Minden eladó?

Arra ébredt a fiatal mérnök, hogy a tudtán kívül megoperálták. Kivették az egyik - egészséges - veséjét. Nem ő volt az első s az egyetlen, aki Európa tán legszegényebb országából, Moldvából Törökországba utazott "szerencsét próbálni".

Nem, honfitársai, kortársai tucatszám teszik meg ugyanazt az utat, mint amiről a BBC munkatársainak, a Szervkereskedelem című megrázó dokumentumfilm riportereinek Szergej beszámolt. Története csak annyiban különbözik a többiekétől, hogy őt azzal kecsegtették a közvetítők (száz dollárt kér az egyik, még odahaza, Moldvában, százat a másik Isztambulban), hogy munkát szereznek neki.

Másoknak, az iskolázatlanabbjának, a tárgyalások legelején, kertelés nélkül tudtára adják az igazságot: testének egy részét kell eladnia, hogy némi pénzhez (kettőezerhétszáz dollárhoz) juthasson. Szergejt a török fővárosban két héten át „puhították”, aztán közölték vele, nincs munka. Adjon vért, hogy legalább az utazási költségeket meg tudja téríteni. A véradás címén az egyik isztambuli magánklinikára becsalogatott férfival aztán már könnyen boldogultak...

A pénz, mit végül ő is megkapott, persze, nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megváltoztathassa életét. Most aztán, meggyöngült egészségével komolyabb munkát még akkor sem tudna vállalni, ha szülőhazája a gazdasági s társadalmi felemelkedés leghaloványabb jelét mutatná. Helyzetét tovább súlyosbítja, hogy ingyenes orvosi ellenőrzés és utókezelés nem jár annak, akinek külföldön, tiltott műtét során károsodott az egészsége.

A sok fél vesével élő moldvai férfi majdani sorsa – mondja egy helybéli orvos – időzített bombaként ketyeg az amúgy is elképesztően nehéz körülmények között tevékenykedő moldvai egészségügy felett. Fertőzéseiket, magas vérnyomásukat (mindkettő következménye lehet az egészséges szervezetet megcsonkító beavatkozásnak) nem tudni, miből és miként lehet gyógyítani.

Ez a világot behálózó szervkereskedelem egyik oldala. A veszteseké. A Spektrumban látható angol riport-dokumentumfilm – alapos összeállítás lévén – megmutatja a másik oldalt is: a nyertesekét. Láthatjuk például a közvetítőket, két asszonyt... Az orvost, aki egy isztambuli magánklinikán folytatja tiltott üzelmeit...

(Többször próbálták már perbe fogni, de, mivel szerencsétlen ügyfeleivel, mielőtt műtőasztalára fekteti őket, közjegyzővel hitelesített iratot irat alá: önként és ingyen adják oda szervüket rászoruló embertársaiknak, mindig kibújik a törvény alól.) És azokkal is megismerteti nézőjét e film, akikbe a csalárd módon szerzett szerveket beültetik. Többségük Izraelben él. (Ki gondolná, hogy e harcos vidéken oly sok a dialízisre, művese-kezelésre szoruló ember?)

És, mert odahaza igen kevés a donor – „egészben” kell sírjukba kerülni, ez a hiedelem tartja vissza a legtöbb izraelit attól, hogy polgártársaiknak, családtagjaiknak odaadják fél veséjüket, mondja egy ottani szakember – állami támogatással utaztatják betegeiket Isztambulba. Azaz: közpénzeket fordítanak tiltott műtétekre.

A film megszólaltat olyan orvosokat is, akik legszívesebben engedélyeztetnék szerte a világban a szervkereskedelmet. (Ma ugyanis Kína és Irán kivételével minden országban tiltják.) Majd tudtára adják a nézőnek, hány olyan központról tudnak csak az Egyesült Államokban, amely élővese-kereskedésből él.

Aki arra kíváncsi, kivitelezését, képi világát tekintve milyen a Szervkereskedelem című film, úgyszólván semmi jóval nem kecsegtethető. Sivár, lopva s kapkodva felvett képsorok, videó-bejátszások, boldogtalan, beteg, komisz, lelkiismeret-furdalástól gyötrődő emberekkel – ez a BBC „mozija”.

Meg pár tehetetlen orvos, akiket igen bánt, hogy civilizáltnak és modernnek mondott világunkban minden eladó. Az egészséges, eleven ember testrészei is. Nem ígérhető tehát vidámság és nyugalom annak, aki a Spektrum Televíziónak ezt a többszöri ismétlésben futó műsorát megtekinti. De hol van az megírva, hogy csak a derűs nyugalmat szolgáló televízió szolgál okulásunkra?