Hallgatom a híreket (olvasom is):
– Egy berlini iskolában muszlim „diákok” baseballütőkkel és késekkel üldözték egyik hetedikes nem muszlim, fehér, német iskolatársukat, közben azt üvöltötték neki, hogy „leszúrunk!”. Az iskola nem sokkal az eset előtt arab nyelvű fenyegető üzenetet kapott.
– Egy másik berlini iskolában a tanárok arról panaszkodnak, hogy muszlim diákjaik „hitetlen kutyáknak” nevezik őket, és olyan agresszívek, hogy egyszerűen nem mernek bemenni az osztályba megtartani az óráikat.
– Berlinben egy általános iskola tanárnőjének meg akarták tiltani, hogy keresztet viseljen a nyakláncán.
Hogy ezek az arab (és mindenféle egyéb) muszlimok ilyenek, azt tudjuk. Akik összenyitották a világot, akik kitalálták és minden erejükkel igyekeznek megvalósítani a „nyitott társadalom” élhetetlen és iszonyatos elmebaját, akik „sokszínűen” mocskos pöcegödörré tették a világunkat, azok olyan gazemberek, akiknek soha nem lesz és nem lehet bűnbocsánat.
Ezt is tudjuk.
Az Európára rászabadított muszlim-arab-színes bőrű hordával nem lehet együtt élni.
Ezt is tudjuk.
Amit nem tudunk: Mi van a németekkel? S persze ugyanezt a kérdést feltehetjük a franciákkal vagy olaszokkal vagy svédekkel kapcsolatban is, de valamiért mégis a németek a legérthetetlenebbek. Valószínűleg a huszadik századi múltjuk miatt. S valószínűleg ugyanezen múltjuk miatt lett belőlük ez az önfeladó, gyáva, gerinctelen, feltett kézzel szétrohadó tömeg is. Mert már a negyedik generáció fejébe verik bele az imént emlegetett gazemberek, hogy németnek lenni már önmagában bűn.
De az inga egyszer visszalendül.
