmer vita is a Kossuthon, főműsoridőben. Vajon ahhoz mit szólnának teszem fel a balsajtóban?
A közvélemény-kutatási adatok a hatályos jog szempontjából közömbösek. Ha bármilyen jogerővel ruháznánk is fel őket, akkor mindjárt fölöslegesnek minősíthetnénk az egész választást is (ráadásul mennyit spórolnánk...).
Az első választási forduló után kiderül, hány miniszterelnök-jelöltnek lesz reális esélye erre a posztra. Akkor már érdemes lesz nyilvános disputát rendezni, és lehet is kivel, illetve kikkel, ugyanis egyáltalán nem jogos előre eldönteni, hogy csak két aspiráns lesz versenyben. Ha ugyanis figyelembe vesszük a jelöltek saját jóslatait, akkor bizony nem kettő, hanem három-négy jelölt is esélyes lesz. Márpedig a jelöltek jóslatai jogi szempontból ugyanannyit érnek, mint a közvélemény-kutatások. Egy szó mint száz, április 7-e előtt jogszerűen csak olyan miniszterelnök-jelölti vita rendezhető a közszolgálati média előtt, amelyen az összes hivatalos aspiráns részt vehet, mégpedig egyenlő feltételekkel — vajon erre gondolt-e Medgyessy Péter?
Befejezésül pillantsunk még vissza a múltba! Új magyar demokráciánkban eddig kétszer volt kétszemélyes nyilvános vita, nemcsak 1998-ban, hanem 1994-ben is. Érdekes, ez utóbbit valahogy elfelejtik, pedig akkor is a választás első fordulója két legeredményesebb pártjának listavezetőjét ültette le egy asztalhoz a Magyar Televízió. Hogy Horn Gyula és Kuncze Gábor akkori tévévitája miért merült feledésbe, azt nem nehéz kitalálni: a pár héttel később megkötött nagykoalíció mosta ki az emlékezetből azt a beszélgetést. Kiderült, nem voltak egymás alternatívái.
A fentiektől függetlenül persze a hivatalban lévő miniszterelnök azzal és akkor vitázik, akivel és amikor akar. Viszont a hivatalban lévő miniszterelnöknek is tisztelnie kell a törvényt, és Orbán Viktor éppen azért nem ülhet le egy nyilvános vitára sem Medgyessy Péterrel, sem másik jelölttel, mert ő maga nemcsak kormányfő, hanem -jelölt is. Medgyessy Péter „kihívására” tehát nem mondhatott mást, mint amit mondott.
Csak azt nem értem, hogy ha Medgyessy törvényismerő és -tisztelő ember, akkor hogyan állhatott elő ilyen javaslattal.
Ismét kitört egy vulkán Izlandon
