Rózsáék a vályú nagyságú dinnyétől az édesköményig jutottak

A várostól nem túl messzire lévő názban egy biogazda lakik. Szobáját deszkamennyezet, faragott bútorok és hatalmas cserépkályha díszíti. A negyvenesztendős férfi azt mondja, a tanya nem az égből esett le, ő alakította ki arculatát. Most új üzem épül a ház szomszédságában: az is boltíves, szép épület lesz. Ez ugyan az ott gyártott szörpön nem látszik majd, de ha idejön valaki, rögtön látni fogja: különleges ez a hely.
Vendéglátónk Balmazújvároson a Virágoskút nevű határrészt tíz éve vásárolta meg bankhitelből. Rózsa Péter 1980-ban érettségizett, utána téeszben dolgozott, majd egyéni gazdálkodó lett, bár földje nem volt. Szőlőparcellákat részes művelésbe vett, aztán kiment a Hortobágyra, a Tirimpó nevű határrészre, ahol a leghitványabb földek találhatók.
– Tizenhét kilométerre volt ez a föld Balmazújvárostól, a világ végén, rossz, sáros utak mellett, úgyhogy nem repdesett érte senki szíve. Én itt termesztettem dinnyét, de olyan hatalmasakat, hogy malacvályúnak használta őket a szomszéd.
A fiatalember nem ismert lehetetlent. Amikor még dinnyézett, nem volt autója. Kevés embernek jutna eszébe autóstoppal átszállíttatni vagy két mázsa dinnyét Nagyhegyesre, hogy ott a futballedzés előtt eladja a járda szélén. Neki eszébe jutott, s mindig akadt valaki, aki átvitte egy dinnyéért. Így kezdte, s most már kamionokkal is szállított Angliába. Vett egy motoros permetezőt, és másoknak permetezett, metszett. Ebből pénzelte magát, közben pedig művelte a földeket.
A rendszerváltozás után komoly dinnyekísérleteket folytatott, majd 1996-ban fontos lépésre szánta el magát. Egy oklevelet mutat: az első európai típusú értékesítési szövetkezet megalapításáért kapta.
– Mindenki csak beszélt róla, mi pedig létrehoztuk a semmiből. Itt van a szomszédban egy kétezer négyzetméteres hűtőház. Európa tizenhét országába exportáltunk, az öszszes multinak szállítottunk. Kétszáz kamion innen ment el, az udvaromról, itt volt az irodám. Közben működtetni kellett a saját gazdaságomat is, ráadásul a zöldségszövetség elnöke lettem. Sok dolgom akadt, ezért a szövetkezet vezetését átadtam másnak.
Ekkor lett biotermelő. A nyolcvanas évek végén már biológiai növényvédelmet folytatott, csak akkor még nem ellenőrzött körülmények között. Három éve viszont már felügyelik a termést. Gazdasága húszhektáros, ebből hat hektár fóliasátor.
– Száz négyzetméter petrezselyemzöldből (ami kiskerti nagyságrend) legalább egymillió forintot árultunk. Hány magyar család nem keres egymillió forintot évente? Van, aki ötven hektáron termeszt dinnyét, más meg háromszáz hektáron búzát. A parasztember el tudja dönteni, mi a jó neki.
Rózsa Péter eldöntötte: biogazda lett. Nem használ hozamfokozókat, műtrágyákat, gyomirtót. Szállít a nagy bevásárlóközpontoknak, kisebb boltoknak, és árulnak az ökopiacon. Virágoskúton termelik a zöldségeket, a takarmánynövényeket. Ő foglalkozik a növényekkel, felesége pedig az állatokkal. Húsz kilométerre van egy tanyájuk, ahol a jószágokat tartják: százhúsz mangalicát, hetven rackát, egy szamarat vagy ezerötszáz baromfit, pulykát, kacsát, libát, gyöngytyúkot, négy lovat, egy csikót, húsz marhát, galambokat, méheket. A trágyát komposztálják, és kijuttatják a földekre. A gazdaságban mindennek hasznosulnia kell, mint régen. A fóliákat fával fűtik, annak a hamuja trágyaként szolgál. A görbe, s ezért el nem adható sárgarépából levet gyártanak, ami vitaminban, ásványi anyagokban gazdag, és mentes a cukortól és az adalékanyagoktól. Magyarországon vagy tíz zöldségfélét Rózsa Péter vitt sikerre: például a mag nélküli dinnyét, a jégsalátát, a gumós édesköményt és az édes hagymát.
Télen minden fóliasátrat lebontanak, hogy kifagyjon a föld. Tavasszal csak visszahúzzák a fóliát, kénport égetnek benne, mint a hordókban szokás, ami a megmaradt kártevőket elpusztítja. A levéltetvek ellen fürkészdarazsakkal és katicabogarakkal védekeznek, a hernyó kártevőkre baktériumot permeteznek. A biogazdának nem könnyű az élete: mindent előre kell látnia.