Egy domb mögül nádfedeles épületek tárulnak elénk. A magyar tanyavilág hangulata itt a bajor parasztgazdaságokéra emlékeztet. Moór Ferenc módszeresen építette fel ezt az ökogazdaságot. Előtte elment a Szentendrei Skanzenbe megnézni a magyar tájak építészeti hagyományait, s csak utána kezdett építkezni. A követ a nógrádkövesdi kôbányából, a tölgyfát a szomszédos erdôgazdaságból hozatta, a vályogtéglákat a helyben bôségesen rendelkezésre álló agyagból készíttette, csupán a nádat kellett messziről ideszállítani.
Két éve láttak munkához, s már jószágok vannak az istállókban, a kifutókban. Nemcsak saját gyönyörűségére, hanem ízletes és egészséges élelmiszerek termelésére tart több száz mangalica disznót, megszámlálhatatlanul sok régi magyar baromfifélét és kéttucat magyar tarka tehenet.
– Nem új irányzatot látnak itt – fogad bennünket a házigazda –, hanem elôdeink gazdálkodásának felelevenítését. Ahol szükséges, ott a mai módszereket is átvesszük, hiszen a teheneket géppel fejjük, s a napi félezer liternyi tejet azonnal lehűtjük. A mangalicákon viszont nem fogtunk ki a villanypásztorral, szabadon turkálnak a hatalmas kifutóban. Csak a fialó kocák kerülnek kutricákba.
A náddal fedett kicsi tejüzem elôtt köcsögfa, rajta cserépedények sokasága. A patyolattiszta feldolgozó a mennyezetig csempézett, benne éppen joghurtot, sajtot készítenek fehér köpenyes asszonyok.
– A teheneket a gazdasághoz tartozó több mint félszáz hektáros bérelt területen termelt biominôségű takarmánnyal etetik, tehát a tejük is biominôségű – mondta Ochtynszki Gábor, a tejüzem vezetője, aki régebben a tejiparban dolgozott. – Jelenleg natúr és négyféle gyümölcsjoghurtot készítünk Mivel ezekben tartósítószer nincs, hűtve is legfeljebb két hétig tárolhatók. Lágy sajtjainkat biofűszerekkel és biogyógynövényekkel ízesítjük, s tervezzük a félkemény változatok készítését is.
– Milyen a kereslet a biotermékek iránt? – kérdezem a mezôgazdasági középiskolát végzett, de máig az építési vállalkozásából élô Moór Ferenctôl.
– Az igény egyre nagyobb, de a szegényebb emberek még nem képesek megfizetni a biogazdálkodás többletköltségeit. A biokészítmények árai ugyanis többnyire ötven-hatvan százalékkal magasabbak. Ez a többéves átállási idôszak elmaradt bevételeivel, a biominôség ellenôrzési díjával és a többnyire szerényebb hozamokkal magyarázható. Nálunk csupán harmincszázaléknyi ez a különbség, mert helybeni eladás esetén kereskedelmi árréssel és szállítási költséggel nem számolunk. Fô termékünket, a mangalicaszalámit magyarosan és egy ôsi szerb recept alapján is készítjük. Kilóját háromezer forintért adjuk, míg a hasonló minôségért a bioüzletekben ötezret is elkérnek. Hurkáját, ikrás zsírját, avasodásra kevésbé hajlamos szalonnáját és tepertôjét is szívesen veszik tôlünk.
Moór Ferencet nem elsôsorban a pénz, a haszon hajtja. Jól érzi magát püspökhatvani gazdaságában, s családja, két tizenéves fia jövôjét is ebben az egészséges környezetben képzeli el. Nemsokára véglegesen ideköltöznek rákospalotai otthonukból. A támogatásokból, hitelekbôl és fôként a család összes mozgósítható pénzébôl még most is épülô-szépülô gazdaságból csak jövôre várható akkora jövedelem, hogy a családot és az átlagosnál jobban fizetett alkalmazottaikat is eltartsa.
Magyarország élelmiszer-fogyasztásának csupán egy százaléka biotermék, tehát még kezdeti szakaszban van ez a módszer, noha egyre többen próbálkoznak vele. Legtöbben azonban megállnak a növények biotermesztésénél. Vendéglátóm – fél tucat honfitársával karöltve – az igényesebb állati biotermékek elôállítását tűzte célul maga elé. Moór Ferenc szerint öt év múlva akár húsz százalékra is feltornászható a hazai fogyasztási arány. A tehetôs nyugati országokban pedig már most nagy kereslet mutatkozik a biotermékek iránt, ezért a magyar mezôgazdaságnak ez lehet az egyik fejlődési iránya.
A Püspökhatvan peremén megtelepedô biogazda álmaiban olyan családi vállalkozás szerepel, amely turizmussal is kiegészül. A néhány napot náluk idôzô vendégek kirándulhatnak, pihenhetnek, lovagolhatnak, és megéhezve elfogyaszthatják majd a helyben készített bioélelmiszereket.
origo.hu
Elkészült a KEHI-jelentés: Közpénzen szivatta le a zsírját Ruszin-Szendi Romulusz
