Egy Tolna megyei kis, csendes faluban, na szomszédomban éldegélt a megözvegyült, nyomorék lábú, idős Margit néni. Gyermekkora óta nehezen tudott járni, iskolába sem igen engedték a szülei, mivel féltették, hogy kicsúfolják és fellökik a rosszabb gyerekek.
Megtanult varrni és hímezni, ezzel kereste felnőttkorában a kenyerét. Míg szülei éltek, jól ment a sora, de mikor magára maradt, mindennek vége lett. Volt egy fiútestvére, ám ő nagyon messze lakott tőle, és neki is volt családja, ezért nem tudott a nővérével foglalkozni.
Így teltek-múltak az évek, és úgy hatvanéves kora táján összeismerkedett egy férfival, akivel aztán 13 évig együtt éltek nagy szeretetben. Sajnos a szerető társ is eltávozott az élők sorából. Margit néni teljesen összeroppant. Kérték a szomszédok, hogy jelentkezzen egy öregotthonba, de ő hallani sem akart erről. Közben beköszöntött a tél, a nagy hó, síkosak lettek az utak, nehezen lehetett közlekedni. Én is csak cipőre húzott zoknival tudtam átmenni hozzá naponta, hogy bevigyem a fát a tűzre. Eljártam a boltba bevásárolni, s olykor ebédet is vittem neki. Meg akarta fizetni, de nem tudtam elfogadni tőle egy fillért sem, mert olyan nyomorban élt. Mindig azt mondta: „Mariskám, a jó Isten áldjon meg a jó lelkedért.”
A szomszédok fennhéjázón mondogatták, hogy minek gondozom Margit nénit, van testvére, vegye ő magához a városba. De ő nem kellett, pedig nagyon készült, hogy elmegy karácsonyra. Vittem neki fenyőágat, pár szaloncukrot kötöttem rá és vázába tettem. Szegény nagyon sírt örömében.
Beköszöntött az új év, ekkor kocsonyával és rétessel leptem meg. Hetekig jártam át hozzá a legnagyobb télben. Egy reggel látom, hogy nem füstöl a kéménye. Átmegyek, látom, hogy felöltözve ül az ágy szélén, és nagyon sír. Megkérdeztem, mi történt, s azt válaszolta, már nagyon várt, mert beteg, lázas. Hívtam az orvost, aki azonnal kórházba utalta. A testvére szállította be. Három nap múlva meghalt.
Máig is sokszor eszembe jut, hogy mit szenved az, aki egyedül, betegen éli öreg napjait.
Azóta a szomszédok véleménye is megváltozott, ma már azt beszélik, hogy ha nem jártam volna Margit nénihez, fél évvel előbb meghalt volna.
Gyulasi Jánosné Pincehely
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
