Marc-Vivien Foé nem akart cserét. Pedig a kameruni labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitánya, Winfried Schäfer a Konföderációs Kupa Kolumbia elleni, lyoni elődöntő mérkőzésén, a második félidő közepén arra készült, hogy lehozza, mert fáradtnak, erőtlenek látta. A 28 éves középpályás azonban üzent a mesternek: kutya baja.
Aztán néhány perc múlva összeesett, és az orvosok hiába küzdöttek 45 percen át az életéért. Felesége utóbb elmondta, tulajdonképpen nem is lett volna szabad pályára lépnie, mert vérhasban szenvedett, és gyomorpanaszai is voltak. De nem akarta kihagyni a lyoni meccset, hiszen az ottani focicsapat, az Olympique játékosa volt, még ha a most véget ért idényt az angol Manchester Citynél töltötte is kölcsönben.
Foé halálának okát még nem tudták pontosan megállapítani, egyelőre annyit sikerült kideríteni, hogy minden bizonnyal a szíve mondta fel a szolgálatot. Az orvosok csaknem mindig erre a következtetésre jutottak más, hasonló sportolótragédiák vizsgálatakor is. Váratlan halálesetek ugyanis nemcsak a balesetveszélyes technikai sportágakban fordulnak elő.
Itthon, az Üllői úti a pályán lett rosszul 1993 szeptemberében Zsiborás Gábor, a Fradi és az MTK kapusa. Válogatott mérkőzésre készült, amikor kómába esett, és soha többé nem tért magához.
A barcsi sportegyesület elnöke, Solti Pál a Dunántúli Naplónak azt mondta, évente 10-15 olyan magyarországi esetről tud, amikor látszólag ok nélkül „hirtelen szívhalál” végez életerős sportolókkal.
A sportvezető tavaly nyáron beszélt erről, amikor az ő klubja is gyászolt: Dárdai Balázs labdarúgó egy négyes tornán, Foéhoz kísértetiesen hasonlóan, a füvön összeesett és meghalt.
Mint később kiderült, az vezetett a tragédiához, hogy egy korábbi vírusfertőzés szövődményeként a szívizma elsorvadt. Hiába járt sportorvosnál öt nappal a végzetes meccs előtt, a vizsgálat nem mutatta ki a rendellenességet – mondta egy, a Népszavának adott interjúban a labdarúgó bátyja, a Hertha BSC válogatott játékosa, Dárdai Pál, aki arról is beszámolt, hogy Németországban már ultrahangos szívvizsgálatot végeznek a sportorvosok a sok váratlan haláleset miatt.
Részben szervi problémák okozták 1970-ben a nehézsúlyú birkózó Kozma István halálát is. A tokiói és a mexikóvárosi olimpián aranyérmes, kétszeres világbajnok sportoló kocsijába Budapesten beleszaladt a 15-ös busz. Noha Kozma kiszállt az autóból, és bordatöréseit, illetve vesesérülését először súlyosnak, de nem életveszélyesnek minősítették, kiderült, hogy csak egy veséje volt, és több műtétet követően végül meghalt.
A fizikai megerőltetés, a hajtás az egyre szigorodó ellenőrzések ellenére is szedi áldozatait – derül ki a Reuters brit hírügynökség minap közzétett összeállításából, amely a focistatragédiákról adott korántsem teljes listát.
Tavaly októberben egy brazil csatárral, Marcio dos Santossal végzett szívroham alig néhány órával azután, hogy gólt rúgott egy perui csapatnak; Nigériában az elmúlt években három játékos – köztük a válogatott Samuel Okwaraji – is hasonlóképpen hunyt el. Az utóbbi ötven évben a profi futball egyetlen nagy-britanniai áldozataként 1990-ben a füvön esett össze a York City támadója, Dave Longhurst csakúgy, mint 1987-ben a világhírű francia középpályás, Emanuel Petit akkor húszéves öccse, 1973 decemberében pedig a Paovo néven ismert Porto-játékos, Fernando Pascoal das Neves, aki a szezon 13. mérkőzésének 13. percében halt meg. Romániában 1999 és 2001 között különösen sok ilyen „megmagyarázhatatlan” eset volt: 15 hónap alatt négy labdarúgó hunyt el. Köztük a Bukaresti Dinamó válogatottja, Catalin Hildan is, akinek a halálában egyes feltételezések szerint a dopping is szerepet játszott. Legalábbis erre utal, hogy egykori játékostársa, Danut Lupu – visszavonulása után – ajzószerek használatával vádolta meg volt klubját.
A tiltott teljesítménynövelők már jócskán szedtek áldozatot a sportolók között. Az 1960-as római olimpián például egy dán kerékpáros, Knud Jensen szó szerint áthajtotta magát a túlvilágra, miután olyan szert vett be, amely megszünteti a fáradtságérzetet. A gyanú szerint köze lehetett a doppingnak Florence Griffith-Joyner korai halálához is: az amerikai csodafutónővel, aki az 1988-as szöuli olimpián három aranyérmet nyert, 1998 szeptemberében, 39 éves korában agyvérzés végzett.
A sprinternőéhez hasonló esetek Magyarországon is történtek. Bognár László, a MIÉP akkori parlamenti képviselője 2001. december 18-án az Országgyűlésben szakemberek állításait idézve azt mondta, hogy mintegy félezer hazai halottja és maradandó rokkantja lehet az ajzószerek használatának. A honatya az igazságügyi miniszterhez intézett interpellációjában nem titkolta: szerinte a tiltott teljesítménynövelő szerek is szerepet játszhattak abban, hogy néhány nappal korábban elhunyt Kőszegi György egykori világbajnok és olimpiai ezüstérmes súlyemelő, aki a hetvenes években a nemzetközi élvonalba tartozott.
Nem doppingolt viszont az a fiatal francia kerékpáros, akit egy hónapja, a német körverseny rajtja előtt találtak holtan drezdai szállodai szobájában. Fabrice Salanson a sportág harmadik halottja az idén: a kazah Andrej Kiviljev márciusban egy végzetes bukás nyomán vesztette életét, az olasz Denis Zanette pedig januárban egy fogorvosi kezelés után kapott szívrohamot.
A szíve végzett 1995-ben a műkorcsolya egyik legnagyobb egyéniségével, a 28 éves Szergej Grinykovval is, aki párjával és egyben feleségével, Jekatyerina Gorgyejevával két olimpiai, négy világ– és három Európa-bajnoki címet szerzett. Visszavonulásuk után az Egyesült Államokban telepedtek le, és csatlakoztak a Csillagok a jégen nevű profi revühöz. Lake Placidben edzettek, épp egy emelést gyakoroltak, amikor Grinykov összerogyott, és már nem tudták megmenteni.
Szintén edzés közben és szintén az infarktus vitte el 2001 márciusában Diego Garcia spanyol maratoni futót, 2000 nyarán pedig egy, az észak-amerikai profi ligába, az NBA-be pályázó kosarast. A palánkok alatt halt meg két és fél éve szívritmuszavarok következtében egy argentin játékos is. 19 éves volt, de nem ő a sport legfiatalabb áldozata.
A Georgia állambeli Jamarious Derez Bennett mindössze 13, a houstoni Leonard Carter pedig 14 éves volt, amikor sportolás közben elhunyt. Mindketten amerikai focit játszottak a középiskolás bajnokságban, és mindkettejük végzetét a nagy hőség okozta. Mint a Los Angeles Times napilap beszámolt róla, 2001. július-augusztusban négy hét alatt nyolcan haltak meg hőgutában a súlyos és meleg védőfelszerelésben pályára lépő játékosok közül, az Észak-carolinai Egyetem adatai szerint pedig 1960 óta összesen 103 ilyen végzetes esetet jegyeztek föl.
Az amerikai focinál is több áldozatot szedett azonban az Egyesült Államokban az ökölvívás. Legalábbis erről tanúskodik egy Manuel Velazquez nevű egykori floridai villamosvezető adatain alapuló, feltehetőleg korántsem teljes statisztika. Velazquez, aki 1994-ben, 89 éves korában halt meg, ismerősei révén került kapcsolatba a boksszal, és ki nem állhatta ezt a sportágat. Gyűjtötte a végzetes esetekről szóló híreket, újságkivágásokat. Ezek alapján egy, a küzdősportok történetével foglalkozó kutató, Joseph R. Svinth állította össze és frissítette fel a kimutatást, amely szerint 1901 és 2000 között 936 halált lehetett összefüggésbe hozni a ringben történtekkel, az utóbb kibővített, 2003 januárjáig szóló listán pedig 1157 eset szerepel, és ebből 536-nak a helyszíne az Egyesült Államok.
Forrás: www.hvg.hu
origo.hu
„Kamu!” – Kálmán Olga kommentálta Ukrajna EU-s csatlakozását – videó
