A magyar rock relikviái

Csütörtökön megnyitotta kapuit az első magyar Zenész Múzeum. A magyar könnyűzene négy évtizedes történetét felölelő állandó kiállításon - melynek a budapesti Old Man’s Pub ad otthont - számtalan fotóval, valamint olyan relikviákkal találkozhatunk, mint Török Ádám fuvolája, Tátrai Tibor halászhálója, Aradszky Lászó nyakkendője és Radics Béla öngyújtója.

Csütörtökön a magyar popzene számos aktív, illetve lassan muzeális korú képviselőjének jelenlétében az Old Man’s Pubban megnyílt az első budapesti Zenész Múzeum. A szórakozóhely falain elhelyezett vitrinekben ott sorakoznak a honi könnyűzene jeleseinek különböző személyes tárgyai, hangszerei, fellépő ruhái, melyekből sajátos képet kaphatunk a magyar könnyűzene fejlődéstörténetéről a hatvanas évektől napjainkig.

Az első popzenei múzeum megnyitásának ötlete Danny Friedmanban, a Hollies együttes technikusában merült fel a hatvanas évek végén. A technikus eleinte csak mikrofonokat gyűjtött, majd úgy gondolta emléket kellene állítani a popzene legendás figuráinak, s nekilátott beszerezni hazája neves zenészeihez kapcsolódó relikviákat.

Szorgalmas munkája nyomás hamarosan a birtokába került Boddy Holly gitárja, Jimi Hendrix első wah-wah pedálja, a „lassúkezű” gitáros, Eric Clapton pengetője, Alice Cooper bőr fellépőruhája, a Rollins Stones tagjainak fellépőruhái, valamint a Kings együttes teljes színpadi technikája.

A gyűjteményt Pop-Rock kellékek címmel elsőként 1982-ben a liverpooli a Cavern klubban mutatták be. Az érdeklődés akkora volt, hogy az eredetileg egy hetesre tervezett tárlat nyitvatartási idejét három hónapra hosszabbították meg. Friedman később vándorkiállítást szervezett hazájában, majd 1984-től 87-ig a londoni Royal Albert Hallban láthatta a közönség a kollekciót. A gyűjtő halála után a kiállítás anyagát széthordták, ám számos másik hasonló kezdeményezés született, például a clevelandi Rock Pantheon, a londoni Rock Cirkusz, vagy a Memphis-szi Elvis Presley Múzeum.

Bár hazánkban is lenne érdeklődés és sokan gyűjtenek rock relikviákat, keveseknek jutott eszükbe, hogy szélesebb közönségnek is megmutassák féltve őrzött, pótolhatatlan kincseiket. Ennek köszönhetően mindeddig csupán néhány időszaki kiállítást sikerült tető alá hozni a honi könnyűzene legendás alakjairól. Ilyen volt néhány évvel ezelőtt az Illés-kiállítás, vagy a kőbányai Pataki Művelődési Házban rendezett könnyűzenei tárlat.

Az első állandó rockzenei kiállítás, a magyar Zenész Múzeum megnyitásának ötlete az Old Man’s vezetőjében Jurca Ivánban merült fel, aki Zoltán Jánost kérte fel a tárlat megrendezésére. Zoltán először az Old Man’s ben rendszeresen fellépő zenészeket, Török Ádámot, Tátrai Tibort, Takáts Tamást kereste meg, majd bővítette a kiválasztottak körét. A gyűjtemény összeállítását egyetlen szempont motiválta: olyan előadók tárgyai kerülhettek a vitrinekbe, akik kizárólag élőben koncerteznek play-back alkalmazása nélkül.

Zenészeink kivétel nélkül örömmel tettek eleget a kérésnek, s kutatták fel házi archivumaikat, hogy egy-egy jellegzetes holmival hozzájárulhassanak a páratlan kollekcióhoz. Legtöbben olyan tárgyakat ajánlottak fel, amelyek valamiképpen produkciókhoz köthetők, Aradszky László például azt a nyakkendőt adta oda, amelyet még az 1968-as táncdalfesztivál döntőjén viselt, Dolly közismert napszemüvegét, Horváth Attillától néhány dalszövegének kéziratait, Laux József gravírozott dobverőjét, Vincze Lilla fellépőkesztyűjét áldozta fel a múzeum számára.

Bőven akadnak olyan holmik is, amelyek a zenész magánéletének egy-egy jellegzetességéhez köthetők. Ilyen például a vadász és horgászszenvedélyéről ismert Tátrai Tibor halászhálója, Berki Tamás első karórája, Zeffer András reggeliző bögréje, Gangxta Zolee hokiütője és Takáts Tamás saját festésű lábgipsze. Mindezek mellett számos koncertfelvétel és úgynevezett sztárfotó is dísziti a falakat. Mint a szervezők elmondták, a kiállítás anyaga nem teljes, a gyűjtemény a jövőben folyamatosan bővülni fog.