Németország, a beteg ember?

A koalíciós szerződés eredményeit még a szociáldemokrata szimpatizánsok is fanyalogva fogadták, még a születésnapját ünneplő független értelmiségi Günther Grass is, aki 1969 óta minden SPD kampányban részt vett.

Színpadias külsőségek között Gerhard Schröder és Joseph Fischer szerda késő délelőtt aláírta az SPD és Zöldek újabb négy esztendőre szóló koalíciós megállapodását. A 88 oldalas, vörös-zöld mappába csomagolt megállapodás parafálásával egy időben véglegessé vált a régi/új Schröder kormány tagjainak névsora is. A koalíciós tárgyalások médiatálalása rendkívüli profizmusról árulkodik, hiszen minden tárgyalási forduló után sajtótájékoztatón adagolták a partnerek a keserű valóságot. Ebben kiemelkedő szerepe volt az új kormányszóvivőnek, Béla Andának, aki korábban egy abszolút objektív Schröder életrajzzal hívta fel magára a figyelmet. A kampányban a kormánypártok hazudtak a választóknak, a korábban tervezettnél jóval nagyobb költségvetési hiány keltette lyukat – melyet meglepő módon a választások utáni héten talált meg a pénzügyminiszter – mégis csak adóemeléssel és juttatás csökkentéssel lehet befoltozni. Ezért Németországban felmerült az eddig tabunak számító maastrichti euro stabilitási feltételek felpuhítása és a kiegyensúlyozott költségvetésnek, mint célkitűzésnek 2004-ről 2006-ra történő elhalasztása.

A szeptember 22-i szövetségi gyűlési választásokat követően azonnal jelentkeztek igényeikkel azok a szervezetek, akik Schröder hatalmon maradását lehetővé tették. A keleti tartományok SPD vezérei, akik több keleti arcot követeltek a kormányba, a legnagyobb lélekszámú tartomány Északrajna-Vesztfália szocdemjei, akik több rajna-vidéki elvtársat kívántak viszontlátni az új kabinetben. No és az SPD elmaradhatatlan szövetségesei, a szakszervezetek, akik világvégét és forró őszt ígértek Németországban ha véletlenül Stoiber győzne. E személyügyi póker az utolsó pillanatokig tartott, hiszen például a közlekedési építési és keleti ügyek minisztériumánmak élére kinézett Wolfgang Tiefensee lipcsei polgármester ellenállása következtében, kedden éjjel a volt brandenburgi miniszterelnököt Manfred Stolpét hívta meg Schröder kabinetjébe. A CDU/CSU-től ellopott kampányötlet alapján összevonsára került a gazdasági és a munkaügyi tárca, ennek élére az északrajna-vesztfáliai miniszterelnök Wolfgang Clement került. Clement alkamasságát mi sem „bizonyítja” jobban, minthogy közel 40 éve SPD gyarmat Rajna-vidék mutatja fel a legrosszabb növekedési és munkanélküliségi adatokat az egykori NSZK tartományai közül. Kormányalakítás közben zajlik a bajországi SPD ex-elnökasszonyának – Johannes Rau mandátumának 2004-es lejárta után – a szövetségi elnöki posztra kinézett Renate Schmidt médiabeli felépítése, aki átmenetileg a családügy minisztériumot vette át.

A választásokon megerősödött zöldek továbbra is három tárcával, a külüggyel, a fogyasztó védelmivel és a környezetvédelmivel rendelkeznek. Jürgen Trittin környezetvédelmi miniszterenek sikerült megszereznie a feldarabolt ipari tárcától energetikai kérdéseket. Ugyanakkor komoly kritikára kell számítania a koalíciós szerződésre áldást adó hétvégi brémai pártgyűlésen, mivel a zöldeknek egyetlen atomerőmű kikapcsolását sem sikerült a 2006-ig tartó ciklusban elérniük. A kisebbik koalíciós partner azonban hatalmas lépést tett előre egyik legnagyobb ideológiai ellenfele, a tekintélyelvű, a nőket elnyomó, nacionalista heteroszexuális család modell felszámolása érdekében. A zöldek felfogása szerint család az, ahol gyermek(ek)élnek, függetlenül a nevelők számától és nemétől. Eddig – a német alkotmánynak megfelelően, amelyik elméletben garantálja a család kiemelt törvényi védelmét – különféle kedvezményekben részesültek a gyermeket nevelő és házasságban élő heteroszexuális párok. A zöldeknek sikerült elérniük e kedvezmények legnagyobb részének felszámolását. Tekintettel az ország demográfiai helyzetére – egy nő átlagban 1,4 gyermeket hoz a világra – valószínűleg ez volt az utolsó szög a német nemzetállam sírjában. Most már szabad az út a zöldek másik kedvenc (rém)álmának, a multikulturális társadalom megvalósításához. Az ideológiai okokon túl a bevándorlók pozíciójának és a bevándorlás erősítésének egyik legfontosabb oka, hogy voksaikkal ők mentették meg ezt a koalíciót.

A takarékossági programjáról elhíresült Hans Eichel pénzügyminiszter annak ellenére a helyén marad, hogy terveit a koalíciós egyeztetések során folyamatosan felpuhították. Hol a szakszervezetek jelentették be, hogy a veszteséges szénbányászati szubvenciókhoz nem lehet nyúlni, majd a zöldek közölték megvédik szélmalmaikat. A koalíciós szerződés eredményeit még a szociáldemokrata szimpatizánsok is fanyalogva fogadták, még a születésnapját ünneplő független értelmiségi Günter Grass is, aki 1969 óta minden SPD kampányban részt vett. Az elemzők jellemző esetként említetik, hogy az eddig az egészségügyi reformmal sem bíró Ulla Schmidt, most a munkaügyi tárca feldarabolása után a nyugdíj ügyeket is átvette.

Leszámítva a keményen dolgozó kormányzati propagandát, abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy Németország továbbra is Európa gazdasági, társadalmi és demográfiai értelemben vett beteg embere marad. Ami – miután az EU legnagyobb gazdaságáról, s nem mellékesen Magyarország legfontosabb kereskedelmi partneréről van szó – előre vetíti a tartós európai recessziót.