Megjött a Mikulás

Megjött a Mikulás. Azok után, hogy az augusztus 20-i tűzijáték 31-én viharzott fel az égre, igazán hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a nagyszakállú egyelőre december hatodikán érkezett. Egyelőre. Ne feledjük, hogy ugyanazok ülnek most a hatalomban, akik annak idején szilveszter tájékán várták az orosz télapó, a nagy „Gyedmaróz” eljövetelét. Jött is a jó öreg, T–72-es húzta, Scud-rakéta röpítette, kalasnyikovjait százfele vitte. Nem győztek pártunk és kormányunk hálózati ügynökei elég párás csókot cuppantani elvtársi orcájára. Meg is tömték jól a zsákját guruló dollárokkal, ne lengedezzen az üresen hazafelé sem. Szent Miklós ennek ellenére maradt a szegény gyerekek megajándékozója a nevenapján. Reményeink szerint marad még sokáig. Ám pártunk és kormányunk hálózati ügynökei immár az amerikai Mikulást, „Szantaklauszt” várják, a poén kedvéért: karácsonykor. Annak a zsákjában is van ám minden jó! Először is ezer iraki ellenzéki. Ők kicsit késve másznak elő, de megérkezésükkor minden bizonnyal nagy nap van Bagdadban és Taszáron is. Cserébe pártunk és kormányunk még novemberben királyoknak kijáró fogadtatást kapott a „Bélüjdomban” (a Fehér Ház orosz megfelelője – a szerk.), ahol azzal ajándékozták meg, hogy mindenféle katonai felajánlást tehetett tetemes összegeket költve el előre az adófizetők pénzéből. Ha most olyanok lennénk, mint a tavalyi ellenzék, akkor megkérdezhetnénk, hány csecsemőmentő inkubátor vásárolható a NATO-megfelelés árából?! De nem kérdezzük, hiszen ez még csak a kezdet. Ugyanis Szantaklausz beletette D–209 cipőjébe a megoldás kulcsát a „nem megszorító, de takarékos és racionális” költségvetés képében arra a megdöbbentő helyzetre is, hogy idén a tavalyi duplájára sikeredett a költségvetési hiány. Ez pőrén annyit jelent, hogy pártunk és kormányunk a száznapos hejehuják során elosztogatta a jövő évi reményeket is. Ezért aztán nem emelkedik tovább a minimálbér, nem csökken az infláció, de nő a munkanélküliség, az önkormányzatok rájönnek, hogy nem csak közalakalmazottaikat verték át az ötvenszázalékos béremeléssel, ami nem volt, csak tíz, hanem őket is, mert ennek a tíz százaléknak sem kapják meg a fedezetét. A kialakult vészhelyzetben pedig elkótyavetyélnek majd mindent, ami még megmaradt az állami vagyonból az energiaipartól a légitársaságig. Megy a szajré Szantaklausz zsákjába, hogy ő is boldog legyen hazafelé. Ugye, milyen ismerős minden? Bizonyára sokan emlékeznek rá, nemrég márciusban jött egy Bokros nevű zsákos ember. Annak a bajusza volt nagy, nem a szakálla. De a cipőnk ugyanígy tele lett a csomagjával. Vigyázzunk nagyon, mert állítólag már idén is ő volt az egyik krampusz!