Ahol lehetséges az újraszámlálás

Önkéntes és hivatásos mérvadók tucatjai magyarázták el hazánkban, miért lenne borzalmas merénylet a demokrácia ellen, ha helyet adnának annak a követelésnek, hogy számlálják újra az áprilisi országgyűlési választások eredményét. Pedig ezzel a lépéssel kiküszöbölhették volna az egyszerű számlálási hibákat, ami az ilyen szoros eredménynél akár döntő is lehet. Ráadásul elejét lehetett volna volna venni a masszív választási csalásról terjengő híreknek.

Arra, hogy az újraszámlálás nem ördögtől való dolog, a német Szövetségi Választási Bizottság október 9-i hivatalos jelentése nyújt példát. Ebben a Bizottság nyilvánosságra hozta a szeptember 22-i szövetségi gyűlési választások hivatalos végeredményét. Eszerint az előzetes végeredményhez képest 2837 szavazattal, mindössze 6027 voksra csökkent az SPD előnye a keresztény Unió Pártokkal szemben.

Johann Hahlen a bizottság elnökének sajtótájékoztatója szerint az új eredményekhez az leadott voksok újraszámlálása alapján jutottak. (Általános újraszámlálásra nem került sor, de minden indokolt újraszámlálási kérelemnek helyt adtak.) A szavazólapok ismételt átvizsgálásakor 16176 először érvénytelennek nyilvánított, a pártlistákra leadott voksot ismert el a bizottság érvényesnek. Bár a hivatalos végeredmény nem járt a képviselői mandátumok számának módosulásával, de mint Hahlen hangsúlyozta, az átvizsgálásokkal sikerült minden kételyt eloszlatni.

A CSU Bajorországban rendkívül jó eredményt ért el, 44 választókörzetből 43-ban – leszámítva az észak-müncheni kerületet – megszerezte a mandátumot. Tanulságos eredménnyel zárult a CSU újraszámlálási kezdeményezése ebben az egy müncheni vörös enklávéban is. Hiszen a leadott 159.138 voks újraszámlálást követően az SPD jelöljének előnye 348 szavazatra apadt a 22-én megállapított 1226-tal szemben.

A német választások végeredményének kihirdetése kapcsán történtek egyéb áthallással is szolgálnak a magyar olvasó számára. Hiszen mint a CDU Bundestag frakció igazgatójának, Volker Kaudernek a ma nyilvánosságra hozott levelében áll, a Bundestag mandátumok elosztásának módja jogi kétségeket vet fel. (A német választási rendszerben, miként a magyarban, a választónak két szavazata van, az egyiket körzetének jelöltjére, a a másikat egy párt listájára adhatja.

A legnagyobb különbség, hogy Németországban a választások egyfordulósak. Amennyiben az adott párt tartományi listán elért eredményei és az választókörzetekben elért mandátumszámok jelentősen eltérnek, akkor a különbséget az úgynevezett áthúzódó mandátumokkal ellentételezik. (E mandátumok némileg emlékeztetnek a magyarországi töredékszavazatokra.)

Kauder beadványában azt a kérdést feszegeti, miként kell a PDS pártlistájára leadott szavazatokat értékelni abban a két választókörzetben, ahol közvetlen mandátumot szereztek. A CDU- pártigazgató felfogása szerint a hibás számolási mód a végleges eredmény helyességét fenyegeti, és a nem zárta ki, hogy a kérdést jogi útra tereli.

Úgy tűnik tehát, egy fél évszázados demokráciában nem számít eretnekségnek a szavazatok újraszámlálása, s akár a hivatalos eredmény jogi úton történő megkérdőjelezése is elképzelhető. S amint látható, Németország nem omlott össze e felvetések okán, ezért csak remélhetjük, hogy talán egyszer nekünk is lesz erre jogunk.