Tokaj-Hegyalja is a világörökség része

Hosszú vitával, nehéz döntéssel fogadta el az UNESCO világörökségi bizottságának budapesti ülésén az elnökség azt, hogy a világörökség részévé váljon a tokaj-hegyaljai borvidék. A felterjesztés magyar részről történt. Ez a nyolcadik magyar helyszín, amely a világörökség részévé vált. A világ 124 országának 721 helyszíne szerepel a világörökségi listán.

Egyelőre Tokaj és a környező települések váltak a világörökség részévé. Tarcal, Tállya, Mád, Bodrogkeresztúr, valamint Tolcsva, Sárospatak és Sátoraljaújhely nagy történelmi pincerendszerei alkotják a világörökségi helyszín magját. A borvidék további részei a védőzónát alkotják. A tervek között szerepel, hogy a következő évek valamelyikében kezdeményezik a helyszín kibővítését. A kiterjesztésben szerepelnek majd a szlovák oldalon lévő, egykori magyar települések, Szőlőske és Kistorony is.
A tokaji bor az egész világon ismert. Mégsem maga a bor lett a világörökség része, hanem az a mikrotáj és kultúra, amely évszáza-dok alatt ezen a vidéken létrejött. Beletartozik az épített környezet, a borászat és még az erről szóló irodalom is. Az előterjesztés ötlete a környezetvédelmi minisztérium államtitkára, Tardy János nevéhez fűződik. Kollégáival 2000-től dolgozott a megvalósításon.
– Ez a cím, amellett hogy boldogság, kötelezettségvállalást is jelent – mondja Tokaj polgármestere, Májer János. – Eddig is igyekeztünk úgy fejleszteni a települést, hogy ne álljon egymással ellentétben a modernizmus és a hagyományőrzés, de ezentúl még jobban kell figyelnünk.
A környező települések polgármesterei nemrég állásfoglalást tettek közzé: az építkezések tervezése előtt minden esetben szakmai irányítást kérnek Tokaj főépítészétől, Bodonyi Csabától.
– Ne legyenek acél- és üvegpaloták a környéken – magyarázza Májer János a döntést. – Az építkezésben is a hagyományokat szeretnénk megőrizni. Egy borház épüljön nemes, természetes anyagból, és tűnjön el a nem oda való, csúnya bódé a szőlőtőkék közül.
A privatizáció eredményeként a bortermelés 95 százaléka magántulajdonban van Tokaj-Hegyalján. Külföldiek is szép számmal telepedtek itt meg. Főleg a franciák, de spanyolok, amerikaiak és németek is bérelnek szőlőterületeket. A vidéken több ezer kisbirtokos maradt, akiknek termését az állami tulajdonban lévő kereskedőház vásárolja fel.
A borászok egy része örül a világörökségi címnek. Bizakodnak, hogy több bort jó áron tudnak majd értékesíteni, és több turista érkezik majd Tokaj-Hegyaljára. Pataki Sándor Ákos, Tarcal polgármestere a minőségi turizmus fellendülését várja.
– Vannak olyanok, akik a világörökségi helyszíneket látogatják végig. Bízunk abban, hogy közülük sokan ide is ellátogatnak – mondja.
Mások azonban óvatosabbak. Egy mádi vendéglős attól fél, hogy az itt élők elveszítik életterüket. Eltűnhet a különleges növény- és állatvilág, az itt élők nyugodt, otthonos mindennapjainak pedig vége szakad.
– Félig-meddig valós is ez a félelem – támasztja alá a tokaji polgármester. – Itt Tokajban az ingatlanok értéke már eddig is meglepően magas volt, s most – ezzel a címmel – rögtön akár tíz százalékkal is megnőhet. Ez szinte már elviselhetetlen. Tokajban ugyanis a fiatalok nehezen jutnak lakáshoz, pedig az állandó lakosság fontosabb a településnek, mint a bevándorlók, hiszen a normatívát utánuk kapjuk. Az önkormányzat bérlakások, fecskeházak építésével szeretne ezen segíteni, valamint társasház-építési programot indított be, hogy maradásra bírja a fiatalokat.
Tokaj a környező települések „éllovasa”, a többi település az innen érkező segítséggel próbál továbbfejlődni.
– Városunk önmagában kevés vonzerőt jelent a turistáknak – mondja a tokaji polgármester. – Ahhoz, hogy a vendégéjszakák számát növeljük, össze kell fogni minden településnek, és közösen kell kitalálni, mi vonzhatja a turistákat a boron kívül erre a vidékre. Szeretnénk élére állni annak a kezdeményezésnek, amelynek lényege az, hogy a fejlesztéseket közösen visszük véghez. A településeknek eddig nem volt érdeke az együttműködés, most más a helyzet.
Várhelyi Péter, a tokaji Hímesudvar borászat vezetője azt mondja, ettől a címtől sem lesz könnyebb a tokaji bor helyzete a világban.
– Tizenöt éve borturizmussal foglalkozom, öt hektáron évente 10-15 ezer palack minőségi bort termelek. Tisztában vagyok tehát azzal, hogy a bor értékesítésének hetven-nyolcvan százaléka marketing. Ez az, ami hiányzik Tokaj-Hegyalján. Állami támogatás nélkül viszont ez nem is megy. Komolyan el kell azon gondolkodni, hogy érdemes-e egy összegben több milliárddal támogatni az állami felvásárlócéget, ahelyett, hogy azt az összeget külföldi reklámra, egységes tokaji bormarketingre költenénk, amelynek eredményéből minden termelő részesülne.
Idegenforgalmi szakemberek viszont azt mondják, ennél nagyobb reklám, minthogy Tokaj a világörökség része, nem kell a térségnek. Nemcsak a hazai, hanem nemzetközi forrásokra is könnyebb lesz ezután pályáznia Hegyaljának. Van már erre példa: a megye másik világöröksége, Aggtelek ugyanis kiemelten jól szerepelt a PHARE-program pályázatain.