Francia sajtó az elnökválasztásról

A szélsőjobboldal vezérlakja, Jean-Marie Le Pen elnökjelölti pozícióba kerülését a párizsi sajtó egyszólamú összhangban a francia demokráciát megrázó példátlan politikai földindulásként tálalja hétfői értékeléseiben.

A vezető lapok egyszavas címei a megdöbbenés és az elutasítás skáláján helyezik el az eseményt. A Libération címlapján Le Pen fényképe mellett a hárombetűs NEM szó szerepel, az első fordulós pontszámok tanúsága szerint mélypontra jutott kommunista párt (PCF) lapja, a L,Humanité: Franciaország nem ezt érdemli cím alatt az FN-vezér kereszttel áthúzott képe alá írja felkiáltójellel a nagybetűs tagadószót. A katolikus La Croix Le Pen a sokk feliratot viseli címoldalán, a Le Figaro egyszavas címe Földrengés, a France-Soir A Le Pen bomba címmel érzékelteti az első forduló minden korábbi számítást és évtizedes gyakorlatot felrúgó kimenetelét.

A La Tribune gazdasági szaklap szerint a voksolási eredmény az V. köztársaságban előzmények nélkül álló helyzetet teremtett. A szélsőjobboldal eddig csak Ausztriában, majd Olaszországban tapasztalt előrenyomulása Franciaországban is manifesztálódott. A puszta formalitásnak várt első forduló valóságos földindulást hozott – mutat rá a lap.

A baloldali Libération elemzése „az elképzelhetetlen bekövetkezésének okait” keresi. A kényszerű politikai társbérlet öt éve után minden azt sugallta, hogy a május 5-i második fordulóban az eddig ismert két szereplő mérkőzik meg, s a franciák jelentős része előre lefutottnak látta a játszmát, ami magyarázhatja az V. köztársaság történetének legalacsonyabb részvétellel megtartott első fordulós szavazását. A biztos befutónak tekintett Chirac és Jospin a kampány kezdetétől második fordulós taktikát választott, s ez mindkét politikai tábor kiábrándult szavazóinak egy részét Le Pen felé fordította, illetve távolmaradásra ösztökélte. A baloldal szavazóközönségére hatást gyakorolt a szocialista többségű kormánytól valódi szociális érzékenységet számon kérő szélsőbaloldali jelöltek kampánya.

A Libération rámutat, hogy a Jospin-kormány méltányolható eredményű mérlege nem bizonyult elegendőnek, nem kínált semmit a fiatal, népi környezetű rétegeknek, ráerősített arra az érzésre, hogy szakadás állt be a társadalom felső és alsó rétegei között. A Jospin ellen bevetett tiltakozó voksokból a legnagyobb, történelminek értékelhető pofon a PCF-nek jutott. A baloldali kormánytöbbség elemei közti konfliktusok ugyanolyan mértékben járultak hozzá bukásához, mint ahogy az olasz Olajfa-koalíció belső megosztottsága Berlusconi győzelméhez. Jospin gyenge pontját, a közbiztonság állapotát Chirac egyetlen ütőkártyaként használta, sőt visszaélt vele, és Le Pennek ezt sikerült a végsőkig kiaknázni.

A konzervatív Le Figaro a baloldal által elszenvedett történelmi léptékű vereség egyik elemét a hivatalos politikai diskurzus és a realitás tényei között létrejött szakadékban véli felismerni. Véleménye szerint a francia politika régi átka, hogy nem meri nevén nevezni a problémákat. Itt az idő, hogy a baloldal elemzően vizsgálja meg bukása okait, a jobboldalnak pedig, amely mostantól biztos lehet Chirac elsöprő győzelmében, azt a politikát kell kidolgoznia, amelyet a Le Pen által ismét háromszögűvé alakított politikai térben kínál az országnak a júniusi törvényhozási választásokon. Chiracra mostantól ez a feladat vár – összegzi ítéletét a párizsi újság.