Szász Imre 1927. március 19-én született Budapesten.
Tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán végezte, Eötvös-kollégistaként magyar-angol szakos diplomát szerzett.
1949 és 1968 között a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. Azt követően, hét éven át a Magyar Szemle főmunkatársaként, majd 1975 és 1977 között az Élet és Irodalom olvasószerkesztőjeként, 1977-től 1989-ig az Új Tükör munkatársaként dolgozott. 1989-től öt éven át a Magyar PEN Club főtitkári tisztét látta el.
Számos történelmi és ifjúsági regényt is írt. Munkásságához kapcsolódnak esszék és kritikák gyűjteményei, szociográfia-kötetek. Szász Imre írta például a Felhőfejes, a Gyertek este kilencre, a Ménesi út, A világ így ér véget, a Sahriár éjszakái című regényt.
Műfordítóként angol és amerikai szerzők munkáit ültette át magyar nyelvre. Munkásságát 1954-ben és 1988-ban József Attila-díjjal, 1985-ben Déry Tibor-jutalommal, illetve a Bölöni-díjjal, 1994-ben Artisjus irodalmi díjjal ismerték el.
Kiváló elbeszélői és műfordítói, irodalomszervezői tevékenységéért 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetésben részesült.
Szász Imre temetéséről később intézkednek. (mtv.hu)
origo.hu
Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen
