Szőke László: Foglalkozott a személyével, illetve azzal, hogy Tasnádi Péter volt felesége ügyvédjének baseball ütővel eltörték a kezét. Lovas István a pénteki Sajtóklub vezetője arra utalt, hogy az esetet azonnal jelentette a bicskei rendőrkapitányságnak, ahonnan azonban a bírósághoz irányították. „Úgy döntöttem, hogy a Magyarországon jelenleg uralkodó állapotok miatt a nyilvánossághoz fordulok, ettől a pillanattól kezdve bármi is történjen velem és családommal, ami a fenyegetés eredményének tekinthető, azért Salgó László országos rendőrparancsnokot, is felelősnek tekintem” – fogalmazott az ismert újságíró. Tasnádi a Magyar Távirati Irodával azt közölte, hogy nem látta a kérdéses műsort, azt sem tudja, ki az a Lovas István, és telefonon sem beszélt vele. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy feljelenti az újságírót rágalmazásért. Tasnádiról tudni kell, hogy a Pest Megyei Bíróság 2002. május 16-án első fokú, nem jogerős ítéletében négy és fél év letöltendő börtönre és másfél millió forint vagyonelkobzásra ítélte. Ugyanakkor harminckét hónapja tartó előzetes letartóztatását megszüntette, és házi őrizetet rendelt el. A bíróság Tasnádit az ellene felhozott 13 vádpontból négyben találta bűnösnek, viszont a bűnszervezet létrehozásának bűntette, tehát a maffia bűncselekmény miatt és további nyolc vádpont alól felmentették. Az ügy úgy robbant ki, hogy megjelentek írások, a Demokrata című lapban is, és itt a pénteki Sajtóklubban is elhangzott Tasnádi neve, aki ezt zokon vette, azzal az összefüggésben, amiben említették. A sajtóklub egyes résztvevői azt mondták, hogy Tasnádi megfenyegette őket. Olvashatták a Magyar Nemzetben, hogy Bencsik András járt Tasnádinál, sőt, a Magyar Nemzet még egy képet is közölt erről a találkozóról. Bencsik András néhány nappal ezelőtt a pénteki Sajtóklubban azt mondta, hogy elvárja, hogy a Magyar Nemzet bocsánatot kérjen, mert nem olyan összefüggésben tálalták a találkozót, mint ahogy az valójában történt, és ő meg is szakítja a kapcsolatokat a napilappal. Közben pénteken, ha emlékeznek rá, az ATV épülete előtt tüntetés volt, egyfajta élőláncot vontak a tüntetők, ebből közvetítettünk is, és kihangosítva sugároztuk a péntek esti Sajtóklubot. A tüntetést egyébként Bencsik és Lovas hívta össze a sajtószabadság és a szólásszabadság védelmében, illetve azért, hogy őket megvédjék. Ma este itt élő adásban találkozik egymással Tasnádi Péter és Bencsik András, akik mellettem ülnek.
Bencsik András: Jó estét.
Tasnádi Péter: Jó estét kívánok.
Szőke: Jó estét. András! Ez a tüntetés tényleg úgy fogalmazódott meg, hogy a sajtószabadság és a szólásszabadság védelmében? Kitől kell ezt félteni?
Bencsik: Úgy érzem, hogy egyre többektől kell félteni a szólásszabadságot, de speciel e tekintetben Tasnádi Pétertől nem tekintem veszélyesnek, mert úgy veszem észre, ha jól tudom, éppen nálad járt bent egy szocialista politikus, Újhelyi István, aki kifejtette, én nem láttam, csak szóltak nekem, hogy be kéne tiltani a Demokratát, el kéne tüntetni a standokról. Egy olyan cikket közölt, ami neki nem tetszett. Erősen remélem, hogy ezt hirtelen felindultságában mondta, mint ahogy az igazsághoz tartozik, hogy amikor én itt némiképpen egy kicsit bedühödve átkozódtam és dühöngtem a Magyar Nemzet miatt, ma már egy picit bánom, mert annyira azért nem volt véres a dolog.
Szőke: Kimentek arra a találkozóra, és lefotózták.
Bencsik: Majd remélem, erről beszélhetünk Tasnádi Péterrel, hogy ne legyen ilyen túlságosan laza a dolog, vágjunk a közepébe. Mikor Tasnádi Péter engem felhívott, egyébként abban a műsorban én mondtam el azt, hogy van egy ügyvéd, akinek az én tudomásom szerint – egyébként több lapban megjelent, a Mai Napban és máshol – eltörték a karját. Én azt mondtam, hogy furcsállom, hogy az ügyvédi kamara elnökét nem érdekli, ha egy ügyvédet megtámadnak, és eltörik a kezét. Ez egy szakmai érdekvédő szervezet. Mivel elhangzott az is a műsorban, hogy ez a bizonyos ügyvéd Tasnádi Péterrel perben lévő volt feleségének az ügyvédje, vélhetően ezért ő felhívott engem telefonon, és tényleg elég kemény eszmecserét folytattunk, dühös volt, mondta, hogy szálljunk le róla.
Szőke: Megfenyegetett?
Bencsik: Ezt akarom mondani, nem fenyegetett meg, olyannyira nem, hogy egy kifejezést használt, gondolom ez elmondható itt, nem tudom szó szerint, valami olyasmit, hogy nem lesz jó, ha én dühös leszek. Akkor vissza is kérdeztem, hogy mit jelent az, hogy dühös, mert Tasnádi Péternek elég kemény híre van. Akkor ő azt mondta nekem, figyelj ide, tegeződtünk, nem ismertük egymást, de így alakult. Gondolom dühében, hogy felhívott, sok újságírót ismer, és maradtunk ebben. És visszakérdeztem, mit jelent az, hogy dühös vagy, és ő akkor azt mondta nekem, figyelj ide, itt ülnek velem legalább hatan velem, ennyit mondtam, nem többet. Ebből kialakult egyfajta beszélgetés, és én azzal zárnám ennek a vitaindítónak az első mondatait, hogy okkal, vagy oktalanul, joggal vagy jog nélkül, de Tasnádi Péternek kétségkívül félelmetes híre van, megmondta a telefonszámát is nekem, hogy bármikor visszahívhatom. Még el is tűnődtem, hogy mit kezdjek ezzel...
Szőke: Megadta itt nálam a múltkor az adásban is, végül is mindenki tudhatja...
Bencsik: És mikor másnap értesültem a Lovas Istvánt ért inzultusról, akkor úgy gondoltam, eljött az a pillanat, amikor fel kell őt hívnom telefonon, és ez meg is történt.
Szőke: Te úgy tudod, hogy Lovast tényleg megfenyegette?
Bencsik: Igen, így tudom.
Szőke: Kár, hogy Lovas István nincs itt. Péter!
Tasnádi: Hát, köszöntöm a nézőket, és el szeretném mondani, hogy az Andrásnak már volt lehetősége ugyanezt elmondani itt többször a televízión keresztül, és most megismételte önmagát, és hát ezzel erősíti a hallgatókban esetleg azt az érzést, hogy úgy is történt, ahogyan a Lovas elmondta az eseményt. Előre bocsátom, hogy bár nem találkoztunk az Andrással, de tegeződtünk, ugyanis nagyon furcsa a véletlen, hogy 1992-ben mikor én megalapítottam a Maccabi Sport Klubot, ami egy zsidó identitású sportklub, akkor az Andrást felkértem, hogy legyen alapító tag. Én személyesen beszéltem akkor vele, szintén tegeződve, telefonon keresztül, és el is küldtem neki ezt az alapító okiratot, és ő készséggel alá is írta. Úgyhogy úgy gondoltam...
Szőke: Akkor te is Maccabi alapító tag vagy...
Bencsik: Ez így nem igaz! Engem Csurka László hívott fel, és azt mondta, hogy alakul egy zsidó sportegyesület, a Maccabi. Én akkor a Pesti Hírlap főszerkesztője voltam, és borzasztó szép, nemes gondolat az, hogy a zsidó-magyar.... akkor elég feszült volt a helyzet, a megbékélés jegyében a sportbarátságra szükség volt, és arra, hogy mértékadó jobboldali személyiségek is támogassák. És akkor én valóban én nagy örömmel ezt támogattam. Lehet, hogy rossz az emlékező képességem, de nem emlékszem, hogy mi akkor beszéltünk volna.
Tasnádi: Nincs jelentősége egyébként a dolognak, beszéltünk telefonon, személyesen, én hívtam fel személyesen az Andrást, és egyébként minden alapító taggal én beszéltem vagy telefonon, vagy személyesen. Valóban a Csurka Laci volt a közvetítő, hiszen a Csurka Laci nekem jó barátom, évek óta, tíz-húsz éve, együtt kártyáztunk a Fészekben, és nagyon jó a viszony kettőnk között. De én nem is tudtam még akkoriban, hogy ki a bal és ki a jobboldali, hiszen én azt tudtam az Andrásról, hogy ő a Népszava belpolitikai rovatánál dolgozott, és amikor ő ott dolgozott volt egy munkáslakás akció, és ő még kapott is egy lakást a Klauzál téren, ami úgy tudom, még jelenleg is meg van neki. Na, most akkoriban, és ez a pártállam idejében van, csak olyanok kaptak lakást, akik igencsak támogatták a pártállami struktúrát. Aztán ezek után átkerült a Népszabadság pártrovatához, ahol viszont csak olyan személyek dolgozhattak, akik abszolút elvhű, baloldali, kommunista beállítottságú személyek voltak. Tehát én ezt az előéletét ismertem, aztán tudom, hogy volt később az Esti Hírlap...
Szőke: Ezért kérted fel?
Tasnádi: Én azért kértem fel, mert úgy ismertem, mint egy baloldali gondolkodású, európai kultúrembert, és a mai napig is úgy gondolom, hogy az András az. Kicsit jobbra tolódott, olyannyira, hogy ha még egy picit jobbra tolódna, akkor leesne a földgolyóról. De én elmondtam neki, hogy én nem azonosítom őt a lapjával, mert én nem olvasok egyébként Demokratát, nem is hallgatom ezt a Sajtóklubot sem, de mindenesetre, amilyen kirekesztő, gyűlölködő és habzó szájú írások jelennek meg ebben a lapban, mert most kezembe került a legutóbbi lap, és ott különösen a figyelmembe ajánlottak egy cikket, ami rólam szól. Hogy én magyar válogatott mezbe rohanok Izraelbe, és ez felháborító a Demokrata újság szerkesztőjének a számára. Amit abszolút nem értek, hogy az ő számára miért felháborító, hogy én a magyar címeres mezt viselem, hiszen joggal viselhetem, kiérdemeltem, voltam a nemzeti válogatott tagja, csapatvezetőként is többször bejártuk a világot. A világ számos országában is dicsőséget szereztünk ennek az országnak. Tehát az a csapat, amelyet én szerveztem. Így tehát joggal és okkal feltételezhetem, hogy nyugodtan viselhetem a magyar címeres mezt, hiszen én magyar vagyok, ezen a nyelven beszélek, az édesapám, édesanyám is magyar nyelven beszélt, és 52 éve élek Magyarországon. Az, hogy én zsidó származású vagyok, hát az egy dolog, attól még engem nem kell gyűlölni, nem kell kirekeszteni, nem kell uszítani, és az a fő probléma, hogy ez a Demokrata című lap, és ez a Sajtóklub is csak arról szól, hogy uszítják az embereket, azokat az embereket, akik vevők erre, és hát hál'istennek, nagyon kevesen vevők. Uszítják a többség ellen, uszítják például a fennálló kormány ellen, uszítják a miniszterelnök ellen, uszítják a politikai vezetés ellen. Én pedig azt tapasztaltam, hogy akkor, amikor a jobboldali kormány volt, tehát az előző négy évben, akkor a baloldal egyáltalán nem uszított senkit, nem vitt ki tömegeket az utcára, nem szervezett ilyen népgyűléseket, és ez nagyon veszélyes, amit ők csinálnak. Ugyanis egy ilyen tömegtüntetés, egy ilyen népi banzáj pillanatok alatt átüthet egy sokkal vadabb, egy sokkal agresszívebb tüntetés formába, és akkor elszabadulhat könnyen a pokol. Szóval nagyobb felelősséget kéne, hogy felvállaljanak ők, én úgy gondolom, őőő... És még annyit szeretnék a Lovas István...
Szőke: Tényleg bedühödtél azon a cikken...
Tasnádi: Hát, hogyne, persze, hogy bedühödtem, fel is hívtam az Andrást, és én ezt vállalom is, és indulatosan beszéltem, úgy ahogy elmondta. Mondtam, hogy ne foglalkozzanak velem. Valóban mondtam, hogy én sem foglalkozom velük. Úgyhogy jobban jár, ha ő sem foglalkozik velem. Erre megkérdezte, hogy miért, akkor mi lesz? Mondtam, hogy akkor kiabálni fogok. Hát, így rosszul jár, mert… jó hangosan szoktam kiabálni, és ha egy telefonba bekiabálok, akkor lehet, hogy baja lesz a fülének. De ez poénkodás az egész, hát nem volt semmiféle fenyegető abban a telefonban, egy határozott, kemény fellépés volt. Erre eljött az András másnap, felhívott telefonon, én szívélyesen fogadtam, ő hozta a Magyar Nemzet újságíróját, és ő hozta a Magyar Nemzet fotósát, még meg is jegyeztem, ott az Andrásnak, hogy ha nem vele jönnek, be sem engedtem volna, mert a Magyar Nemzet is véleményem szerint egy jobboldali, szélsőjobboldali beállítottságú lap. És amit rólam, vagy az ügyről írtak, az mindig rosszindulatú volt. Úgyhogy csak őmiatta, és a vendéglátás tisztelete miatt engedtem be őket. És nem is értettem egyébként az Andrásnak az itteni felszólalását, hogy ő egyrészt fiatalabb nálam, és felháborodott, hogy én miért tegezem. Hát miért nem ott mondta, az én lakásomon, hogy ne tegeződjünk, magázódjunk, és akkor nem lett volna semmi probléma, mert én megértem. Én úgy gondoltam, hogy mivel régóta ismerjük egymást, bár nem személyesen, csak telefonon keresztül, de azért egy egyesületnek voltunk az alapító tagja, és hát, hát én úgy gondoltam egyébként, hogy ő azonos oldalon áll, tehát tévedés ne essék, én nem tudtam, hogy jobb meg baloldali, én azt tudom, hogy az András például a Szovjetunióból választotta a feleségét. Én, hát, akkor még igen csak kommunista volt nagyon a Szovjetunió, gondolom, az előremenetelét is segítette. Azt hiszem, hát... ilyen helyeken dolgozott, amiket mondtam, állandóan pártállásokban, mert azért a Népszabadságot akárhogy vesszük, pláne a pártrovatát, nem lehet azt mondani, hogy...
Szőke: Akkor, abban az időben, ha újságíró volt, olyan nagyon sok helyen nem tudott dolgozni...
Tasnádi: Hát… a Népszabadságnál, ott nagyon-nagyon átvilágították azokat a személyeket, hát ott azért nem dolgoztak jobboldali gondolkodású személyek, maradjunk annyiban. De ne is menjünk bele ennyire ebbe a dologba, inkább én azt szeretném hangsúlyozni: a Lovas úrral kapcsolatban, nekem nincs is semmi problémám az Andrással, kicsit nem tetszett, hogy túl hetyke volt itt pénteken, és verte a mellét hogy ő bátran odajött, és a szemembe nézett, hát most nem akarom én azt mondani, nem volt ő olyan bátor, nem is volt olyan egyenes derekú, meg lehet nézni a tévéfelvételen, ott görnyedt mellettem, vacogott a foga, pedig nem volt hideg. Ő... valószínű azért, mert ahogy ő is mondta, félelmetes a hírem. De én tisztelettudóan, és szeretettel fogadtam...
Szőke: Miért mentél el?
Bencsik: Végighallgattam ezt a monológot. Szóval, azt hiszem, tisztázzunk valamit. Egyáltalán nem félem tőled, és maradjunk a tegezésnél, bár megtisztelnél, ha a vezetéknevemen szólítanál, mert én sem Péterezlek téged, nem vagyunk abban a viszonyban. A másik az, hogy azokat az információkat, amiket, azt kell, hogy mondjam, ilyen meglehetősen ízléstelen módon szedtek össze neked a csahos ebeid, ezeket én tökéletesen megértem, nagyon profi a stratégia, én vagyok az András, régóta ismerjük egymást, egy táborból jöttünk, egy akolból jöttünk, nagyon okos, ügyes taktika. Nem lett volna semmi baj, amiket elmondtál, akkor, ha egy olyan ügyet nem keversz bele, amihez én szerintem nekem a világon semmi, de semmi közöd, és semmi jogod sincs. Az pedig az, hogy kit, és miért, és hogyan vettem feleségül. Pontosan tudom a történetét, te olyan információkat raktál össze rólam, amelyek részben – nem mindig pontosan – fednek valamit, amik nem mindig igazak. Én munkáslakás akcióban nem voltam benne, de valóban laktam a Klauzál téren, tehát lehet úgy is hazudni, hogy a valóságból mozaikokat rakunk ki. Itt most azt hiszem, egy dolgot azonnal tisztázni kell: én tőled egyáltalán nem félek, a világon senkitől nem félek. Tőled a legkevésbé nem félek, még akkor sem, ha amúgy veszélyesnek tartod a híredet, és én is annak tartom. Nem azért hallgattam melletted, mert vacogtam volna, hanem azért, mert amikor odamentünk, akkor a televízió riportere Tasnádi Pétert is megkérdezte, és engem is megkérdezett. Ő is elmondta a magáét, és én is elmondtam a magamét. De mivel másnap bementünk Lovas Istvánnal a televízióba, egyébként lovagiasan és helyesen úgy döntött a műsor szerkesztője, hogy a Tasnádi Péter, akit fogva tartanak, nem jöhet ki, az ott felvett riportból engem hagyjanak ki, csak ő beszél. És valóban ez azt a látszatot mutatta, hogy én ott ülök bénán, és valóban ültem, mert türelmesen vártam, a mikrofont egymás kezébe adogattuk. Én azt mondom, Tasnádi Péter beszélhetünk arról, kit milyen vádak értek, és ezeket a vádakat ki hogyan viseli el. Azt azonban nem engedem meg neked sem, hogy a személyemet, kivált pedig azt végképp nem tűröm el, hogy a családom életével foglalkozzál. Ugyanis én sem foglalkoztam azzal.
Tasnádi: Bele kell, hogy szóljak, mert pontosan most ugye arról beszél Bencsik András, hogy a családommal nem foglalkozik, hát pontosan ő foglalkozott azzal, hogy a feleségem ügyvédjét megverték, és az ügyvédi kamara ezért nem szól semmit. Na, most elmondtam Bencsik Andrásnak...
Bencsik: Igen, köszönöm...
Tasnádi: … hogy a feleségem ügyvédjét tudomásom szerint senki nem verte meg. Ugyanis a feleségem ügyvédjét megkérdeztem én is, az ügyvédeim is, és újságírók és tévések is megkérdezték, és egybehangzóan mindenkinek azt mondta, hogy őt senki nem verte meg. Hát ha egy ügyvéd azt mondja, hogy őt nem verték meg, akkor az ügyvédi kamara mi ellen tiltakozzon, miért emelje fel a szavát. Ez az egyik. A másik: nem értem a szervezett bűnözés elleni osztályt, illetve én értem, csak azt nem, hogy fognak elszámolni ezzel a dologgal, hogy ők mindenre ráugranak, ahol a Tasnádi név felmerül, akkor már szorgos hangyaként mennek, próbálják beszervezni az embereket, hogy mondjanak valamit rólam… még akár hamis dolgokat is, teljesen mindegy az nekik, csak az a lényeg, hogy gyűjtsék az információt. Mi a hír abban, hogy a Lovas István nevű újságíró azt mondja, hogy őt felhívta valaki, és megfenyegette életveszélyesen. Véleményem szerint ebben semmilyen hír nincs. Mert egyrészt nem biztos, hogy igaz, amit mond, ezt le kellene kontrollálni, és ha lekontrollálják, és lenyomozták, és már biztosan lehet tudni, hogy valóban megfenyegették, és én voltam, akkor lehet erről beszélni. De az MTI elfogadta Lovas Istvánnak a közleményét, annak a Lovas Istvánnak, aki ebben a szituációban... szerintem egy magánember, vagy valahol újságíró, nem tudom milyen újságokban, mert szinte sehol nem fogadják az illetőt, mert az ő neve rosszul cseng szinte minden lapban. A Demokratába sem írhat, ha jól tudom.
Bencsik: De írhat.
Tasnádi: Írhat, csak nem ír. A lényeg az, most mondja a Bencsik úr, hogy írhat, én meg úgy tudom, hogy nem írhat, egyébként azért nem ír. De a lényeg, hogy én két évvel ezelőtt az ügyvédemmel dr. Szikinger István alkotmányjogásszal az MTI-nek eljuttattam egy közleményt, ahol 47 közéleti személyiség tiltakozó levelet írt az akkori országos rendőrfőkapitánynak, hogy véleményük szerint az én ügyem koncepciós, túl hosszú ideig húzódott el, és hát stb. stb. Erre azt mondta az MTI, hogy ezt a hírt nem közlik, ez nem közérdekű, egy magánember adta le. Hát a Lovas István is egy magánember. Na, most képzelje el, a szerkesztő úr, vagy akár a nézők, hogy ez a Lovas István rögtön elszaladt az amerikai nagykövethez, védelmet kért. Egy nem bizonyított, esetleg egy valótlan történet miatt, hát biztosan nevetséges az egész, mert az amerikai nagykövetség számára ez ezer százalék, hogy ez nem poén. De a szervezett bűnözés elleni osztály vette a fáradtságot, és felhívta a Lovas Istvánt és Bencsik Andrást, és négy óráig hallgatták ki, hogy mi történt vele. Hát mi történhetett, a Bencsik úr elmondta, hogy őt felhívta a Tasnádi Péter, indulatosan beszélt, ez bűncselekmény, nem bűncselekmény. Lovas úr azt mondja, hogy őt életveszélyesen megfenyegette Tasnádi Péter hangján valaki. Soha nem láttam a Lovas urat, soha nem találkoztam vele, ő azt mondta, hogy felismerte a hangomat a televízión keresztül. Véleményem szerint nem felismerhető a hang a televízión keresztül, de egyébként is, ha én soha nem beszéltem valakivel, akkor én nem ismerem fel. Én vagyok az erőszakos. Nem én vagyok az agresszív ember. Ott van, nézzék meg a Jobbegyenes című könyvet, amit Lovas István írt. Ott a hátoldalán nyilvánosan megfenyegeti Haraszti Miklóst, hogy ő majd jól meg fogja verni, mert ő 195 centiméter magas, és 120 kiló csupa izom. Hát ha ezt leírhatja Lovas István, kiadja ezt a könyvet, nyilvánosan fenyeget meg egy parlamenti képviselőt, és erre semmit sem lép senki, se a szervezett bűnözés elleni osztály. Én bejelentettem, hogy többször telefonálnak, mert bemondtam ugye, itt a telefonszámomat, és többször telefonálnak a telefonomra, és zsidóznak vagy takarodjál Izraelbe, meg felrobbantunk, meg ilyesmi. Bejelentettem a rendőrségnek, figyeljenek oda, tegyék figyelőpultra a telefonomat. Ez a rosszindulatú hívások figyelése, van ilyen. A füle botját nem mozdítja a szervezett bűnözés elleni osztály, még egy rendőr nem kérdezte meg tőlünk, pedig többször írásban feljelentést tettünk, hogy egyáltalán mi a fejlemény, vagy valami. Bencsik úrék után utána mennek, hogy jöjjenek be, mondjanak már valamit. Hát mit tud mondani a Bencsik úr? Nem tud mondani semmit. Az, hogy ő most milyen bátor, hogy ő nem fél senkitől, meg mit tudom én, hát mitől kell félnie? Nem bántom őt, hát tőlem nem kell félnie. Én nem tudom, hogy... így akarják bizonyítani az erejüket meg a keménységüket, hogy verik a mellüket, és akkor idehívnak a tévé elé 200-300 embert...
Szőke: Mégis, alapvető...
Tasnádi: Még nem fejeztem be! Idehívnak 2-300 ezer embert, és elkezdik uszítani őket egy ember ellen, aki semmit nem tett. Tehát hangsúlyozom, én nem hívtam fel a Lovas Istvánt. Ennek ellenére ők bedobják a köztudatba, hogy én hívtam fel, ennek ellenére a Bencsik úr elmondja, hogy a Bencsik úr is, hogy ez nagyon gyanús neki. Hát mi a gyanús ebben? A feleségem ügyvédje egy szóval nem mondta, hogy összeverték.
Szőke: Ez volt az a pont, ami kiváltotta belőletek, hogy egyáltalán a Tasnádival foglalkozzatok?
Bencsik: Hát...
Tasnádi: Dehogyis, hát állandóan rosszindulattal...
Bencsik: Ez a módszer. Én nem készültem erre a mai beszélgetésre. Azért nem készültem, mert gondolkodtam, hogy mit tegyek, és azt gondoltam, hogy az egyik lehetőség az, amit láthatóan Tasnádi Péter választott, hogy az ember adatokat gyűjt, tehát körbe telefonálok, ki mit tud Tasnádi Péterre terhelőt, van-e olyan érvényes ítélet, és abban mi van benne, hogy kinek mit ártott, és akkor azt az ő szemére hányom, de azt gondoltam, hogy ez egy különös beszélgetés, mert nem egy dimenzióban mozgunk. Nemigen van közös nevezőnk. Amikor én elmentem őhozzá, ott ő tartott egy üdvözlő beszédet húsz percig, rendkívül szórakoztató, és ugyanakkor megrendítő volt a számomra, mert ő lényegileg azt fejtette ki, amit a televízióban megismételt, tehát hűen önmagához, hogy mi kvázi nácik, fasiszták vagyunk, mi a zsidókat ki akarjuk üldözni Magyarországról. Amire én azt a konklúziót vontam le, ezt a szóáradatot végighallgattam, most is hallgatom, hogy nem igazán ismer bennünket, tehát mások informálják. Az azonban, hogy őt még egyszer mondom, olyan ügyekről informálták, ami teljesen nem függ össze ezzel a dologgal. Tehát az a módszer, hogy az én lakásügyem, ami egy teljesen hétköznapi történet, olyan, mint mindenkinek, akinek van lakása ebben az országban. A házasságom történetét így feldobni, és ebből kelteni egy olyan látszatot, hogy nem az vagyok, aki vagyok, ez bizony, ez, ez, morális értelemben nagyon közel áll a bűnözéshez, mert minekünk volt egy meccsünk. Nem, én nem voltam hős. Én megmondom őszintén tartottam tőle. Ennek ellenére azt gondoltam, oda kell mennem, pontosan azért, mert abban reménykedek, ha az emberek beszélnek egymással, akkor ezek a feszültségek feloldhatók. Tehát igenis, én nem féltem elmenni a Metész-tüntetésre, amit a Kunczéék szétverettek törvénytelenül, ha nem féltem elmenni a tiszai árvízhez, ha nem féltem elmenni a július 4-i tüntetésre, miért féljek találkozni Tasnádi Péterrel? Ráadásul, ha van egy halvány esélye annak, hogy én megértem azt, mi az, ami őt vezérli, és talán ő megsejt valamit, mi az, ami engem vezérel, akkor ez az éles konfliktus oldódik. Ma este, ez nem valószínű, hogy fog könnyen sikerülni, mert ez engem szíven ütött, tehát ez a módszer, ez a technika, ahogy megpróbál belemosni valamibe, azt a látszatot kelteni, hogy én is csak egy maccabis gyerek vagyok, egy bulis pesti komcsi. Holott a valóság az, hogy az a maccabis dolog, amikor Csurka László, ő egy kemény gyerek, mindenki tudja pontosan kicsoda, akkor én azt mondtam, hogy ha van szép pillanat egy ember életében, akkor pontosan az, hogy alakul Magyarországon egy zsidó sportegyesület, és ez olyan jó. Akkor én már rég náci voltam, már rég goebbelsi alapvetéssel...
Szőke: Nemcsak zsidók mehettek?
Bencsik: Semmit nem tudok erről, soha nem is hívtak, nem is jártam többet oda. Ha jól tudom, ez a harcművészek vagy utcai harcosok kalandja, ami más történet...
Tasnádi: Rosszul tudod...
Szőke: Motoszkál bennem egy kérdés, bizony isten, megkérdezem...
Tasnádi: Egy pillanat, hadd mondjak én erre választ...
Szőke: Csak egy néző van a telefonban...
Tasnádi: Csak azért, mert azt mondja a Bencsik úr, hogy ők nem kirekesztők, nem fasiszták, nem nácik. Ugyan nem mondtam, hogy ők azok. Azt mondtam, hogy az a lap, amelyet ő szerkeszt, és amiben megjelennek ezek a cikkek, azt sugallja. Azt írja itt a Lovas úr például, hogy az egyik az, hogy Magyarországon nem volt holokauszt, ugyanis Magyarország területén nem volt koncentrációs tábor. Hát, én nem tudom, itt 600 ezer magyar állampolgárt vittek el akkor a nácik a nyilaskeresztesekkel az olyan népnemzeti magyar nacionalisták voltak, mint az András, illetve Bencsik úr is. Nálam verte a mellét, hogy ő egy magyar nemzeti nacionalista, és akkor megkérdeztem tőle, ugyan más mondja meg, mit jelent, hogy magyar nemzeti nacionalista, természetesen erre hallgatott, egy szava nem volt ehhez. Én pedig elmondtam neki, hogy én attól, mert én nem mutathatom ki a véremben, hogy én echte magyar vagyok, ezt nem tudnám kimutatni, mert sajnos, illetve hál'istennek nekem mind a két szülőm zsidó származású volt, teljesen mindegy, hogy ki milyen származású. Én akkor azt mondtam Bencsik úrnak, hogy ebben az országban körülbelül tízmillió magyar állampolgár él, és rengeteg náció. Rengeteg. De azért az erőszakról azért még beszéljünk egy kicsit, jó?
Szőke: Mindjárt beszélünk, csak kapcsoljuk már be a nézőt, mert várakozik a vonalban. Halló!
Néző: Jó napot kívánok, Koltai Ildikó vagyok.
Szőke: Jó estét kívánok, picit próbáljon hangosabban beszélni.
Néző: Megpróbálok hangosabban beszélni. Üdvözlök mindenkit a stúdióban, különösképpen Bencsik urat. Bencsik úrral ismerjük is egymást, nem biztos, hogy emlékszik rám. De én most nagyon szomorú vagyok, és nagyon elkeseredett vagyok. Mert akkor, amikor ma Magyarországon előfordulhat az, hogy egy bűnözőt behívnak egy nézett tévébe, és egy olyan emberrel ültetik szemben, aki tiszteletre és becsületre méltó, és neki meg kell védenie az ő maga igazát. Akkor, amikor ez a vita már nem arról szól, amiért elkezdődött, nevezetesen arról, hogy ki kit fenyegetett meg, mikor és miért? Hanem elmegyünk megint egy olyan témába, és azzal próbálják a szembenülőt lefegyverezni, hogy volt-e holokauszt Magyarországon vagy sem, akkor bizony nagyon el vagyok keseredve. Mert négy év alatt ilyen nem fordulhatott elő. 1998 és 2002 között, hogy egy bűnöző ül szemben tiszteletre méltó emberekkel. Elszomorít és elkeserít, hogy most 2002 júliusban ez előfordulhat itt, egy nézett kereskedelmi televízióban. Ez az önök hibája.
Szőke: Köszönöm szépen, asszonyom, ez is egy vélemény. Szóval...
Bencsik: Szabad erre reagáljak? Igen tisztelt asszonyom, nem az én dolgom Tasnádi Pétert védeni, de most mégis ezt fogom tenni. Amikor én elmentem hozzá, éppen azért tettem, mert ahogy én elmondtam önnek, azt gondolom, hogy ha nem vagyunk képesek megkísérelni annak a lehetőséget... tudniillik fennállt az az eshetőség is, amit Tasnádi Péter itt felvetett, én ugyanis nem ismerem az illető ügyvédet, a nevét sem tudom. Sajtóorgánumban olvastam ezt a hírt, bizony az is elképzelhető, hogy ez nem igaz. Tehát úgy gondoltam, hogy egyrészt demonstrálnom kell azt, hogy lehet szóban valamit elrendezni, másrészt úgy gondoltam, hogy a magam szerény módján jeleznem kell, ha nem is ő, hanem valaki valóban, aki őrá hasonlít, és az ő nevében esetleg valóban megfenyegette Lovas Istvánt, mindannyiunk közös érdeke, hogy a jog talaján maradjunk. Tehát azt hiszem, hogy ezt a beszélgetést, ha most így folytatnánk, nekem nagyon könnyű lenne azt mondani, hogy igen, asszonyom, önnek teljesen igaza van, ez egy bűnöző. Egyezzünk meg abban, hogy mindenkinek joga van a... harcolni az emberségéért. Nekem éppen az fáj, hogy Tasnádi Péter szavaiból is kitűnik, hogy egy hatalmas előítélettel jött. Tehát én valóban abból a beszélgetésből, amikor azt mondta, hogy ti nácik, fasiszták vagytok, én azt mondtam, nem nácik vagyunk, hanem nacionalisták, nemzetiek, ez nagy különbség. Én felelősséggel ki merem jelenteni, minden, a legkeményebb jobboldali nevében is, hogy sem zsidó, sem más nemzet gyermekét senki nem akarja elüldözni, ez a gondolat soha fel nem vetődhet, és nem is fog felvetődni soha. Ellenben nagy hangsúlyt fektetünk a magunk büszkeségére, és most nem mennék bele, hogy ki az, aki magyar. Azt hiszem, magyar az, aki magyarnak vallja magát. Úgyhogy maradjunk ebben...
Szőke: Na, most a lapban tényleg jelent meg ilyen összefüggésben Tasnádival ilyen írás, emellett nem szabadna elmennünk, azt hiszem, ez sugall valamit...
Bencsik: Hát nincs nálam az újság. Tasnádi Péter, amikor ott jártam, ezt a szememre hányta, és bár mindent elolvasok az újságban, és megmondom, tökéletesen azonosnak vallom magam az újsággal, én vagyok a főszerkesztője, tehát minden betűjéért százszázalékos felelősséget vállalok. Most úgy tűnik, egy cikk miatt lesz is bajom rendesen, hogy ezzel együtt azt mondanám..., ja, igaz, elvesztettem a fonalat, térjünk a dologhoz vissza. Kedves hölgyem! Ilyet nem lehet csinálni, azt nem lehet mondani, hogy egy bűnöző és egy rendes ember beszélget, itt most nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy egy nagyon éles konfliktus támadt, amelyet igenis az is jelzett, és nem félelmünkben hívtuk ide ezeket az embereket, hanem annak bizonyítására hangzott el egy hívás, egyetlen egyszer egy újságban, hogy a szólásszabadság védelmében és érdekében demonstráljanak. Az fenyegethet sok mindenkit, nem kevésbé Tasnádi Pétert. Úgy veszem észre, hogy ő az, aki a legkevésbé fenyegeti, ezt jobban fenyegeti Újhelyi István, és sok mindenki más. Tamás Gáspár Miklós, aki a náciktól való félelmében egyenesen azt javasolta, hogy borogassák fel azon pavilonokat, ahol a náci sajtótermékeket forgalmazzák. Életrajzomból, amely hézagos volt, kimaradt az a történet, amikor engem az MDF-ből, egyébiránt közlöm veled, azért zártak ki, mert az SZDSZ-ről egy kétségkívül indulatos cikket írtam, és ezt bizonyos orgánumokban bizonyos közéleti szereplők náci alapvetésnek minősítették. Elindult ellenem egy hecckampány. Hogy az utalásra is reagáljak, valóban dolgoztam a Népszavánál, a Népszabadságnál is, az Esti Hírlapnál, korábban a Somogyi Néplapnál. Ez mind pártlap volt, de viszont párttag nem voltam. Azon kevesek közé tartozom, nem is csináltam karriert, egészen addig a fordulatig. Egyszer léptem be egy pártba, az MDF-be, az egy szerelmi dolog volt, de a szerelem nem tartott sokáig, csak két évig, aztán kizártak azzal, hogy náci vagyok. Én azóta vagyok érzékeny arra, hogy amikor valakire bármilyen bélyeget rásütnek, mert az illető egészen egyszerűen nem tud ellene védekezni.
Tasnádi: Akkor én viszont válaszolnék a telefonáló nő kérdésére. Először is, nem vagyok bűnöző. Tisztában kellene lennie a telefonálónak a jogi fogalmakkal. Engem első fokon nem jogerősen ítélt el a Magyar Köztársaság bírósága. És mi felmentésért folyamodtunk, várjuk meg, mi lesz a másodfok döntése, és aztán majd utána foglaljon állást, hogy én bűnöző vagyok vagy sem. Viszont Lovas úrra nyugodtan mondhatta volna, hogy bűnöző, hiszen a Lovas urat kétszer büntették meg, először 1962. július 28-án, a Pkkb. fiatalkorú bírósága kétrendbeli erőszakos nemi közösülés bűntettében, mint bűnsegédet, egy rendbeli lopott kulcs használatával tolvajszövetségben elkövetett lopás bűntettében, és egyéb bűncselekményekben, orgazdaság és satöbbi. Egy évet ült a Lovas úr, illetve egy évet kapott, és ebből kilenc hónapot ült le. Ez egy erőszakos bűncselekmény. Aztán később elítélték három év hat hónapra, abból 26 hónapot ült le, úgyhogy tessék körülnézni a jobboldalon is, hogy kik hol ülnek. Aztán a Lovas úr, aki nagyon hamar elfelejti, hogy milyen származású, akkor meg szeretném kérdezni, Lovas úr miért akart letelepedni Izraelben. Ugyanis Lovas úrnak a felmenőiben az apai ágon zsidó származású van. És itt van a Juist Agencynek a levele, ami egyébként azért érdekes, meg tudom mutatni, de azért elmondanám, hogy a felesége és a leánya, a Lovas úrról van szó, 1996-ban bevándorlási kérelmet nyújtott be budapesti irodába. Tehát Lovas úrról van szó, feleségéről és leányáról. 1996 szeptemberében megkapta a bevándorlási alia engedélyt, mint apai ágon zsidó származású unoka. Nagyon hiteles források szerint megtudtuk, hogy az illető ismert újságíró Magyarországon, ezt a Juist Agency mondja, és sok antiszemita cikket jelentetett meg, és publikál a magyar sajtóban. Többek között a cikkeiben a holokauszt tényét is tagadja. Ezen körülmények miatt alia engedélyét a nemzeti törvény 2. § alapján visszavonjuk, miután a bevándorlási törvények szerint aki Izrael ellen gyűlöletet kelt, az nem jogosult bevándorlási engedélyre. Még nem fejeztem be! Összesen két embernek vonták vissza a bevándorlási engedélyét, az egyik az Adolf Eichmann volt, a másik pedig a Lovas úr volt. Úgyhogy el lehet dönteni, hogy a Lovas úr és az Adolf Eichmann úr milyen oldalon áll, és a Bencsik úr, aki foggal-körömmel védi a lapját, ami természetes, és én méltányolom is, azt mondja, nem látta a cikket, hát én saját magam mutattam meg neki, ott az irodámban, sőt, fel is olvastam neki azt a részt, ami rólam szól, hogy fel vannak háborodva. Nem tudom, miért vannak felháborodva állandóan ez a Demokrata meg ez a Sajtóklub, ha velem kapcsolatban bármi történik. Fel voltak háborodva, hogy én kóser étkezést kaptam a börtönben. Alkotmányos jog. Fel voltak háborodva, hogy engem szabadlábra engedtek, miért vannak felháborodva, hogy én szabad lábon vagyok, miért kell ezen felháborodni?
Szőke: Nem szabadlábon van, hanem háziőrizetben...
Tasnádi: Nem, szabadlábra engedtek, és úgy háziőrizetben, de felháborodtak. Azon kellett volna felháborodni Bencsik úr, hogyan tarthattak bent 36 hónapig ítélet nélkül, mert egy európai kultúrországban ilyen nincs, hogy 32 hónapig bent tartják az embereket ítélet nélkül. Úgyhogy az, hogy engem bűnözővé tettek, az a jobboldali kormány idején történt, pontosan, biztosan az a hölgy is, aki betelefonált, a szimpatizánsa a Bencsik úrnak, hiszen el is mondta. Az olyan típusú emberek, mint a betelefonáló emberek, meg a Lovas úr, ezek tettek engem tönkre, ha hatalmon lennének, és ha sokáig lennének hatalmon, akkor igenis félő, hogy ennél sokkal súlyosabb dolgokat követnének el. Úgyhogy benne van, őőő... az ő beszélgetéseiben, amit itt a Sajtóklubban, lehet hallani hetenként, ami szédületes, hogy egyáltalán engedélyezik, hogy ő képernyőre kerüljenek, és hát ez az ATV felelőssége, mert ilyen színvonalú, röhögcsélő, magyar, joviális képű emberek beszélgetnek, és szidják az összes baloldali gondolkodású embert, meg a másként gondolkodókat. Hát nem tudom, ez aztán minden színvonalat alulmúl. Én a Bencsik úrnak nem vagyok az ellensége, de nem tudom, hogy miért kell vernie a mellét, hogy nem fél. Hát, nem mondjuk azt, amikor megyünk az utcán, hogy nem eszek követ, meg mittudomén, nem vagyok én autó. Hát... ez egy természetes dolog, miért kellene félni... én nem vagyok egy félelmetes ember, az, hogy miket írnak az ő barátai...
Szőke: Egyébként én annyit reagálnék, erre a műsorra, hogy egy olyan dolog, hogy ugye, a választásoknál is kettészakadt az ország, van jobboldal, baloldal. A műsorokban is vannak baloldali műsorok, és vannak jobboldali műsorok. Ez egy demokrácia képe.
Tasnádi: Hát egy színvonalat kell tartani uram! Itt fröcsögésről van szó, habzó szájjal, vérben forgó szemmel szidalmaznak embereket, és uszítanak embereket. Én nem akarok állást foglalni sem a baloldal mellett, sem a jobboldal ellen, én az ilyen típusú műsorokat nem nézem, nem csak én, hanem nagyon sok jóérzésű ember nem nézi...
Szőke: Nem kötelező, ez világos...
Tasnádi: Hát nem kötelező, de felelősség van, mert itt az előbb Bencsik úr említette goebbelset, és a goebbelsi ideológia, az hasonló, amit ők követnek, hasonló volt. Akkor is még először csak uszítgatták az embereket a rádión keresztül, akkor még nem volt televízió, aztán kivitték az utcára, aztán felhatalmazták őket, hogy vegyék el a kisebbségtől a vagyonukat, és aztán gyilkosság, és, és...
Szőke: Jó, mielőtt András reagálna, gyorsan még egy telefonálót hallgassunk meg, halló, jó estét kívánok! Tessék parancsolni.
Néző: Halló! Üdvözlöm az urakat. Nekem lenne egy kérésem ahhoz a bajuszos fiatalemberhez.
Szőke: Igen, tessék mondani...
Néző: Igaz, hogy az ön felesége szovjet állampolgár volt?
Bencsik: Szívesen válaszolok. Tulajdonképpen önnek ehhez a világon semmi köze nincsen, ez az én személyes ügyem.
Néző: Nem bántásból!
Bencsik: Igen, valóban igaz, egyébként Kárpát-aljáról, tehát így lokalizálnám, kárpát-aljai a feleségem. Akkor Szovjetunió volt, ma Ukrajna.
Néző: Köszönöm, én csak arra szeretnék kitérni, hogy az újságjukba, ebben a Demokratában egy olyan szöveget olvastam, hogy a szovjet hordák az angol hordákkal legyőzték a szegény németeket...
Bencsik: Ezt jól olvasta, igen, nem szó szerint idézte, de a hordák..., a veleje ez volt, igen.
Néző: Képzelje el ezt az összefüggést.
Bencsik: Olvasta tovább a szöveget, vagy mondjam el én, honnan jön ez a mondat? Emlékeztetném...
Néző: Érti, hogy mire akarok én kitérni ezzel?
Bencsik: Érteni vélem, azért próbálok válaszolni rá, megengedi?
Néző: Hát..., kérem.
Bencsik: Jó. Csak emlékeztetem, az úgynevezett ázsiai szifiliszre, ami körülbelül százezer nőt tett tönkre, amikor a szovjet úgynevezett felszabadulás történt a davaj csaszira, a zabrálásra, ez a felszabadítás kegyetlen volt, másfelől egy nagyon ismert híres amerikai író, Kurt Vonnegut írt egy könyvet Ötös számú vágóhíd címen, ez Drezda bombázásáról szólt, ami tökéletesen fölösleges dolog volt. Emberek tízezrei részben elégtek, a föld alatt, irtózatos lángtengerrel pusztították el őket azok az emberek, nők, gyerekek, öregek, nem viseltek hadat. Fölösleges és értelmetlen volt, nem egy ilyen bombázás volt, mondhatnánk Hiroshimát és Nagasakit, tehát... a háború az kegyetlen. Ha megengedi, még egy mondatot, az én koncepcióm az, függetlenül attól, hogy itt mik hangoznak el, hogy a Magyar Demokrata egy olyan újság legyen, ami az embereket, akik erre hajlamosak, és hajlandóak, gondolkodásra biztassa. A kollégám próbálta, de ezek szerint olyan heves ellenállást váltott ki, hogy már én is némi aggodalmat érzek, hogy jól tettük-e. Próbálta árnyalni azt a képet, amit arról az időszakról tudunk. Ez még egyszer mondom, olyan heves ellenállást váltott ki, hogy tulajdonképpen lehetséges, hogy ez nem volt szerencsés. De ami azt illeti, hogy a Liberátorok, ami nevük szerint felszabadítók, hány magyar várost bombáztak meg fölöslegesen, tehát azt hiszem, nyugodtan mondhatom, ma már meg lehet mondani. Korábban nem volt szabad, kötelező volt ünnepelni a szovjet hős, felszabadítókat, hogy lehetséges, és biztos, szörnyű lett volna az élet, ha a nácik, Németország egy világbirodalmat épít ki, de ugyanilyen biztos, hogy szörnyű lett az élet, amikor a szovjet hordák eltaposták ezeket a kelet-európai országokat. Ennyit azért engedjen meg egy gondolkodó értelmiséginek, hogy nem ünnepel a felesleges vérontásért semelyik oldalon. A győztesek oldalán sem.
Tasnádi: Erre csak annyit szeretnék válaszolni, hogy majdnem sírógörcsöt kaptam, amikor Bencsik úr elmondta ezt a mesét, Drezda bombázásáról. Csak a Bencsik úr nem foglalkozik azzal, hogy mit kerestek a németek a többi országban, egész Európát elözönlötték, elözönlötték az akkori Szovjetuniót, lebombázták Leningrádot, lebombázták Moszkvát, lebombázták Sztálingrádot, és ha már ennyire nacionalista, akkor miért nem foglalkozik azzal, hogy semmi értelme nem volt a németeknek és a nyilasoknak ellenállni a II. világháború alatt, amikor Budapest alá értek Tolbuchinék serege, és Malinovszkij marsall seregei. De a nyilasok ellenálltak, lemondatták az akkori ... Horthy Miklós mi volt...
Bencsik: Kormányzó.
Tasnádi: … kormányzót lemondatták, tiszta fasiszta kormányt hoztak létre, és az utolsó katonáig ellenálltak, leromboltatták ezt a gyönyörű várost, mint Budapest. És hány nőt erőszakoltak meg a német és magyar katonák a többi országokban, és hány ártatlan ember pusztult el, arról most ne is beszéljünk, a holokausztról, hatmillió ártatlan zsidót elhurcoltak, erről nem beszél a Bencsik úr, csak arról, hogy a szegény drezdaiakat bombázták...
Bencsik: Én egy kérdésre válaszoltam...
Tasnádi: Azokat, hogy lebombázták, azt le kellett bombázni, mert el kellett pusztítani a sátánt, nem lehetett, hogy a Hitler megmaradjon, és külön az ő országukat, ahonnan kiindult ez a veszedelem, ezt nem lehetett csinálni.
Bencsik: Én ebbe a vitába nem mennék bele, mert időnk sincsen már rá. Ez a mondat, hogy el kell pusztítani a sátánt, ezt azért nem tudom elfogadni, mert nagyon sok sátánt kéne most a világban elpusztítani annak érdekében ezen a logikán haladva. Például egy sátáni népirtás folyik jelen pillanatban Izraelben, és nagyon kellemetlen asszociációkat ébreszt, ha ezeket visszafordítanám. Nekem egy megjegyzésem van ehhez a mai beszélgetéshez, amit meg kell tennem, mert nincs itt Lovas István, és nem tud védekezni mindazokra, amik elhangzottak. Én, mikor Tasnádi Péter elmondta Lovas István vonatkozóan a dolgokat, egy olyan papírt tartott a kezében, láttam, tehát nem titok, amelyeken a Szoksznunt pecsétje van. Én most meg szeretném kérdezni, hogyan jutottál ehhez hozzá, szerintem ezeket ugyanis titkosan kezelik.
Tasnádi: Nem kezelik titkosan, ezt megkaptam az … informátoromtól, a..., a...
Bencsik: És az ki volt?
Tasnádi: Hmmm... azt nem fogom elmondani neked, mint ahogy te sem mondod el, hogy a te újságodnak ki adja az információit. Igen, van egy informátorom... De, de akkor elmondom, hogy van egy személy, aki fel is hatalmazott rá, hogy elmondjam a nevét, és ezt az urat Vámos Györgynek hívják. Elmondom, hogy Lovas Istvánról mit írt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Görgey Gábor miniszter úr részére. Röviden azt írja: röviden magamról csak annyit szeretnék előrebocsátani, hogy Lovas István és a péntek esti Sajtóklub alantas tevékenysége ellen, melyet nyilván ön is jól ismer, folytatok küzdelmet a toll eszközével. Mellékelten elküldöm önnek az eddig, a témában megjelent írásaimat, megjegyezni kívánom, hogy a jog eszközeivel szívesen folytatnám ezt a harcot, gondolom, sokan mások is, de sajnos, ma Magyarországon a holokauszt tagadása nem büntetendő. Segítségét szeretném kérni egy jelenségre, és azt hiszem, ez a legfontosabb: sok ezer hittestvérem, és minden jóérzésű ember nevében, Lovas István sajátságosan megtestesíti a barna veszedelmet a médiumokon keresztül, és senki nem tud, vagy nem akar megálljt parancsolni neki. A nyilvános szereplései mellett jelenleg fiatalokat is tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, és a Magyar Televízió Akadémiáján. Mindezt teszi egy olyan ember, aki erőszakos nemi közösülésben vett részt, aki több bűncselekményt követett el, és ült a magyar börtönben négy vagy öt évet. Teljesen mindegy. Ez az ember folyamatosan szitkozódik, folyamatosan uszítja az embereket, meg lehet nézni minden cikkét, ahol állandóan másokkal foglalkozik...
Bencsik: Szeretnék erre...
Tasnádi: Lovas Istvánnal senki nem foglalkozik...
Bencsik: Nagyon röviden, mert szalad az idő. Tekintve, hogy Lovas István életét az Élet és Irodalomban több héten, hónapon át részletesen taglalták, én azt szeretném mondani: ha a Tasnádi Péter által Lovasról elmondott információk olyan pontosak, mint amiket rólam mondott, és olyan mértékben hézagosak, mint ahogy az ÉS által mondottak kitűnnek, hogyha egy Vámos György nevű önmagát konzervatív zsidónak valló személy, aki a Demokratában jelentkezett, és nagyon sokáig nálunk szerepelt, mert ő azt vallotta hogy egy konzervatív jobboldali beállítottságú zsidó ember, és igenis van közös nevezőnk, és így tovább. Ha ez a személy ezt írja, akkor azt kell mondanom, tartok tőle, lehetséges, hogy bizonyos dokumentumok nem biztos, hogy hitelt érdemlőek, mert nem biztos, hogy valaki a barna veszedelmet testesíti meg egyszerre, és egyszerre pedig aliazni akar. Nekem úgy tűnik, hogy Lovas Istvánnal továbbra sincs gondom, pontosan annak tartom, aki eddig is volt.
Szőke: Egyébként irtó érdekes, hogy itt beszélgetünk, történelmi távlatokban, és mindig úgy, amikor mással is beszélgetek, mindig előjön, főleg a ti műsorotoknál, hogy nagyon sokan kérdezik tőlem, akik ebben a péntek esti Sajtóklubban vannak, sokan úgy vélik, nyilván baloldalról meg más ebbe a körbe tartozóktól, hogy sok az antiszemita kijelentés, legalábbis ehhez hasonló kijelentés elhangzik. Miközben a résztvevők valamilyen ilyen vagy olyan módon családi vonalon, apai vagy anyai ágon, de mégis kötődnek a zsidósághoz.
Tasnádi: Erre csak annyit szeretnék válaszolni, mert a Bencsik úr az előbb elmondta a magáét ezzel kapcsolatban. Annyit szeretnék mondani a Vámos Györgynek a védelmében, hogy Vámos György amit mondott, az igaz, mert nem őtőle tudom, hanem több helyről tudom. Ha azt nézzük, ebben a műsorban mit mondtam én: azt mondtam, hogy a Bencsik úr Szovjetunióból hozta a feleségét, akkor még Szovjetunió volt. Mit mondott erre a Bencsik úr, igen, onnan hozta. Azt mondtam, hogy a Népszava munkatársa volt, a pártlapnak, a Népszabadságnak még az MSZMP időkben volt a pártrovatnak a munkatársa. Ott senki más nem lehetett, csak az igen kemény baloldali gondolkodású személy, ami nem baj. Kommunista gondolkodású személy.
Bencsik: Ez nem igaz!
Tasnádi: De igaz! Egy pillanat, az igaz, hogy ott dolgoztál. Na ugye, az igaz. Hát akkor álcáztad magad ellenállónak. Én meg azt mondom, el lehet képzelni, milyen ember az, aki árulóként dolgozik valahol, mert arról beszélnek most, hogy a miniszterelnök meg a rendőrkapitány milyen tiszt volt, meg milyen titkosszolgálati tiszt volt. Ő is akkor gyakorlatilag beszervezte magát a jobboldalról, és ott volt, és álcázta magát. Azt szeretném mondani, hogy eltelt 12 év a rendszerváltozás óta. Szerintem jobb lenne megbékélni, sokkal jobb lenne ha a Sajtóklubban arról lenne szó, hogyan lehetne egy jobb, szebb világot kialakítani ebben az országban, hogy lehetne segíteni valóban a szegény embereken, a gyerekeken. Hogy lehetne támogatni a fejlődését a fiataloknak, és azt mondta a Bencsik úr, és erre reagálni kell: hogy a vérebeimet uszítom, vagy nem is tudom, összegyűjtöttem a vérebeimet, információs csahos kutyáimat. Hát... így fogalmaznak jobboldalról. Én azt kell mondanom, nekem munkatársaim vannak, nem csahos kutyáim.
Bencsik: Nagyon röviden. Mondtál két dolgot, amire muszáj vagyok reagálni a Sajtóklub érdekében. Két valótlan állítás volt. A Sajtóklub tagjai nem tesznek antiszemita kijelentést, ez az egyik.
Szőke: Én mondtam, hogy nagyon sokan vélekednek így...
Bencsik: Ez egy téves vélemény, tehát nem tesznek antiszemita kijelentést, és a másik pedig, hogy a Sajtóklub tagjai nincsenek érintve a zsidóság által, egyébként pedig ha volnának, ennek a világon semmi jelentősége nem volna.
Szőke: Uraim, lejárt a műsoridőnk, jutottunk, amire jutottunk, beszélgettünk...
Tasnádi: Én meg nem telefonáltam, ezt azért szögezzük le... Majd akkor mondja Lovas úr, hogy telefonáltam, ha erre bizonyítéka van, a híváslistán ellenőrzik...
Szőke: Jó, köszönöm hölgyeim és uraim! Bencsik Andrást és Tasnádi Pétert látták és hallották. Köszönöm figyelmüket, viszontlátásra.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
