A németországi árvíz és a közelgő választások

A természeti katasztrófákat nem illik csúf aktuálpolitikai célra felhasználni. Valószínűleg ez a felismerés az egyik alapeleme minden idők „legtisztább” múltú magyar miniszterelnöke kormányzati filozófiájának is; ezért hagyta Medgyessy Péter, hogy napokig békében dolgozzanak a dunai árvíz ellen védekezők. A D-209-es nem tolakodott a gátakra, hogy holmi ósdi reklámtrükkel – mint homokzsákok lapátolása – kápráztassa el a „bennszülötteket”.

Különben is, ő már megtett minden tőle telhetőt, amikor a ’80-as években majdnem sikerült keresztül hajszolnia a dunai árvízi problémák állítólagosan végső megoldását jelentő bős-nagymarosi vízlépcső építésének befejezését.

A fenti felismerést a választási kampány hajrájában lévő Schröder-kormány még nem tette teljesen magáévá. Ezért az elmúlt napokban szabályos „politikai katasztrófa-turizmus” – amint azt Ingolf Rossberg drezdai főpolgármester felpanaszolta – célpontjává váltak az elárasztott települések.

A leggyorsabbak a Bundestagba kerülést jelentő 5%-os küszöb eléréséért küzdő zöldek voltak, akiknek éppen az árvíz sújtotta keleti tartományokban jelenleg mért 1-2%-os támogatottságon kell jelentősen javítaniuk, ha a parlamenti párt kívánnak maradni. Jürgen Trittin környezetvédelmi miniszter üzenete világos volt: a természeti katasztrófáért a föld globális felmelegedése a felelős, a klímaváltozás ellen a zöldek tették a legtöbbet, tehát ideje a választóknak átgondolniuk választási preferenciájukat. S miután most a kampányban az egykori szélsőbalosok ismét felfedezték az Amerika-ellenesség zamatát – lásd például Schröder kísérletét, hogy az USA Irak elleni készülődésének ellenzéséből profitáljon – Trittin nem mulasztotta el, hogy a kiotói megállapodás bojkottja miatt megrója Washingtont.

A közvélemény-kutatások 35-36%-os támogatottságánál beragadni látszó szociáldemokraták szerdán, 14-én szintén felfedezték a katasztrófát, mint a hatalmon lévőket erősítő motívumot. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok eredményei (CDU/CSU: 40-41%, FDP 9-10%) továbbra is azt mutatják, hogy a lakosság többsége változást kíván. Ezért, szinte utolsó szalmaszálként 14-én és 15-én egymást váltották Drezdában az együttérző kancellár és miniszterei.

A szövetségi kormány 14-én 100 millió eurós (1 euró 240 forint) programot fogadott el, amelyből fejenként 500 eurós újrakezdési támogatásban részesülnek mindazok, akiknek házát elárasztotta az ár. Ez az összeg azonban még szimbolikusnak sem nevezhető, hiszen becslések szerint csak Szászországban a közlekedési infrastruktúrában 5 milliárd eurós károkat okozott az áradás, hasonló összegeket említenek szakértők, amikor a ipari termelőkapacitás helyreállításának várható költségei felől érdeklődnek. A Német Parasztszövetség 2-3 milliárd eurósra teszi a Szász Szabadállam mezőgazdasági veszteségeit, a tartomány épület és lakásállományában keletkezett károkat, különösen a drezdai belváros pótolhatatlan műkincseinek helyreállítását, kétszámjegyű milliárdos tételekben mérik. A bizonytalanság legfőbb oka, hogy csak az árhullám levonulása után kezdhető meg a károk felmérése. Az Elba 17-én 940 cm-nél tetőzött Drezdánál, vízügyi szakemberek szerint a folyó a legmagasabb vízállást 19-én éri el Szászország-Anhalt fővárosánál Magdeburgnál, 22-én Hamburgnál. Ugyanakkor szakértők szerint a csehországi árhullám következményeként a drezdaiaknak még egy hétig a helyreállítást megkezdését lehetetlenné tevő 9 méter körüli vízállásra kell berendezkedniük. 17-én délelőtt találkoztak Lipcsében az árvizek által leginkább érintett tartományok kereszténydemokrata vezetői Edmund Stoiber Bajorországból, a házigazda Georg Milbradt, Bernhardt Vogel Türingiából, valamint Georg Böhmer Szászország-Anhaltból. A miniszterelnökök a károk felszámolásának megkezdéséhez egy alap létrehozását tartották szükségesnek, amely még 2002-ben kétmilliárd eurót képes mozgósítani a helyreállítások megkezdésére.

Most bosszulja meg magát, hogy a vörös-zöld koalíció – amely 1999. márciusában a takarékosságágot tette elsődleges államcéljává – elhanyagolta a gátak megerősítését, valamint a katasztrófa védelmi feladatokat ellátó Technisches Hilfswerk /THW/ eszközeinek korszerűsítését. Ezen az sem segít, ha a felügyeletet ellátó Otto Schily belügyminiszter a THW fennállásának 50. évfordulóján ígéretet tett a szervezet 2003-as költségvetésének 20%-os, 130 millió euróra történő megemelésére.

Ráadásul a Schröder kabinet adóreformja úgy csökkentette a szövetségi állam kiadásait, hogy azokat részben az önkormányzatokra és tartományokra terhelte, így azok most alig rendelkeznek pénzügyi mozgástérrel. A szövetségi kormány, amely szintén már minden szabad centet elköltött most a lakosság adakozó készségében bízik. Ezért olyan kifejezéseket is használtak felindultságukban – mint a „nemzeti összefogás”, vagy „össznemzeti feladat” –, amelyeket „rendes” baloldali politikus Németországban nem vesz a szájára. Felvetődött továbbá, hogy a keleti tartományok fejlesztésére kidolgozott szolidaritási paktum második lépcsőjét 2005-ről előbbre hozzák. Ehhez azonban egy egész törvénycsomag benyújtása lenne szükséges, így valószínűtlen, hogy a választásokig hátralévő alig egy hónapban erre sor kerülhet. Berlin bízik abban, hogy Németország jelentős EU-támogatásban is részesedik, itt egyelőre a mezőgazdasági, infrastrukturális és regionális alapokból lehívható pénzekben reménykednek. Ezen túl Schröder már érzékeltette, hogy a rendkívüli helyzet miatt valószínűleg Németország képtelen lesz betartani az euró övezetbe történő belépés előfeltételeit rögzítő maastrichti kritériumokat és helyreállítás megkezdése érdekében a költségvetési hiány meg fogja haladni az engedélyezett 3%-os határt.