A Vlagyimir Putyin fő ideológusaként számon tartott Alekszandr Dugin tanulmányában Trump forradalmáról ír. Szerinte mindenki értetlenül áll Oroszországban és a világon is: mi történik az Egyesült Államokban?
„Trump megválasztott elnök és legközelebbi munkatársainak egy csoportja, különösen Elon Musk, szinte forradalmi tevékenységet fejtett ki. Trump még nem lépett hivatalba, de Amerika és Európa máris elkezdett remegni” – írja Dugin. „Ezért éppen ebben az átmeneti időszakban, a Bidenről Trumpra történő hatalomátadás idején van értelme a legkomolyabban elemezni: mi történik Amerikában? Mert valami határozottan történik ott, valami nagyon fontos” – teszi hozzá.
A mélyállam és az amerikai felemelkedés története
Az első dolog, hogy hogyan lehetett egyáltalán Trumpot megválasztani, a mélyállam, az úgynevezett deep state hatalmának ismeretében?
– teszi fel a kérdést Dugin.
Az Egyesült Államokban a deep state az államapparátus magja és a hozzá szorosan kapcsolódó ideológiai és gazdasági elit. Ehhez jönnek hozzá a hagyományos amerikai titkos társaságok és klubok, amelyek korábban az elit kommunikációs központjainak szerepét játszották. Ebben az esetben a két fő párt – a demokraták és a republikánusok – nem külön ideológiák hordozói, hanem egy egységes ideológiai-politikai és gazdasági kurzus változatait fejezik ki, amelyet a mélyállam testesít meg. A köztük lévő egyensúly pedig csak arra szolgál, hogy néhány apróságot korrigáljon, fenntartva a kapcsolatot a társadalom egészével.
A második világháború után az Egyesült Államok két szakaszon ment keresztül: a hidegháború korszakán a Szovjetunióval és a szocialista táborral (1947–1991), valamint az egypólusú világ, vagyis a „történelem vége” időszakán (1991–2024). Az első szakaszban az USA egyenrangú partnere volt a Szovjetuniónak, a második szakaszban pedig teljesen legyőzte ellenfelét, és a világ egyetlen politikai-ideológiai szuperhatalmává vált. Ennek a változatlan világuralmi vonalnak az alanyi hordozója a mélyállam – nem pedig a pártok vagy más intézmények – lett, olvasható az írásban.
Az 1990-es évektől kezdve ez az uralom kezdte elnyerni a baloldali-liberális ideológia jellegét. Ennek képlete a nemzetközi nagytőke érdekeinek és a progresszív individualista kultúrának a kombinációja volt. Ezt a stratégiát az amerikai Demokrata Párt fogadta el a legteljesebben, a republikánusok körében pedig a „neokonok” képviselői támogatták. Az amerikai értelmiségiek körében azonban már az 1990-es évek eleje óta ismertek azok a hangok, amelyek ennek a megközelítésnek a hosszú távú téves voltára figyelmeztettek. Ezt az álláspontot legvilágosabban Samuel Huntington fejtette ki, aki a „civilizációk összecsapását”, a multipolaritást és a Nyugat-központú globalizáció válságát jósolta.
Mind a demokraták, mind a republikánusok (ifjabb Bush) a mélyállam egyetlen politikai-ideológiai stratégiáját fejezték ki: globalizmus, liberalizmus, unipolaritás, hegemónia.
– fogalmazott Dugin.
– A globalisták irányvonala a 2000-es évek elején kezdett problémákkal szembesülni. Oroszország nem követte többé vakon az Egyesült Államokat, és elkezdte erősíteni szuverenitását. Ez különösen érezhetővé vált Putyin 2007-es müncheni beszéde, a 2008-as georgiai események, valamint a Krím és az az orosz–ukrán háború 2022-es beindítása után. Mindez teljesen ellentétes volt a globalisták terveivel. Kína, különösen Hszi Csin-ping alatt önálló politikát kezdett folytatni, hasznot húzott a globalizációból, de erős gátat állított annak elé, amint logikája összeütközésbe került a nemzeti érdekekkel, és a szuverenitás gyengítésével fenyegetett.
Az iszlám világban egyre erősödtek a Nyugat elleni szórványos tiltakozások, mind a nagyobb függetlenség iránti vágy, mind az erőltetett liberális értékek elutasítása szintjén. Indiában jobboldali nacionalisták és tradicionalisták kerültek hatalomra Narendra Modi miniszterelnökkel. Az afrikai gyarmatellenes érzelmek erősödni kezdtek, a latin-amerikai országok pedig egyre inkább függetlennek érezték magukat az Egyesült Államoktól és általában a Nyugattól.
Ez vezetett a BRICS létrehozásához, amely egy többpólusú, a Nyugattól nagyrészt független nemzetközi rendszer prototípusa, hangsúlyozza Dugin.
Trump és a mélyállam
„Trump első elnöksége még balesetnek, technikai hibának tűnt. Akkoriban ismerték fel a globalista menetrend elfogadhatatlanságát, és elutasították azt. Ekkor beszéltek először a deep state-ről az USA-ban. Egyre nagyobb volt az ellentmondás közte és a széles néptömegek érzelmei között.
2016–2020 között a mélyállam még nem vette komolyan Trumpot, és ő maga sem hajtott végre strukturális reformokat elnökként. Első ciklusának végeztével a mélyállam Biden és a Demokrata Párt mögé állt, keresztülhúzta a választást, és példátlan nyomást gyakorolt Trumpra, mivel veszélyt látott benne az egész globalista egypólusú kurzusra.”
Arról ír Dugin, hogy bár Biden a mélyállam támogatásával visszaállította a korábbi irányvonalat, be kellett bizonyítania, hogy a globalista válságra való minden utalás nem más, mint „az ellenség propagandája”, „Putyin vagy Kína ügynökeinek munkája” és „hazai szélsőséges csoportok machinációi”.
A mélyállam továbbra is támogatta Bident és általában a globalistákat (legjelentősebb európai képviselőik között volt Boris Johnson és Keir Starmer, Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen). Az ultraglobalista Soros struktúrái rendkívül aktívak lettek, nemcsak az összes európai intézménybe behatolva, hanem eszeveszett tevékenységet fejtettek ki Modi megbuktatására Indiában, új színes forradalmak előkészítésére a posztszovjet térségben (Moldova, Georgia, Örményország), a globalistákkal semleges vagy éppen ellenséges rezsimek ledöntésére az iszlám világban – Banglades, Szíria.
–írja.
De Biden kudarcot vallott. Sok okból. Kezdte elveszíteni a mélyállam bizalmát, Trump körül pedig fokozatosan egy független ideológia alakult ki. Fő tézise az volt, hogy a globalizmus legyőzetett, és hogy válsága nem ellenségek vagy propaganda műve, hanem valós állapot. Következésképpen vissza kellett térni a realizmus politikájához és az amerikai (nyugati) identitáshoz. Ez lett a MAGA-projekt – Make America Great Again (Tegyük újra naggyá Amerikát!).
Megváltoztak a prioritások
„Trumpnak sikerült megvédenie pozícióját az amerikai ideológiai tér horizontján, így a mélyállam megakadályozta, hogy a demokraták kiiktassák őt. Biden szellemi hanyatlása miatt megbukott a vizsgán, ez adta meg ezúttal a lehetőséget Trump megválasztására, és hogy maga köré gyűjtse az ideológiai trumpisták radikális csoportját.”
Ami lényeges: az amerikai mélyállam, miután felismerte Trumpot, felismerte, hogy felül kell vizsgálni az Egyesült Államok globális stratégiáját ideológia, geopolitika, diplomácia stb. terén. Trump és a trumpizmus, vagy tágabb értelemben a populizmus nem technikai hibának bizonyult, hanem a globalizmus valódi és alapvető válságának, mi több, végének.
– összegezte az orosz ideológus.
„Ez egy új fordulat kezdete az amerikai hegemónia történetében. Stratégiájának, ideológiájának, felépítésének és struktúráinak mélyreható felülvizsgálata.”
A trumpizmus mint posztliberalizmus
J. D. Vance alelnök kifejezetten „posztliberálisnak” nevezi magát. „Ez teljes szakítást jelent azzal a fajta baloldali liberalizmussal, amely az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben meghonosodott. Így a szemünk láttára a trumpizmus egy sajátos, független ideológia jellemzőit nyeri el, amely sok tekintetben közvetlenül szemben áll a nemrég még uralkodó baloldali liberalizmussal.”
A trumpizmus mint a globalizmus tagadása
A trumpizmus nyíltan elutasítja a globalizmust, vagyis az egész emberiség léptékében egységes piacként és kulturális térként való gondolkodást, ahol a nemzetállamok közötti határok egyre inkább elmosódnak, és maguk ezek az államok is fokozatosan megszűnnek, átadva a hatalmat nemzetek feletti hatóságoknak (mint például az Európai Unióban).
A globalisták úgy vélik, hogy ennek hamarosan egy világkormány felállításához kell vezetnie, ahogy Klaus Schwab, Bill Gates és Soros György is mondja. A Föld minden embere a világ polgárává válik, és egyenlő jogokat kap egyetlen gazdasági, technológiai, kulturális és társadalmi környezetben. Az ilyen folyamat vagy a „nagy alaphelyzetbe állítás” (Great Reset) eszközei a járvány és a környezetvédelmi menetrend lehet.
„Mindez teljesen elfogadhatatlan a trumpizmus számára. Ehelyett a trumpizmus ragaszkodik a nemzetállamok megőrzéséhez vagy civilizációkba való integrálásához – legalábbis a nyugati civilizáció kontextusában, ahol az Egyesült Államok szerepe az, hogy maga köré gyűjtse a Nyugatot. De ezúttal nem a liberális globalista ideológia égisze alatt egyesülni, hanem magának a trumpizmusnak a védnöke alatt.”
„A globalizmus elutasításának következménye az oltás és a zöldprogram kritikája. Így az olyan figurák, mint Bill Gates és Soros György, a tiszta gonoszt testesítik meg” – összegezte Dugin.
