Kiút a családi problémák útvesztőiből

Nótaszó szűrôdik ki a pásztói idősek klubjának ablakán. Ebédidő van, s a klub tagjai a kilencvenéves Emma nénit köszöntik, aki aznap ünnepli a névnapját. A tisztes kort megélt asszony, Makra Sándorné azt mondja, mindene a társaság, azért is tölti itt az időt reggel nyolctól délután négyig. Kártyáznak, beszélgetnek, s az ifjabbak még párra is lelnek. Akárcsak a 68 éves Tóth Imréné, aki miután megözvegyült, itt ismerte meg új élettársát. Azóta mindennap együtt járnak a klubba.

– Kit háborgasson az ember? A gyerekeknek is van már saját családjuk, ránk nemigen marad idejük. Inkább elfoglaljuk itt magunkat, hiszen az egyedüllét csak megkeseríti az embert – értenek egyet az idősek. Dicsérik aztán a gondozási központot, amelynek munkatársai segítenek megkönnyíteni az életüket. Bevásárolnak helyettük, kiváltják a gyógyszereiket, a fájós lábúakat reggelente autóval hozzák be, s délután hazaszállítják őket.
A beszélgetést kopácsolás festi alá: kinn építkezés folyik. Nyárra kibővítik az otthont, hogy ezentúl külön társalgóban tölthessék szabad óráikat a pásztói nyugdíjasok. A falra szögezett tervrajzok mutatják, hogy a fejlődés ezzel nem áll meg, a hasznosi városrészben ugyanis hasonló klubot hoznak majd létre. A kistérségben eddig száznegyvenen részesülhettek az idősek nappali ellátásában, ám hamarosan kétszáznegyvenre emelkedhet ez a szám.
A tízezer lakosú Pásztó kivételes lehetőséget kapott arra, hogy megoldja nemcsak a kisváros, de a környező huszonhat település problémáit. A kistérség megnyert egy pályázatot, melynek jóvoltából több mint 375 millió forintot költhetnek a szociális ellátórendszer fejlesztésére.
Alaposan rászorultak a segítségre – magyarázza Bartus László, a városi önkormányzat osztályvezetője –, hiszen Nógrádban az országos átlagnál is nagyobb gond az elöregedés, és igen nagy a hátrányos helyzetű családok aránya is. Ezért is vállalta a kéttucatnyi település, hogy belevág a program megvalósításába, s előteremti a pályázathoz szükséges harmincszázalékos önerőt. A mintaértékű összefogás eredménye, hogy elnyerték a 260 millió forintos támogatást, melyet felerészt a szociális tárca, felerészt pedig a megye biztosít.
Mi mindenre futja ebből a pénzből? – a kérdésre a pásztói gondozási központ intézményvezetőjétől, Odlerné Tiszovszki Máriától kapom meg a választ, ő ugyanis részt vett a jövő év végéig tartó program kidolgozásában. A kisvárosban és a térségben fejlesztik a szociális alapellátásokat, a gyermekjóléti szolgáltatást, az idősek ellátását. A hétköznapokban ez annyit jelent, hogy mindaz a segítség, amit eddig csak a városban kaphattak meg a rászoruló nyugdíjasok vagy a nehéz sorsú családok, az ezentúl az apró falvakban élőket is megilleti. Ahol eddig biciklivel hordták ki az ebédet az időseknek, ott ezentúl autóval tehetik ezt, hiszen a pályázati pénzből tizenegy mikrobuszra telik. Egy kisközségnek nem futotta arra sem, hogy pszichológust vagy jogászt alkalmazzon a családi problémák orvoslására. Hat-hét település összefogásával ezeket a hiányokat is pótolhatják.
A felmérések szerint a megyében mintegy négyszáz nyugdíjas vár arra, hogy az idősek otthonába költözhessen, ám Pásztón jelenleg nincs is ilyen intézmény. A pályázat jóvoltából több mint kétszázmillió forintot szánhatnak rá, hogy a kórház szomszédságában egy ötven férőhelyes átmeneti otthont építsenek. Az otthonukban élő nyugdíjasok biztonságát a jelzőrendszeres házigondozás garantálja majd. Egy kollégiumi szárny átalakításával hajlékot kapnak a válsághelyzetbe került gyermekek és édesanyák is.