Az Európai Unió két vezető országa súlyos belpolitikai problémákkal néz szembe. Németországban Olaf Scholz kormánya elvesztette többségét a parlamentben, és február 23-ra előre hozott választásokat írtak ki. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint egyetlen párt sem érheti el az abszolút többséget, így hosszas koalíciós tárgyalásokra lehet számítani. Ez azt jelenti, hogy Donald Trump megválasztott amerikai január 20-i beiktatása után még hónapokig nem lesz működőképes kormány Németországban.
Franciaország helyzete még súlyosabb. Az ország 2024. júliusi választásai után a nemzetgyűlés három fő blokkra szakadt: Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN), a baloldali Új Népi Front (NFP), valamint Emmanuel Macron liberális koalíciója. Egyik blokk sem rendelkezik többséggel, és szinte lehetetlennek tűnik egy koalíció kialakítása. A helyzetet súlyosbítja, hogy a francia alkotmány szerint legkorábban 2025 júliusában lehet új választásokat tartani.
A politikai instabilitás mellett a két ország gazdasági problémákkal is küzd.
Németországban a híres „adósságfék”, amely alkotmányos korlátokat szab az államháztartási hiánynak, gátolja a szükséges infrastrukturális beruházásokat. Habár az ország GDP-hez viszonyított államadóssága alig haladja meg az EU hatvanszázalékos plafonját, a gazdasági növekedés 2024-re recessziót, 2025-re pedig csupán 0,2 százalékos emelkedést mutat.
Franciaország helyzete még aggasztóbb: a nemzeti adósság elérte a GDP hat százalékát, amely kétszerese az eurózónában megengedett maximumnak.
Az EU deficiteljárása már elindult az ország ellen, és a költségvetési megszorítások elfogadása politikai patthelyzetbe került. Az új miniszterelnök, Francois Bayrou szintén komoly akadályokkal szembesül, miközben a francia kötvények kockázati felára a 2010-es euróválság óta nem látott szintre emelkedett.
Trump protekcionizmusa és az EU kiszolgáltatottsága
Trump újraválasztásával Európa ismét olyan kihívásokkal nézhet szembe, amelyekre csak együttesen adhat hatékony választ. Az elnök választási kampányában magas vámok kivetésével fenyegette az európai exportőröket, és bizonytalanságot keltett az Ukrajna-támogatás és a NATO finanszírozásával kapcsolatban.