A vasút történelmi átalakításának szakmai munkájáért jár a MÁV Rt. vezetőségének a szokásosnál magasabb bér – magyarázta tavaly márciusban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium illetékese azt, hogy a harmincnégymilliárdos deficittel számoló MÁV kilencvennégy felső vezetőjének személyi alapbérére, prémiumára és egyéb juttatásaira éves szinten kétmilliárd forintot meghaladó összeget kell fordítani. A három vezérigazgató-helyettes, az öt üzletágvezető, a projektigazgató és a szolgáltatási igazgató havi minimális alapbére 1,2 millió forint volt ekkor, amihez százszázalékos prémium járult. Ehhez jött még egy szolgálati gépkocsi, korlátlan mobiltelefon-használat és évi ötmilliós életbiztosítás, amelyre százmillió forintot költöttek.
Mindezek ellenére tavaly ősszel újabb nagyarányú, a lap információi szerint közel ötvenszázalékos bérfejlesztést hajtottak végre a társaság középvezetői szintjétől felfelé.
A MÁV-tól a hatályos üvegzsebtörvény, valamint többszöri megkeresésünk ellenére nem kaptunk konkrét választ a béremelés mértékét és az abban részesültek körét firtató kérdésünkre. A sajtóosztályon mindössze annyit közöltek, hogy „vállalati szinten a korábbi vezetői létszám 1300-ról 650-re csökkent, mely a megmaradt vezetők felelősségi szintjének növekedéséhez vezetett”. Szerintük ez indokolta a bérkorrekciót. Mivel konkrét kérdéseinkre nem kaptunk választ, kénytelenek vagyunk azon „belső” hírekre hagyatkozni, amelyek szerint a hatszázötven vezető bérének és egyéb juttatásának korrekciója éves szinten nyolc-tíz milliárd forintot emészt fel. Meg nem erősített információk szerint Mándoki Zoltán vezérigazgató havi személyi alapbére – prémiumok és egyéb juttatások nélkül – öt-hat millió forint körül mozog. Kérdésünkre, miszerint a tavalyi bérkorrekciót követően idén emelkedik-e az érintettek bére, ugyancsak nem kaptunk választ. A társaság sajtóosztálya ugyanakkor megjegyezte: a MÁV vezetése – a fel nem használt bértömegből – jutalomként 840 millió forintot osztott szét egyenlő arányban „dolgozói között”.
A „szokásosnál magasabb” bér már csak azért is kifogásolható, mert a vasút „történelmi reformjából” egyelőre semmi sem látszik.
Úgy tudjuk, a társaság közel hárommilliárd forintot fizetett ki külsős cégeknek a reformmal kapcsolatos szakmai anyagokra, ennek ellenére annak írásos változatát senki, így többszöri kérésük ellenére a reprezentatív vasutas-szakszervezetek sem láthatták. Sőt, az érdekvédők – akiknek a tárgyalások azonnali megkezdésére vonatkozó levelét Csillag István és Medgyessy Péter válaszra sem méltatta – úgy ítélik meg, hogy a reformról szóló részbeni kormánydöntés a vasúttársaság megszűnéséhez vezethet. Eszerint 2006 végéig mintegy tizenegyezer embert érintő „létszám-racionalizálást” hajtanak végre a MÁV-nál, az állam pedig hatvanmilliárd forintos hitel felvételére vállal kezességet a társaság átalakítása érdekében. Mándoki Zoltán a kormánydöntést követően úgy fogalmazott, hogy „továbbra sem oldódott meg a MÁV megfelelő finanszírozása, és 2004-től is jelentős deficitre lehet számítani”.
Bákonyi Ádám
Kihúzták az ötös lottót