Miért örül Prodi Chirac győzelmének?

A baloldali- és szélsőbaloldali pártok is felsorakoztak az általuk egyébként mélyen megvetett Chirac mögött, ennek ellenére Le Pen mintegy másfél millió új voksot szerzett az első fordulóhoz képest. Tényleg, miért is örül ennek Romano Prodi?

Romano Prodi, az Európai Unió brüsszeli Bizottságának vezetője a tegnapi francia elnökválasztás eredményére reagálva gratulált a demokrácia győzelméhez és kifejezésre juttatta abbéli meggyőződését, hogy Párizs továbbra is az európai integráció egyik motorja marad. Nem világos azonban, hogy mitől is ilyen boldog a baloldali olasz politikus vagy a nem kevésbé örvendező európai sajtó.

Jean-Marie Le Pen tegnap a francia szavazók mintegy 19%-ának támogatását szerezte meg. Ezt az eredményt pedig nem lehet az alacsony részvételi arány számlájára írni, hisz vasárnap a választók 80%-a az urnákhoz járult. Hatmillió francia szavazó úgy gondolja, hogy az ország problémáira csak radikális, az elfogadottnak tekintett európai politikai hagyományokon kívül álló eszközökkel lehet megoldást találni. Miért örül ennek Romano Prodi?

Le Pen úgy szerezte meg a francia választók majd egyötödének támogatását, hogy az elmúlt két hétben néhány marginális közszereplőn kívül gyakorlatilag mindenki őt támadta. A bal- és jobboldali lapok és a TV csatornák egytől-egyig arra hívták fel a figyelmet, hogy óriási katasztrófa és gyalázat érné Franciaországot, ha ő komoly támogatást kapna. A baloldali- és szélsőbaloldali pártok is felsorakoztak az általuk egyébként mélyen megvetett Chirac mögött, csak azért hogy elkerüljék Le Pen megerősödését. Mindezek ellenére utóbbi mintegy másfél millió új voksot szerzett az első fordulóhoz képest. Tényleg, miért is örül ennek Romano Prodi?

Franciaországban nem csak a jobboldali szélsőségesek erősek. Két héttel ezelőtt, az elnökválasztás első fordulójában a különböző szélsőbaloldali jelöltekre leadott szavazatok az összes 10%-ára rúgtak. Ez pedig hárommillió olyan szavazót jelent, akik az ország problémáit csak extrém eszközökkel látják orvosolhatónak. A fenti adatok összevetéséből meglehetősen ijesztő kép rajzolódik ki: a francia szavazópolgárok 25-30%-a bal- vagy jobboldali szélsőséges pártoktól várja Franciaország sorsának jobbra fordulását. Vajon miből gondolja Romano Prodi, hogy ennek örülni kellene?

Ráadásul ezzel nincs is vége a gallok földjén található politikai szélsőségek listájának. Az elmúlt hetekben számos zsidóellenes atrocitás is történt arrafelé. Az elkövetők személye ugyan még nem ismert, de az izraeli-palesztin konfliktus kiéleződésével való egybeesés azt sugallja, hogy valószínűleg moszlim fanatikusok állnak a háttérben. Ez már csak azért is valószínű, mert köztudomású, hogy az iszlamista tanoknak számos követője van a többmilliós franciaországi moszlim közösségen belül. Ők is, akárcsak a szélsőbalos szavazók, minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy Chirac elnök a szavazatok több mint 80%-át szerezze meg. Ettől azonban még nem demokraták. Ettől még ugyanúgy szemben állnak a nyugati társadalommal, mint tegnapelőtt. De akkor minek örül Romano Prodi?

Kit is kaptak a franciák Le Pen helyett? Egy velejéig korrupt politikust, akit még támogatói is inkább hívnak charme-os latornak, mint egyenes embernek.Ráadásul Chirac tökéletesen megtestesíti azt a realitásoktól elszakadt, s meglehetősen rövidlátó establishmentet, ami miatt a szavazók tömegesen fordulnak el a mérsékelt pártoktól Európa jónéhány országában. Az Európai Bizottság elnöke ugyanezen klub egy másik tagja. Hát ezért ilyen boldog Romano Prodi.