– Ónodi Eszternek rengeteg arca van – bohókás, talányos, vidám... Valahányszor látjuk – színdarabban, filmben, újságok címlapján – mindig mintha valaki más nézne ránk.
– Sok közéleti személyiséggel ellentétben nekem nincs olyan bevált arcom, amely védjegyként működne. És hál' Istennek soha senki nem próbálta belém sulykolni, hogy ilyennek vagy olyannak kellene látszanom. Fogadáson, utcán, színházban mindig úgy nézek ki, amilyen éppen aznap vagyok.
– Bölcsész végzettség, színészpálya... Talán belülről is épp' olyan sokszínű, mint kívülről.
– Az évfolyamomban sok bölcsész kacérkodott a művészpályával. Lelkük mélyén, ha nem is éppen színészek, de írók, festők, rendezők szerettek volna lenni. Én valójában soha nem tudtam beilleszkedni a bölcsész „trendbe”. Inkább csak szükséges időtöltés volt számomra az, hogy angol szakra jártam.
– Azt gondolhatnánk, hogy egy magyar színész pályáján nagy lehetőségekkel kecsegtet, ha jól beszél egy olyan idegen nyelvet, mint az angol.
– Eddig egy angol nyelvű színházi előadásban játszottam. Az ember tragédiáját adtuk elő Edinborough- ban egy magyar és négy angol kollégával, egy skót rendező irányításával. Ezen kívül néhány hazai filmben hasznosítottam a nyelvtudásom kisebb-nagyobb szerepek erejéig. Ám annak nem nagy a valószínűsége, hogy egyszer csak rám kacsint Hollywood „szerencsecsillaga”, és az amerikai producerek sorba állnak értem... Magamtól nem is keresem ezeket a lehetőségeket. Természetesen ha „jönnek”, élni fogok velük.
– Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb színésznője mennyit tesz tudatosan a karrierje érdekében?
– Nincs előttem olyan minta, amelyet követni szeretnék, ezért inkább az ösztöneimre hagyatkozom. Nem hívogatok föl rendezőket, producereket, hogy ugyan, foglalkoztassanak már... Magyarországon ez nem így működik. Annyit azonban megteszek – mivel a színészet komoly kondíciót igénylő pálya-, hogy igyekszem vigyázni az egészségemre. Sportolok, nem dohányzom, hiszen egy színésznek a teste a „hangszere”.
– A színházi szerepei mellett évente több filmben forgat, nyáron vidéken játszik... Mi alapján választ, ha esetleg nem fér az idejébe egyszerre ennyi minden?
– A színházi munka az első, hogy ezen kívül mit vállalok el, az többnyire a szabadidőmtől függ. Tavaly például nem dolgozhattam túl sokat színházban, ezért nagyon boldog voltam, amikor a nyári szünetben meghívtak Keszthelyre az Ahogy tetszik című előadásba. Az sajnos, már többször elofordult, hogy egy-egy filmszerepet idő hiányában vissza kellett utasítanom.
– Van esetleg valamilyen kikötése a filmszerepekkel kapcsolatban?
– Nincs. Szerintem igen csak „csőlátásra” vall, ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy mondjuk gonosz karaktert, kövér embert stb. nem alakít. Mert honnan tudja előre, hogy abban a rendezésben, azokkal a kollégákkal végül mi kerekedik ki a dologból. Lehet, hogy a forgatókönyv zseniális, neki pedig a világ legjobb szerepét kell eljátszania. Ezért én inkább először elolvasom a forgatókönyvet, csak utána döntök.
– Tőlünk nyugatabbra a színházi és a filmszínészet két külön szakma. Ónodi Eszter, mindkét területen bizonyított már. Ha valamiért mégis úgy adódna, tudna választani a kettő közül?
– Valóban más színészi hozzáállást igényel a két szakma, de nem
hiszem, hogy valaha is döntenem kell majd, hogy egyiket vagy a
másikat válasszam. Magyarországon egyelőre nem olyan „erős” a filmipar, hogy egy színésznek anyagilag megérje kizárólag filmekben szerepelni. Számomra pedig a kettő együtt ad ki egy egészet. Ha sokat dolgozom színházban, mindig nagyon megörülök egy filmszerepnek. De ha, akkor forgatok, amikor a színházban éppen valami izgalmas darabot próbálnak, nagyon fáj a szívem, hogy kimaradok belőle.
– Az ismertséget általában a filmszerepek hozzák meg egy színész számára. A Valami Amerika szereplői egytől egyig „sztárok” lettek. Annyi mindent hallottunk már a sztárság rossz oldalairól. Van valami jó is abban, ha az embert megismerik az utcán?
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól, ha a zöldségesnél, az orvosi váróteremben valaki odajön és elmondja, mennyire szeret. De amikor a színészi pályát választottam, meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd „sztárnak” kiáltanak ki. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy egy ismertebb személyiségnek reggeltől estig akörül forognak a gondolatai, hogy ő mennyire híres. Engem ennél sokkal jobban izgatnak az aktuális szerepeim, a színházi próbák, a forgatások.
– Mostanában kezdték játszani a mozik a Boldog születésnapot! című filmet, amely az idei filmszemlén a legtöbb – összesen hét – díjat kapta. Ónodi Eszter a legjobb női alakításért járó elismerést vihette haza. Mit gondol, ez a film is lesz akkora siker, mint a Valami Amerika?
– A Boldog születésnapot! egy kicsit melankolikusabb, finomabb humorú, nem olyan pergő vígjáték, mint a Valami Amerika. Nagyon eltérő karaktereket formáltam a két filmben. Míg az előbbiben én voltam a „romantikus barna”, az utóbbiban kiszámíthatatlan „szőke ciklont”, alakítottam. Hogy a Boldog születésnapot! milyen sikert arat majd, még nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy senki nem fog csalódni, aki megnézi.
– Most kezdődik a színházi évad. Milyen új szerepekben láthatjuk idén Ónodi Esztert a Katona József Színházban?
– Három bemutatóban kaptam szerepet: Vinnai András és Bodó Viktor Motel című darabjában, illetve Spíró György Koccanásában, amelyet Zsámbéki Gábor rendez, valamint Csehov Ivanovjában, amelyben Anna Petrovnát alakítom. Ez utóbbinak Ascher Tamás a rendezője.
– A szakmában már sok mindent elért. Mire vágyik magánemberként?
– Legfőbb vágyam egy családi ház vidéken, távol a város zajától. Persze, csak annyira távol, hogy ha kell, akkor húsz perc alatt beérjek a színházba...
origo.hu
Boros Bánk Levente: A Fidesz-szavazók megnyugodhatnak a Tolna vármegyei időközi választás után
