Min múlhatnak mandátumok

Az MSZP győzelme fölött visszafogottan örvendező Mikulás Dzurinda érdekes módon pusztán taktikát látott abban, hogy a szocialisták a parlamentben támogatták a státustörvényt. (Jó lenne megtudni milyen forrásból származnak ezek az információi, s ha nem igaz, miért kívánta e bejelentéssel dezavuálni a szocialistákat, s eddig miért nem talált időt a cáfolatra a Köztársaság tér.)

E felvetést a budapesti román nagykövet szerdai bejelentése követte, ahol immár arra utalt Bukarest is újra kívánja tárgyalni a kedvezménytörvény egyes passzusait.

Amitől tartottunk az bekövetkezett, meghozta „gyümölcsét” az a tény, hogy a baloldal a külpolitikából is kampánytémát csinált. S keletre és nyugati felhasználásra is folyamatosan azt az üzenetet küldte, hogy a szomszédokkal felmerülő konfliktusok döntően a magyar kormány nacionalizmusának következménye, s hatalomra kerülésükkor ezeket a problémákat viszonylag gyorsan meg lehet oldani.

Ráadásul, igaz elsősorban belföldi fogyasztásra az is elhangzott, hogy az EU csatlakozás egyes már lezárt fejezeteit és a rossznak nyilvánított Orbán-Nastase megállapodást újratárgyalják. Pedig a mostani külügyminiszter jelölt az 1994-es kampányban már elkövette ugyanezeket a hibákat, s részint ennek eredménye volt betudhatóak az igen gyenge alapszerződések Szlovákiával és Romániával.

Közismert, hogy Bukarest és Pozsony rendszeresen egyeztet Magyarország és magyarság politikájában, s megkísérlik a legkisebb elbizonytalanodást is kihasználni a budapesti térfélen. Azért az jelezte a Horn-Kovács külügyi csapat keménységét, hogy 1997-ben Meciar lakosságcsere javaslatáról is csak áttételessen, szlovák forrásokból értesültünk.

S most e fővárosok, ahol komoly presztízs veszteségként élték meg, hogy nem tudták megakadályoztatni az Európai Unióval kedvezménytörvényt, a baloldali kormány hatalomra kerülésében megérezték a kínálkozó lehetőséget. Amit belpolitikai okokból is jól fel tudnak használni, hiszen a magyarellenesség még mindig szerves része a két ország politikai kultúrájának, ráadásul az idén Szlovákiában is választanak.

Nos ebben a helyzetben kell választ adni majd az új baloldali külügyi csapatnak, hogy hatalomra jutását követően hol maradnak a jelentős külügyi eredmények. Bár aligha lehetnek kétségeink, a hagyományosan a gyengébb ellenállás felé elmozduló MSZP-SZDSZ csapat most is hajlandó lesz a határokon túliak kárára megállapodni, hiszen feltétlen európaiságát valahogy igazolnia kell.

Másrészt – főként történelmi okokból – a nemzeti kérdés olyan téma, ahol a magyar baloldal képtelen akár komolyan megkérdőjelezni a polgári oldal eredményeit, ezért egyetlen lehetősége van, csatlakozni a magyar szélsőjobb elleni akciókhoz.