Rendet a hotel körül!

Hetekkel ezelőtt a Magyar Szakírók Szövetségének a Magyar Tudományos Akadémián tartott közgyűlésén számos olyan szakemberrel volt alkalmam találkozni, akiket munkáikból esetleg igen, személyesen azonban még nem ismertem. Biztos voltam benne, hogy közülük néhánnyal az egyszeri találkozáson túl is marad valami kapcsolatom, mert a közös témák összetartanak bennünket. Igazam lett. Új ismerőseim közül azóta már többel is volt módom telefonon vagy levélváltás formájában megbeszélni egy-egy nyelvhasználati kérdést. Ám aki tegnap, április 26-án este hívott fel, annak, meghallgatván észrevételét, azonnal azt mondtam: igaza van, olyannyira igaza, hogy erről mindenképpen írok a Szabad Föld Anyanyelvi őrjárat rovatában. Ezt az ígéretemet máris teljesítem.

Új ismerősöm arra hívta fel figyelmemet, hogy a szállodaiparban – ha egyáltalán lehet még használni ezt a szót – a szálloda és a szálló szó helyett újabban csak a nemzetközinek számító hotel-t használják, s a hotel ráadásul mindig megelőzi az intézménynek a voltaképpeni nevét. Tehát, mondjuk, nem Panoráma Szálló, még csak nem is Panoráma Hotel, hanem Hotel Panoráma. Hittem is meg nem is, hogy ennyire megfordult a szelek járása, de, mint már említettem, megígértem, hogy foglalkozom a kérdéssel.
A komolyabb országos lapok mellett mindennap végiglapozok egy-két bulvárlapot is, tehát olyat, amelyben több szó esik napjaink sztárjainak mindennapi életéről, mint a valóban fontos eseményekről. Egy volt is itthon. Fellapoztam, s csakugyan, az egyetlen ilyen hirdetés a soproni Hotel Koronába hívogatott, nem a Korona Szállóba. Ma, vasárnap reggel hármat is begyűjtöttem e könnyed hangvételű lapok közül, s tudomásul kellett vennem, hogy a telefonáló panasza nagyrészt jogos. A hirdetések idevágó példái között, ha nem is kizárólagosak, de bizony nagyjából „kétharmados” többségben vannak az olyan szállodaelnevezések, mint Hotel Alba Regia, Hotel Silver, Hotel Lidó, Hotel Venus.

Megvallom, a hotel elsöprő győzelme a nyelvújítók által csaknem 160 évvel ezelőtt alkotott szálloda meg a hasonló szerepet betöltő szálló felett még nem különösebben zavart, mert a hotel is közismert szó nálunk is, s egyre növekvő vendégforgalmú városainknak jót tesz, ha az ideérkező külföldiek könnyen rátalálnak többnyire első úti céljukra, ahol kipihenhetik az utazás fáradalmait, s kicsomagolhatják holmijukat. Az ellenben, hogy az indoeurópai nyelvek mintájára a hotel köznév áll bennük az élen, nem pedig a szálló tulajdonképpeni neve, az Alba Regia, a Silver vagy a Lidó, egyáltalán nem örvendetes, sőt nagyon is nyugtalanító. Adattáramban őrzök néhány régebbi utazási ismertetőt, tájékoztatót is. Találomra kezembe veszem az IBUSZ 1986-ból való programfüzetét. Benne szinte csak ilyeneket látok: Avar Szálló, Délibáb Szálló, Marina Szálló, Silvanus Szálló. Alig több mint másfél évtized alatt ennyire átformálódott volna az ízlésünk?

Az uráli nyelvekben, amilyen a magyar is, a tulajdonnév mindig megelőzi azt a köznevet, amelyet megjelöl. Ez nyelvünknek értékes szerkezeti sajátsága, ebben nem szabad – és nincs is semmi okunk – más nyelveket utánoznunk, majmolnunk. A külföldiek, mint ez köztudomású, általában nehezen megtanulhatónak tartják nyelvünket, ugyanakkor azonban igen szép hangzásúnak s különös, de nagyon érdekes szerkezetűnek, többek között éppen azért a sajátos szórendjéért, hogy nálunk a családnév megelőzi a keresztnevet, s a tulajdonnév a vele egyedített köznevet. Ne hagyjuk hát veszendőbe menni nyelvünk értékes ősi sajátságait, azaz – a mi mostani esetünkre gondolva – teremtsünk rendet a hotel körül!