A Szózat a legszebb vers a küzdelemről

Keresztény Gabriella
2003. 06. 26. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Másodszor nyerte meg az évente megrendezésre kerülő Szózat-szavaló verseny első díját Skopál Attila, a budai Újlaki Általános iskola hetedikes tanulója. A hagyománnyos eseményben a Magyar Nemzet napilap ezúttal is közreműködött, tízezer forinttal jutalmazta a díjnyertes diákot.
A Szózat-szavaló verseny valójában egy 1987-ben újra felelevenített hagyomány az iskolában. Elsőként 1905-ben Lindner Károly, „a székesfőváros Lajos utcai elemi népiskola igazgatója” írta le alapító oklevelében a kiváló tanulók alapítványi jutalmazását, s ennek része lett a Szózat versmondó verseny is.
Skopál Attila halk és meglehetősen szűkszavú gyerek, időnként mégis meglepő gondolatokat mond a korosztályára egyébként jellemzőeken kívül. Augusztusban lesz 14 éves, két nővérével és édesanyjával egy óbudai lakótelepen élnek, mert a szülők elváltak. Anna már főiskolás, Veronika gimnazista.
– Ne sértődj meg, ha azt mondom: a fiúkra, hacsak nem színésznek készülnek, nem jellemző a szavalás. De talán még a versek szeretete sem.
– Ez csak részben igaz. Több fiúismerősöm is van, akiben nincs színészi ambíció. Bennem sincs. Mégis kiállnak a pódiumra. Ez egyfajta pozitív izgalom, megmérettetése annak, hogy képesek vagyunk-e a nagy nyilvánosság előtt szerepelni. Kell hozzá bátorság, tessék elhinni! És jó memória is, különösen az olyan hosszú verseknél, mint a Szózat.
– Te egyébként szereted a verseket?
– Nem mindegyiket. Verse válogatja, és néha a hangulatomtól is függ. De Vörösmartyt, Petőfit és József Attilát például kifejezetten szeretem.
– Olvasni is szeretsz? Manapság ez sem divat a fiataloknál.
– Nagyon! Most éppen az indiános korszakomat élem, falom a Cooper-könyveket. Megvagyok én a tévével, a számítógéppel is, de jó kalandregények nélkül nem tudnám elképzelni az életemet.
– Kitűnő tanuló vagy, ráadásul számtalan tanulmányi verseny nyertese is. Nem irigyelnek az osztálytársaid?
– Nem hiszem, hogy irigyelnének, mert nem vagyok egy buzgó mócsing típus. A bizonyítványom valóban majdnem mindig jeles, ez igaz, pedig érdekes, tanulni nem igazán szeretek. Anyukám szerint az a „mákom”, hogy kitűnő a memóriám és a felfogóképességem, ezért ha az órán odafigyelek, már ott megjegyzem a dolgokat. Ez különben a nővéreimre is igaz.
– Van kedvenc tantárgyad vagy hobbid?
– Tantárgyban főleg a fizika meg a matek. A geometriát viszont nem kedvelem a rengeteg szerkesztés miatt. Az a jó ezekben, hogy nem magolni, hanem megérteni kell őket. Mi otthon kicsi korunktól szülői segítség nélkül tanultunk, úgy az igazi. A hobbim különben a sport. A vízilabdázás, úszás, bicajozás. Már alig várom a nyarat, hogy Mályiba, a nagybátyámhoz menjek tavazni.
– Mi a véleményed a Szózatról? Van-e benne kedvenc strófád, és szerinted mi a különbség a Szózat és a Himnusz között?
– A Szózat számomra a legszebb vers a szabadságról, hazaszeretetről és a küzdeni akarásról. Az egész arról szól, hogy soha nem szabad feladni. Ezért érvényes ma is, pedig 1836-ban írta a költő. Sokkal optimistább hangvételűnek tartom a Himnusznál. „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.” „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell.” Hát ezért tetszik nekem a Szózat jobban. Bár nem szégyellem, hogy összeszorul a torkom akkor is, amikor egy sportmérkőzésen a magyar lobogó felhúzásakor felhangzik a Himnusz.
– A te korosztályod hogyan vélekedik a hazaszeretetről?
– Nekünk ez még nem hétköznapi beszédtéma. A napi dolgok, a továbbtanulás, a sport az igen. A hazaszeretet átérzéséhez nekünk még meg kell érnünk dolgokat. Meg kell érnünk, történésekre van szükségünk. Már akkor is könnyebben válaszolnék erre, ha jártam volna külföldön, de még soha nem léptem át a magyar határt.
– Mi lesz jövőre, és utána hogyan tovább?
– Nyolcadikosként is szeretnék indulni a szavalóversenyen. Aztán felvételizem az Eötvös József gimnáziumba. Utána? Még nem tudom. Talán az egyetem, mert most éppen pilóta szeretnék lenni. Méghozzá azért, mert tériszonyos vagyok, és ezt így akarom legyőzni.
– Mire költötted a Magyar Nemzettől kapott jutalmat?
– Takarékba került, mint minden eddigi pénzem. Spórolós típus vagyok. Folyton gyűjtök, de még nem tudom, mire.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.