Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című művében nem kevesebbet állít Eötvösről, mint hogy
az országnak alighanem legtekintélyesebb és legkeresettebb ügyvédje volt, egy időben minden magyarok legvilághíresebbike, akiről az volt a nemzetközi közvélemény, hogy az emberiség egyik legbecsületesebb és legbátrabb férfia. Személyes ismerősei pedig úgy tudták, hogy egy személyben és egyszerre a legnagyobb magyar jogtudós, a leghajlíthatatlanabb jellem és a legmulatságosabb csevegő.
És mindez a Balatoni utazásokban is felsejlik: elragadtatással ír a balatoni táj szépségeiről, ugyanakkor a korszakra jellemző haladást is magasztalja. Amikor a történeteket olvassuk, olyan, mintha mi magunk is ott lennénk a parton, látjuk magunk előtt a balatoni tájat, átéljük mi is a nyári viharokat, a téli hóviharokat, és ott utazunk a szerzővel lovaskocsin, vasúton, vagy sokszor gyalog.
A Litterae Antiquae kiadó által összeállított díszes kötetből megismerhetjük az 1800-as években kialakuló balatoni fürdőéletet, a borospincék akkori világát, valamint a gőzhajózás megindításának körülményeit.
Eötvös mindemellett nem kis hazafiságról tesz tanúbizonyságot az oldalakon, amikor is erélyesen kiáll a magyar nyelvhasználat mellett a terjedő némettel szemben.
