Henriett nem tagadja, kinevették a férfiak, amikor néhány éve Pannonhalmán a teraszos telepítés lehetôségét fontolgatta. Ám gyorsan kiderült, hogy a temperamentumos fiatalasszony olyan ismeretekre tett szert a nemzetközi borakadémián, amelyekkel mindez megvalósítható.
– Van, aki a búvárkodásért rajong, engem a szôlô és a belôle készíthetô bor bűvöl el – kezdi vallomását Hajduk Henriett, aki idehaza felsôfokú borbírálói szaktanácsadó diplomát is szerzett. – Eleinte lenéztek a férfiak, de aztán rájöttek, hogy én is értek úgy a borokhoz, mint ôk. Sôt, gyakran elôfordul, hogy amikor egymás között elemzik az ízeket, az összetételt, hetet-havat hordanak össze. Olyankor csak mosolygok, a csacsiságaikat már ki sem javítom.
– Mi a szép a borkóstolásban, elemzésben?
– Ez egy titokzatos, különleges tudomány, mely kizárólag tárgyi tudással nem sajátítható el. Az ízharmónia és az illat érzékeléséhez kivételes adottságok szükségesek. Nekem nagy erôsségem az orrom, a szaglóképességem. Már a bor színérôl is meg lehet állapítani, hogy hideg vagy meleg vidékrôl származik-e, és milyen technológiával készült. Például fahordóban érlelték-e?
Henriett a száraz borok híve, mert Magyarország éghajlata elsôsorban ezek termesztésére alkalmas. Mindenütt azt hirdeti, hogy néhány hektáron is lehet kiváló minôségű nedűt termelni, s ha jó fekvésű területen van a szôlô, biztos a megélhetés. A borszakértô hölgy a teraszos gazdálkodásra esküszik, a szép, rajnai rizlinget és a kékfrankost ily módon termeli. Azt mondja, mi magyarok az újbort kevéssé értékeljük. Nem úgy a külföldiek. A tavalyelôtt palackozott háromszáz üveg kékfrankos egy hónap alatt elfogyott.
A pannonhalmi fiatalasszony műemlék pincéjében valóságos borbirodalom várja a látogatót. Henriett saját termése mellett itt más pincészet nemes italai is megtalálhatók. Hamar be kellett látnia, hogy a pannonhalmi borvidéken gyenge a fajtakínálat. Ám ha vásárol, csak a magyar bor jöhet szóba. Határozottan állítja, hogy a hazai semmivel sem rosszabb, mint a külföldi termékek. A kadarka, a kékfrankos, az olasz rizling és a somlói borok egyaránt állják a versenyt. A tokaji pedig Henriett szerint a világ elsô tíz aszúja között van.
A borásznô elkeserítônek tartja, hogy még a drága magyar vendéglôkben is sértôen hiányosak az itallapok. Évjárat feltüntetése nélkül ajánlják a fehér- és vörös- borokat. Henriett másik szomorú tapasztalata, hogy nagyon kevés helyen kínálják igényesen a nemes nedűt. Pedig a bort csak átlátszó, vékony falu, talpas poharakból szabad inni. Sajnálatos az is, hogy sokan az ár alapján választanak bort, pedig egyáltalán nem biztos, hogy a drága a legjobb minőség.
A kétgyermekes fiatalasszony szereti a bort, de egyedül soha nem fogyasztja. Nyárra a könnyű, télre a nehezebb fajtákat ajánlja. Ilyenkor tavasszal, étkezéstôl függôen, a rozét tartja igazán kellemesnek. A borok pannonhalmi úrnôje valóságos megszállottja ennek a szép hivatásnak. Még gépkocsiján is túladott, hogy az ötszázezer forintos tandíjat befizethesse a nemzetközi borakadémián. És egy furcsa fogadalmat is tett: ha sikerrel elvégzi az utolsó szemesztert is, és felkerül a neve az akadémia márványfalára, Gyôrött, a városháza elôtt csapra üt egy nemes borral teli hordót.
Nos, az utcai ceremóniának úgy tűnik nem lesz akadálya, mert a szôke hölgy eminens tanulója a bor professzorait képzô ausztriai internátusnak. Amennyiben a záróvizsgák is sikerülnek, úgy Mészáros Gabriella után Henriett asszony lesz a második nemzetközi borakadémikus hölgy kis hazánkban.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
