Üzenet az égbe

Apám, aki szakmunkásokat tanított a mezőgazdaság fortélyaira, amíg meg nem halt, mindig azt mondta: „A szocialista oktatáspolitika a nép elhülyítésének módszertanára épül. Azért lehet az orra elé lógatott répával átverni a szamarat, mert képtelen gondolkodni!” És ment az én apám minden reggel a vidéki iskolába, hogy gondolkodni tanítson olyanokat is, akik nagyon nem akartak, és ma már ezrek emlékeznek szeretettel szavaira. És szelíden korholják gyermekeiket is: „Gondolkodj, fiam!” Mert egy népet nem lehet elhülyíteni még negyven plusz négy év szívós munkájával sem. Még a kereskedelmi televíziók híradóinak hazugságaival és elhallgatásaival sem. Ezért hiszek abban, hogy két hét elég volt a vidék Magyarországának, hogy elgondolkodjon azon, mi is készül itt már megint, kik is érzik már megint tenyerükben a gyeplőt, milyen ostorok pattognak ismét a fejünk felett. Meg kellett ezt tennie annak a sok százezer kisgazda érzelmű magyar embernek, akik csalódva pártjuk vezetésében, képtelenek voltak az első forduló előtt tájékozódni, és ezért többnyire el sem mentek szavazni. Látniuk kell, hogy tobzódnak ismét a volt téeszelnökök, sleppjük már osztogatja a pozíciókat. Valahol már szövegezik a külföldiek földvásárlását elősegítő kft.-k alapító okiratait, és a falugazdász hálózatot szétverő, a családi gazdálkodókat ellehetetlenítő tervek is készen vannak. A kisgazda szellemiség mindig is a vidék meghatározó ereje volt, és ma is az. De magyar kisgazda ebben a hazában a kékcédulás 1947 óta balra nem szavazhat. Ez olvasható ki még Torgyán József csendes visszalépéséből is. El kell tehát menni vasárnap a kisgazdáknak, és a nemzeti összefogásra, a vidék felemelkedésére kell adniuk voksaikat. Bizonyára elgondolkodtak azok az átvertek is, akik bedőltek a szélsőjobbozó, fasisztázó, diktatúrával fenyegető rémhírterjesztőknek, és már sajnálják az első fordulóban elvesztegetett szavazataikat. A Centrum Párt nyilatkozatai egyértelműen bebizonyították, hogy százezreket szeretnének – akaratuk ellenére – az MSZP–SZDSZ bulvárkoalíció karámjába terelni. Gondolkodjanak el a nemzet sorsáért, a keresztény értékekért, családjukért, gyermekeikért felelősséget érző emberek azon, hogy a sértett, a közéletben megbukott emberektől származó pártfattyú tulajdonképpen nincs is. Formálisan még egyben tartják, de gyakorlatilag akkor szétesett, amikor Kupa Mihály, az Antall-kormány minisztere Horn Gyula pénzügyérének, Medgyessy Péternek a keblére borult. És nézzenek vissza egy kicsit az időben az önmagukat baloldalinak tartók is. Mennyit ígértek már ezek a felvarrt arcok, akik most bepúderezve illegetik magukat ismét előttünk, és hová jutottunk miattuk? Hogyan tudnak ismét hinni nekik, gondolkodjanak el ezen! Lásson túl mindenki az ígérgetések répáján, és menjen el vasárnap szavazni. Annyira szép volna felüzenni apámnak az égbe, hogy látod öreg, nem volt hiábavaló! Nem sikerült ismét átverni bennünket.