Háborús kötéltánc az arab országokban

Komoly kihívást jelent a közel-keleti arab országok számára az iraki háború: egyaránt eleget kell tenni az amerikai elvárásoknak, és saját, az iraki háború miatt felzúdult közvéleményüknek. Veszélyes feladat – véli a L’Express.

2003. 04. 06. 7:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyetlen szavazat híján (Kuvait tartózkodott) egyöntetű határozattal ítélték el az arab országok az újabb Öböl-háború 4. napján, 2003. március 24-én Kairóban az ’’Irak elleni amerikai-brit agressziót’’ – idézi fel a történeteket a L’Express című francia hetilap.

A határozat követeli a Washington és London által bevetett csapatok visszavonását. A közös álláspontot az a Katar is osztotta, amely székhelyet biztosít a hadműveleteket koordináló amerikai parancsnokságnak – s az a Bahrein is, amely az V. amerikai flotta állomásoztatásában játszik döntő szerepet, sőt Omán és az Egyesült Arab Emirátusok is, melyek területén több amerikai és brit támaszpont található, vagy az a Szaúd-Arábia, amely engedélyt adott arra, hogy területén rendezzék be a szövetséges erők légi hadműveleteinek főparancsnokságát. Elfogadta a határozatot Jordánia is – folytatja a lap –, ahol az Egyesült Államok felállította Izraelt védő Patriot rakétaelhárító rendszerét, s a hivatalos cáfolatok ellenére, mintegy 4000-6000 amerikai katona állomásozik a területén.

Üllő s verő közt – a közel-keleti arab államok úgy próbálják meg fenntartani jó viszonyukat az Egyesült Államokkal, hogy közben kezelniük kell népeik fellobbanó haragját. Katar e politikai kötéltánc mestere: egymástól 10-20 kilométerre dolgozik itt Tommy Franks tábornok, a hadműveletek egyik főparancsnoka és az Al-Dzsazíra televízió, amely az Amerika-ellenesség napi munícióját biztosítja az Öböltől az Atlanti-Óceánig.

Az érintett arab országok általában nem nézik jó szemmel az Amerika-ellenes demonstrációkat – tiltással, esetenként brutálisan beavatkozással élve. Arra is van példa, hogy egyenesen megszervezik ezeket a tüntetéseket – éppen azok jobb kézben tartása céljából.

Kairóban az első bombázások hírének hallatára mintegy 10 ezer fiatal ment az utcára, spontán, vagy a nasszerista párt felszólításának eleget téve, annak ellenére, hogy az 1981-es szükségállapot óta tilos minden előre be nem jelentett tömeggyűlés. Amikor a rendfenntartó erők megakadályozták, hogy a tüntetők az Egyesült Államok nagykövetsége elé vonuljanak, a tüntetők a szükségállapotot ellenző, a politikai foglyok szabadon bocsátását követelő jelszavakat harsogtak, s a hangulat Mubarak elnök ellen fordult.

2003. március 21-én, pénteken Kaiiró központjában olyan súlyos összecsapás játszódott le, mint még soha a kenyéráremelések miatti, 1977-es ’’éhséglázadás’’ óta. A Mubarak elleni tüntetéssé vált demonstráció során 800 személyt tartóztattak le, s egy tucatnyi sebesültet láttak el. .

Egyiptom, mely élesen szembesül az arab-izraeli konfliktus feloldatlanságával is, súlyos gazdasági krízist él át. Az infláció és a munkanélküliség nehezíti az életkörülményeket – ebben a környezetben csak olaj volt a tűzre Bagdad bombázása, melynek televíziós képei sokkolták a lakosságot.

Bahreinben is véres összetűzés zajlott az amerikai nagykövetség előtt, s úgy tűnik: a megoldatlan gazdasági-társadalmi problémák akár közelíthetik egymáshoz a baloldalt és az iszlámista ellenzéket.

Jordániában a képletet még az intifáda, a palesztin nép felkelése is tarkítja, mint az iraki háborúba való belesodródás melletti másik veszélyforrás. Husszein jordán király az 1991-es Öböl-háborúban az Irak elleni koalíció mellett döntött, hogy megőrizze trónját – Amerika komoly támaszt jelent a példátlan gazdasági krízissel küszködő ország számára. Fia, II. Abdallah megértőbbnek mutatkozik az amerikaiakkal szemben, csak arra kéri őket, hogy a lehető legnagyobb diszkrécióval mozogjanak jordán földön. Ez a ’’megértés’’ egymillió dollárt jelent Jordánia számára.

Az uralkodó kifejezte népe előtt ellenszenvét a háború iránt, s a hivatalos sajtó is segít levezetni az Amerika-ellenes hangulatot.

Bár az eddigi fejleményekből indokolttá tennék, a térség országaiban nem erősödött meg számottevően az iszlám fundamentalista mozgalom. Még Marokkóban volt a legnagyobb lélekszámú iszlámista megmozdulás, szintén belpolitikai jellegű követelésekkel.

Az arab országok vezetői egyelőre sikeresen egyensúlyoznak a kialakult válsághelyzetben – kérdéses, hogy a háború esetleges elhúzódása meddig teszi lehetővé számukra e kötéltánc folytatását.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.