Nagybátyám a halálba száguldott

Ahogy vastagodik a színes levélszőnyeg a tömbház előtti keskeny parkban, úgy megy el édesanyám étvágya minden évben. Ideges a gyomrom, mondja, és üres kenyeret majszol reggelente a túltengő savak ellen. A rádiót is halkabbra veszi, hogy ne zavarják a hírek, de azért meghallgatja őket, és egyre gyakrabban rezzen össze, amikor a bemondó a forradalom szót használja. Ilyenkor könnyen elsírja magát, ha valami kellemetlenség éri, pedig kemény asszony, könnyes arcát gyerekként szinte nem is ismertem. Ifjú felnőttként sem értettem sokáig, mi történik vele október közepe tájékán. Aztán egyre több mondat bújt elő a láthatatlanná tett családregény félelemmel átitatott lapjairól. Most már tudom.