Herceg Odescalchi tragédiája

Balogh Géza
2002. 11. 28. 21:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pár hete mutattuk be lapunkban a tuzséri kastélyt. Egy rövid bekezdésben szóltunk arról is, nhogy itt van eltemetve herceg Odescalchi Miklós is, aki repülős hadnagyként 1944-ben át akart repülni az Olaszországban partra szállt szövetséges csapatokhoz, de rossz helyen landolt. A németek letartóztatták, s 1945. január 21-én kivégezték. A cikk nyomán sokan keresték meg szerkesztőségünket, hogy írjunk bővebben is a szabolcsi hercegről, hiszen a magyar közvélemény alig-alig tud valamit a kalandos életű arisztokrata életéről.
Akkor kezdjük talán az Odescalchiakkal! A család itáliai eredetű, legtöbbet emlegetett tagjuk Odescalchi Benedek (l611-1689), aki XI. Ince pápa néven vonult be a katolikus egyház történetébe. Ince pápa unokaöccsével, Liviusszal kezdődik a család magyarországi története, aki 1689-ben emelkedik birodalmi hercegi rangra. Kései utódja, Jenő Zoárd 1901-ben lép frigyre Lónyay Pálmával Tuzséron, házasságukból születik 1902-ben Miklós (Niki herceg).
A kis herceg apai felmenői ugyan olaszok, de az ő életében alighanem az anyai ősök játsszák a fontosabb szerepet. A Lónyayak, és a Forgách grófok. Közülük is kiemelkedik nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Menyhért, aki képviselő és államtitkár, 1867 és 1869 között magyar királyi pénzügyminiszter, majd miniszterelnök is volt. Nevéhez fűződik egyebek mellett a Nyírség vadvizeinek lecsapolása, a Lónyay-csatorna ma is az ő nevét viseli.
Nyéki Károly kutatásaiból tudjuk, a kis Niki gondos nevelésben részesül, melyben nagy szerepet játszik a nagymama, gróf Forgách Margit, akitől többek között a kuruc-kultuszt örökli. A nagymama ugyanis, így persze Niki is egyenes ági leszármazottja gróf Forgách Simonnak, Rákóczi Ferenc generálisának. 1917-ben súlyos csapás éri a családot, Niki apja öngyilkos lesz. Odescalchi Jenő Zoárd az első világháború idején a Szabolcsban lévő ipartelepek katonai parancsnoka, s a hadügyminisztérium megbízásából hadiüzemeket létesített a megyében. Így például a nagyhalászi burgonyakonzerv-gyárat és a zöldségszárító telepet, vagy a demecseri káposztasavanyító üzemet. Az öngyilkosság rendkívül gyanús körülmények között következett be, a pontos részleteket mind a mai napig nem sikerült tisztázni. Tény, hogy 1917. április elején katonai bizottság vizsgálta a demecseri üzemet, s ekkor lőtte magát főbe Odescalchi Zoárd. A vizsgálatok szerint „az öngyilkosságnak nem volt anyagi háttere…” A herceg búcsúlevele elgondolkodtató: „Szeretteim, bocsássatok meg! Becsületembe gázolnak, nem bírom tovább. Zoárd”.
Fia, Miklós tizenöt éves ekkor. Házi nevelőktől tanul, Nyíregyházára jár vizsgázni. Az érettségi idején már kiválóan beszél németül, angolul, franciául és csehül. Persze őt is áthatja a hazafiúi lelkesedés, mindenáron be akar állni katonának. Háromszor is megszökik otthonról, s jelentkezik a hadseregbe, de mindannyiszor eltanácsolják. Közben eléri a felnőttkort, s végre beállhat huszárnak. A híres nyíregyházi 4-es Hadik huszárokhoz vonul be, de nem fut be valami fényes karriert. Leszerelésekor csupán karpaszományos tizedes, aminek az lehet a magyarázata, hogy makacs, öntörvényű ember, aki meglehetősen önkényesen értelmezi a katonai fegyelmet.
A lovakhoz azonban nagyszerűen ért, az ország egyik legjobb díjugrója lesz. Két országos bajnokságot is nyer, ám hamarosan átpártol a sportautókra. És éli a mágnások életét. Háromszor is nősül, második felesége egy elvált amerikai asszony, bizonyos Titgens Virginia. Ő hozza világra Margit (Bébi) lányukat, aki tizenöt évesen, 1944 tavaszán szerelmi bánatában megmérgezi magát. A tuzséri kastélypark sírkertjében nyugszik, az apja mellett.
De ne ugorjunk ennyire előre, hiszen még csak a harmincas-negyvenes évek fordulóján járunk! Miklós herceg ekkor már képzett pilóta, az akkori idők neves pilótáitól tanulta a repülést Budaörsön. A vizsgák után vett egy Junkers sportgépet, s vakmerő fordulóival elkápráztatta a nézőit. Hajmeresztő produkciókra volt képes, állítólag többször átrepült a tokaji Tisza-híd alatt is. Aztán behívják katonának, vadászgépeken tölti a gyakorló idejét. Nyíregyházán kapja a hadnagyi rendfokozatot, ám kérése ellenére sem osztják be frontszolgálatra. A pilótahiány miatt azonban 1944 elején mégis behívják, s átképzik a Me-410 bombázó vezetésére.
Közismert volt németellenességéről, ám szökési tervébe csak keveseket avat be. Negyvennégy májusában azonban szert tesz egy részletes légiforgalmi térképre, amely Észak-Olaszországot ábrázolta. Még abban a hónapban behívják az egyik bombázószázadhoz Nyíregyházára, s nem sokkal később egyik barátját beavatja titkaiba: pár napja megkísérelt eljutni Olaszországba, de Pécs után viharba került, s kénytelen volt visszafordulni. Tervéről azonban nem tett le, ám az előző kísérlet híre eljutott a parancsnokához. Ő nyomban felhívja a kormányzó katonai irodáját, hogy leszereltesse a herceget. Aznap este Odescalchi hadnagy fényes vacsorát rendez Nyíregyházán, másnap reggel pedig felszáll gyakorlórepülésre, s irány Olaszország! A kétüléses bombázógépen mellette ül Bajusz Ferenc szakaszvezető is, ám őt csak a levegőben tájékoztatja tervéről.
A gép nem tér vissza időben, ezért körözést adnak ki. Odescalchi szobájában megtalálják az Olaszországot ábrázoló térképet, világossá vált, a herceg az ellenséghez szökött.
Hamarosan kiderült, hogy Odescalchi gépe valószínűleg téves navigáció miatt északabbra érte el az olasz területet, mint tervezték. Erős ellenszél is fújt, gyorsan fogyott az üzemanyag, kénytelenek voltak leszállni egy német kézen lévő repülőtérre. Azt mondták, amerikai bombázókat üldöztek, de a Balkánon sűrű felhőkbe kerültek, s eltévedtek. A németek ezt el is fogadták, ám az egység meteorológusa nem tudott semmiféle viharról. Megkérdezte hát a parancsnokságot, ahová már befutott a herceg szökésének híre. A magyar repülősöket letartóztatták, s mindkettejüket Bécsbe szállították. Sokáig a Gestapo fogságában voltak, s csak a példás büntetés ígéretének fejében adták ki őket. Sopronkőhidára kerülnek, Odescalchit 1945 január 20-án állítják bíróság elé. Bajusz szakaszvezetőt felmentik, de a parancsnokát halálra ítélik. Másnap délelőtt végzik ki.
1945 végén post mortem őrnaggyá léptetik elő, és Tuzséron temetik el katonai pompával. Ma is ott nyugszik, egy öreg tölgy árnyékában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.